„Manapság már nem az a kérdés, van-e függőséged, hanem az, hogy mitől függsz” – véli Tormási Judit, a Spirál Felépülés Központ szakmai vezetője. A szenvedélybetegség egyre inkább itt él közöttünk a drog-, az alkohol-, a játék-, a társ-, a szex-, az internetfüggőség formájában.
Kevésbé látszik az, aki olyan szertől függ, ami társadalmilag legalizált,
sőt még népszerű is, mint a kávé, a búfelejtő vagy ünneplő italozás, a kiváló teljesítményt eredményező munkamánia, mondja Tormási Judit.
Tavaly tavasszal nyitott a megújult Spirál Felépülés Központ a Mátyás tér 12. szám alatt. A napközbeni ellátást biztosító intézmény a 16. életévüket betöltött
szenvedélybetegek és hozzátartozóik részére nyújt segítséget.
A központ a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekvédelmi Központ LÉLEK-programjának szakmai egységeként működik, kötelező állami feladatot lát el, amelyhez állami normatívát kap.
„A tapasztalatom szerint az élet és a benne bekövetkező hullámvölgyek nem lineáris, sokkal inkább körkörös úton haladnak. Bár ugyanazokat az élményeket éljük meg más köntösben, lehet benne fejlődés. Az intézményünk névválasztása erre utal: az lenne az optimális, hogy el tudjuk érni a szenvedélybeteg klienseknél, hogy a felépülésük folyamatában legyen haladás felfelé a spirálban” – mondja Menyhárt Balázs, a központban dolgozó szociális munkás.
Rajta kívül ketten foglalkoznak kliensekkel a központban. A csapat kialakításánál figyeltek arra, hogy heterogén legyen szakmai tapasztalat szempontjából, nemek összetételét illetően és a korosztály tekintetében is, mondta Tormási Judit.
Az elmúlt egy évben igényfelmérést tartottak, hogy az alapján válasszák meg, milyen szakmai úton induljanak, és azt nyújtsák a józsefvárosiaknak, amire valóban szükségük van. A kábítószer-függőség kiemelt probléma a kerületben. „Nem volt túl sok információm arról, hogy mi jellemző az itteni szerhasználatra. A gyógyszertárak jó kiindulási pontot nyújtanak abban, hogy a helyi intravénás szerhasználatról kapjunk egy képet. Azt kérdeztük a vezetőktől, tartanak-e fecskendőt, kérik-e azt az emberek, kiadják-e nekik, és milyen mértékűnek látják a problémát. Az derült ki, a probléma mértéke fordítottan arányos a fecskendő tartásával. A gyógyszertárak általános reakciója ugyanis az, hogy inkább nem tartanak fecskendőt, ezzel távol tartva maguktól a szerhasználókat” – mondja Menyhárt Balázs. Az utcán végzett kutatásuk alapján rengeteg laikus adatot is begyűjtöttek, amiből láthatóvá vált, hol vannak a kerületben azok a gócpontok, ahol érdemes utcai szociális munkát végezni.
„Az utca a frontvonal lényegében,
mivel a sokproblémás, traumatizált, lakhatási gondokkal küzdő szerhasználó kliensek jobbára ott jelennek meg.”
A nemzetközi kutatások alapján nő a szerhasználók köre és már az egyre fiatalabb korosztályokat is érinti. Az elmúlt 5-6 évhez képest körülbelül egy-másfél évvel csökkent az átlagéletkor a gyerekeknél. Ez Józsefvárosban is megfigyelhető, mondja Tormási Judit. Szélsőséges eset, de már 9 évesen is próbálnak ki gyerekek tudatmódosító szereket.
A kockázati tényezők sora komplex és a szenvedélybetegség kialakulása nem vezethető vissza egyértelmű helyzetekre, mert
egyedi történetek, feldolgozatlan traumák állnak mögötte,
magyarázza Menyhárt Balázs. „Nekem ezért kevésbé morális kérdés a szenvedélybetegség, mivel az egy fájdalomra adott válasz, öngyógyszerezésként is fel lehet fogni.”
„Egy alkohol- vagy drogkarrier sokkal gyorsabban levisz, kifordít a megszokott életből, tehát vannak különbségek a függőségek között. De a hatásmechanizmusa ugyanaz: behatol az életteredbe, kihat a családodra, fizikálisan hat a testedre. Mondd azt egy munkamániásnak, hogy a hétvégén nem kell dolgozni, bezárunk, itt a karácsony – rosszul lesz, megbetegszik, nem tud leállni, pörög tovább” – fejti ki Tormási Judit. Ami a kérdés, hogy mennyire erős az érintett függősége, mennyire hat az életminőségére és mennyire tud funkcionálni. „Mi azokkal foglalkozunk, akiknek az élete részévé vált szervesen a függőségük.”
