Zsuzsa, ahogy elmondta lapunknak, zömmel háztartásbeli volt, de dolgozott a „bambi-gyárban” is, az üdítőital-iparon kívül pedig énekesként is tevékenykedett. Műdalok, operettek előadója volt, a józsefvárosi Szent Rita templom kóristájaként még a Magyar Rádió kórusvezetője is felfigyelt hangjára.
Invitálta is a rádió kórusába, de Zsuzsa nem ment, mert a „Katika nem akart velem jönni”. Ez a lehetőség tehát kimaradt, de a zene, a művészet ugyanúgy ott maradt életében: karmester férjének köszönhetően – aki még Honthy Hannával, a Kádár-korszak mega-gigaoperettsztárjával is dolgozott – egymásnak adták a kilincset kis lakásukban az olyan hírességek, mint Rátonyi Róbert vagy Sas József. A hosszú, rendszereken átnyúló életút tanulságát így vonja le:
„Abban kell élni, amiben vagyunk.”
Ez sikerült is, a szoba-konyha-spejz osztatú lakásból még ki-kijár, a közeli Aldiban intézi bevásárlásait, de lánya, Tünde – aki egyébként szintén énekel, műfaja: nóta – is mindennap meglátogatja, főtt ételt hoz neki.
A vécé a gangon van, de Zsuzsának nincsenek nagy igényei, pedig lett volna lehetőség nagyobbra, jobbra cserélni a lakást: a lánya elmondja, hogy
„amikor a szomszéd Megyeri néni meghalt, mondtam neki, hogy menjen be a tanácsba és kérjen lakáscserét, de ő nem ment, mindig megelégszik azzal, ami van, csak én vagyok olyan, hogy állandóan szervezkedem”.
Zsuzsa 30 éve özvegy, a templomi kórusban 40 évig énekelt, a falon Jézus-képek és házi áldás, a rádió érezhetően állandóan működésben van, belőle épp a nyolcvanas évek magyar slágerei szólnak, nem pedig Zsuzsi kedvenc műfajának, az operettnek egyik alapvetése, az „Álom, álom, édes álom”.
Képek: Karancsi-Albert Rudolf
