„A legutóbbi kampány idején azzal kopogott be hozzám az egyik képviselőjelölt, hogy drogközpontot fognak nyitni a környéken, egyetértek-e vele. Azon morfondíroztam, vajon mit ért drogközpont alatt: egy labort, ahol herkát fognak gyártani? Rákerestem a neten, kisilabizáltam, hogy a Spirálról hadoválhatott” – mondta a Dobozi utca 23. egyik lakója, Virág, akit arról kérdeztem, mit szól hozzá, hogy a szomszédjában nyílt meg az addikciós központ. „Örülök, hogy itt van. Lehetne több is, elkel itt a segítség.”

Nemrégiben volt közgyűlés, a közös képviselő akkor számolt be róla, hogy rehabilitációs központ nyílt a ház mellett, mondta Katalin, egy másik lakó. „Számomra teljesen közömbös, engem nem zavar.”

A házban többen voltak, akik korábban még csak nem is hallottak a Spirálról, másoknak derengett valami, de arról már fogalmuk sem volt, hogy a házuk melletti sarkon van. „Semmi ellenvetésem nincs, hogy itt legyen. Szerintem ez az utca annyira le van züllve, Pikó rendbe tehetné. Éjjel-nappal itt bandáznak a téren a drogosok. Nyithatnának több ilyet is, bár nem tudom, rajtuk mi segít még egyáltalán” – legyintett lemondón Viki.

A Spirál Felépülés Központ a Mátyás téren nyitotta meg kapuit 2024 tavaszán, majd két évvel később, idén április végén, a Dobozi utca 23. szám alá költözött.

mert úgy tud arra hatékonyan reagálni, mondta Menyhárt Balázs szociális munkás. „Egy szerhasználó nem tesz meg nagy távolságokat, és megvannak a bejáratott útvonalai: a dílere, a bolt, ahol például fóliát tud venni a kristályhoz, ha az a szere, és az otthona közötti köröket rója. Ha ebből nagyon kiesünk, esélytelen, hogy valaha bejöjjön hozzánk.”

A Spirál a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) Lélek Programjának szakmai egységeként működik. Ingyenes, nappali ellátást biztosít a kerületben élő, tizhenhat év feletti szenvedélybetegséggel küzdőknek és hozzátartozóiknak, legyen szó alkohol-, drog-, gyógyszer- vagy akár viselkedési függőségről. „Ide azokat várjuk, akikben már ott a motiváció, feléledt a változás iránti vágy, vagy a szenvedéstörténetük már eljutott arra a pontra, hogy szeretnének változtatni az életükön” – mondta Tormási Judit szakmai vezető.

Attól, hogy nem látható, még létezik

Józsefváros egyes részein a szerhasználat, a hajléktalanság és a közterületi konfliktusok régóta egymásra rakódó problémaként jelennek meg. Emiatt egy addiktológiai intézmény híre könnyen válthat ki félelmet akkor is, ha maga az ellátás éppen a probléma kezelését szolgálja. Hasonló félelmek jelentek meg korábban a Teleki térre tervezett Józan Kávézó ügyében is: akkor többen attól tartottak, hogy a szenvedélybetegeknek szóló program tovább növeli a környék problémáit. Éppen ezért, mielőtt megnyitottak az új helyen, a Spirál munkatársai

nyílt napot szerveztek a környékbeli házakban élőknek, hogy megmutassák az intézményük értékeit, és megnyerjék a szomszédok bizalmát.

„Fontos, hogy transzparens legyen a működésünk, és a helyiek meglássák, hogy itt a felépülni vágyókat várjuk, nem pedig drogpropagálás folyik” – mondta Menyhárt Balázs. Szerinte sokak fejében a szenvedélybetegség automatikusan az utcai szerhasználattal kapcsolódik össze.

„Ha valaki hőzöng az utcán és megtámad másokat, lehet, hogy pszichiátriai beteg, és nem feltétlen szerhasználó. Ha valaki elfekszik a padon a Pápa téren, azt a lakosság hajléktalan problémának tekinti, aszerint tesz bejelentést, miközben lehet, hogy ő egy alkoholbeteg, aki a környéken lakik, de nem bír hazamenni. Lefényképeznek beállt, betompult arcú fiatalokat a villamoson, őket azonosítják drogosokként – hiszen őket látják –, és kihagyják például azokat az otthonukban szenvedő, középosztálybeli családokat, akik nem tudnak mit kezdeni a huszonéves, szerhasználó gyerekükkel, aki többszöri öngyilkossági kísérleten van túl. Az emberek sokszor összekeverik a problémákat” – magyarázta Tormási Judit. 

Az utcai szerhasználók száma alacsony, jóval többen vannak azok, akik a négy fal között, az otthonaikban fogyasztanak kábítószert, alkoholt, gyógyszert, vagy azokat együtt, véli Menyhárt Balázs. „Aki üvöltözik az utcán, hamarabb kizökkenti a lakosságot a békéjéből. Emiatt alakulhat ki az a torz kép, hogy az utcai szerhasználók rengetegen vannak.”

Félreértések és zombik

A nyílt napra mindössze két lakó látogatott el. Ha valami nagyon zavarja a lakosságot, akkor megmozdul és felszólal ellene. A Spirál nem tűnik zavaró tényezőnek, vonta le a következtetést a megjelentek létszáma alapján Tormási Judit. Bár az egyik lakó azzal érkezett, hogy többeket képviselve kéri, zárjon be a központ. Petíciót is lobogtatott. Azzal vágott oda, az utcában már így is sorban állnak és most még többen lesznek „a zombik”. „Vélhetően a Dobozi utcában élelmiszercsomagra váró hajléktalan emberekre gondolhatott, elmagyaráztuk neki, hogy az egy másik problémakör”, mondta Tormási Judit, aki szerint azt, amit nem ismerünk, rendszerint a fantáziánk egészíti ki, ez tipikus emberi működés, ha úgy tetszik, önvédő mechanizmus a félelmeink, bizonytalanságunk kezelésére.

Milyen szolgáltatások működnek az intézményben, kik fognak oda járni, milyen állapotban érkeznek majd, lesz-e ennek hatása a környezetükre? Ha ezekre a kérdésekre nincs világos válasz, a hiányzó információk helyét könnyen a feltételezések, rémképek veszik át, mondta Tormási Judit. Úgy véli,

„Ez megtörtént, így sikerült lebontani a falakat.”

A Spirál bejárata a Magdolna utca felől nyílik, egyelőre csak a csengő melletti piciny tábla jelzi az érkezőnek, jó helyen jár. A központba belépve kényelmes váróba érünk, balra iroda, jobbra tágas, otthonosan berendezett közösségi tér nyílik, szemben zuhanyzó és vécék, srégen szemben a konyha felé vezető folyosón két mosógép tűnik fel – ha az ügyfelek mosnának, vagy letusolnának, megtehetik. A közösségi térben jobbára egyéni konzultációk zajlanak. „Minden héten érkeznek újabb kliensek. Ha már integrálhatók csoportfoglalkozásba, azt is indítunk” – mondta Menyhárt Balázs. Emellett lesznek hozzátartozói, pszichoedukációs csoportok is, de szakmai rendezvényeknek is helyet adnak, és anonim csoportfoglalkozásokat is befogadnak.

Fotók: Mile Máté