A központban a felépülésen van a hangsúly. Ezért azokkal foglalkoznak, akikben – bármilyen módon is, de –
megfogalmazódott a változás iránti igény.
Ez még nem feltétlen jelenti azt, hogy az érintett el is döntötte, kész rá, hogy szembenézzen, leszámoljon a szenvedélybetegségével, de pedzi már a probléma súlyát.
A Spirál az ellátórendszerben hídszerepet tölt be a magasabb és az alacsonyabb küszöbű ellátási formák között: az egyik véglet az utca, a másik a rehabilitáció. A szociális ellátórendszer tagjai ide küldhetik azokat a klienseiket, akik érintettek a szenvedélybetegségben. Ugyanakkor előgondozással segítik a rehabilitációs intézménybe való bekerülést, és fordítva, fogadnak klienseket utógondozásra is, hogy megkönnyítsék a visszaintegrálódásukat a társadalomba. És persze önként is be lehet sétálni a központba segítséget kérni.
Látogatják a társintézményeket, segítik az ottani kollégáknak felmérni egy-egy kliensnél, fennáll-e nála szenvedélybetegség, és segítenek megoldást keresni a problémára.
A szolgáltatásaik körét – többek között – a buliszervizzel is bővítik: alkalmi jelleggel megjelennek majd józsefvárosi szórakozóhelyeken, hogy
biztosítsák a fiatalok biztonságosabb szórakozását.
„Vizet, müzlit, almát osztanak majd a kollégáim. És őszintén, ítéletmentesen válaszolnak a kérdésekre, ha például valaki drogot fogyasztott, de nem tudja, mi a hatása, de segítenek a hazajutásában is, ha rosszul érzi magát” – mondta Tormási Judit. Szerinte az akció prevenciós jelleggel is működhet a potens szerhasználók körében.
Vannak háztartáspótló szolgáltatásaik: lehet mosni és zuhanyozni is. „Van, akinek a változáshoz a kezdő lépés, hogy
szeretne tiszta lenni, előbb kívülről”
– mondta Tormási Judit. Csökkentett áron egyszeri meleg étkezést is biztosítanak a klienseknek.
Nyitva áll az ajtó a szerettük függősége miatt szenvedő családtagok előtt is. Hosszú távú gondozást nem tudnak nekik biztosítani, de van rá lehetőség, hogy több alkalommal is részt vegyenek tanácsadáson.
„Ha bejön egy hozzátartozó és azt mondja például, hogy a férje szerfüggő, és szeretne rajta és magán is segíteni, akkor fel tudjuk ajánlani az előbb említett pár alkalmas programot, ugyanakkor megpróbáljuk rajta keresztül behozni a férjét is – a probléma fő forrása mégiscsak ő” – mondja Tormási Judit. Hazánkban még gyerekcipőben jár ez a metódus, amikor a családtagokon keresztül húzzák be az érintetteket az ellátásba, a Spirálban törekszenek az alkalmazására. „A dominó elv alapján dolgozunk. Én hiszem azt, hogy ha meglöksz egy dominót, az továbblöki a többit. A szenvedélybetegség rendszerben él, és ha tudunk segíteni valakinek, akkor rajta keresztül
segítünk a családjának, a lakókörnyezetének is.”
Ha egy érintett családtagot megkérdeznek arról, mi volt az első olyan pont, amikor fellélegzett a szenvedésből, rendszerint arról számol be, amikor valaki jött – egy szociális munkás, egy tanár, egy rokon, bárki – és a probléma mögött meglátta őt magát, meghallgatta, megértette, bizalmat szavazott neki és elmondta, hogy van kiút. „Ez a mi üzenetünk is. Hatalmas tévhit, hogy a szenvedélybetegségből nincs gyógyulás. Senki nem mondta, hogy könnyű, vagy hogy mindenkinek sikerül, de
van felépülés.
Lehet a szenvedést csökkenteni. Nem kecsegtetünk azzal, hogy mindent meg tudunk oldani. Nincs olyan gépünk, mint a Macskafogóban, aminek egyik felén bemegy a drogfüggő személy, a másikon kijön megjavulva. Viszont vannak technikáink, amelyekkel a szenvedésen igenis lehet csökkenteni” – mondja Tormási Judit. Azt vallja, ha egy elem megváltozik a rendszerben, az kihat mindenki másra is. „A megoldás nem mindig a végső gyógyulás, vagy amit mi a fejünkben megoldásként gondoltunk ki, de fontos, hogy van segítség.”
Fotók: Huszár Boglárka
