A szolidaritás, empátia, a másokért tenni akarás vezérli a mindennapjait. Szerinte ez nem adottság, egyszerűen olyan nevelést kapott, hogy ember és ember között ne tegyen különbséget. „Az én gyerekkoromban nem volt cigányozás meg zsidózás. 18 éves voltam, amikor megtudtam, miért van szám tetoválva Aranka néni, a házmester karjára, aki gyakorta felügyelt ránk a szünidőben. De voltak cigány osztálytársaim, többek között Járóka Sanyival is jártam egy osztályba. Alsós voltam, amikor mögöttem ült Olga, az elhanyagolt külsejű cigánylány, aki leginkább átaludta a tanítást a hátsó padban, én mégis szívesen barátkoztam vele. Egyszer kivette a táskámból a szünetben a szendvicsemet és megette. Hazamentem, elmeséltem. Az anyám nem azt mondta, minek álltál szóba vele, hanem másnaptól kezdve két uzsonnát csomagolt. Nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem amit csinálunk, az ragad meg” – meséli Éva.
Gyerekként költözött szüleivel a Józsefvárosba a Bezerédi utcába, itt végezte az általános iskola felső osztályait, majd a Bezerédi utcai Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett, ahol általános asszisztens és csecsemő- és kisgyermek gondozó szakképesítést szerzett. Kisgyermeknevelőként a Kőbányai úti bölcsődébe kezdett, három év után pedig felkérték a Baross utcában nyíló első lakótelepi bölcsőde vezetésére – ekkor mindössze 22 éves volt. A bölcsődék fenntartója úgy döntött, csupa fiatalokból álló csapattal indíttatja meg az ottani munkát. „Ez igencsak meghatározta a közösséget: ténylegesen együtt nőttünk fel, a fontosabb életeseményeink szinte egy időre estek, mindenben támogattuk egymást, igazi baráti kapcsolatok születtek.” Motiválták egymást, összetartottak, és hamar népszerűvé vált a bölcsődéjük. A közösséget nemcsak a falakon belül, hanem kerületszerte is építették. Szociálpedagógiát végzett az egyetemen, a mai napig tanít a szakképzésben.
1996-ban a Józsefvárosi Egyesített Bölcsődék vezetőhelyettese, egy évvel később vezetője lett, csak a nyugdíjazásakor, 2013-ban adta át a stafétát. Az ő nevéhez fűződik a Nagy Templom utcai bölcsőde felújítása az eredeti Ybl-tervek alapján, és az épületben helyet kapó Bölcsőde Múzeum alapítása is. Még a nyugdíjazása előtt sikerült megvalósítani egy régen dédelgetett álmát: bölcsőde létesült a Tolnai utcában, ami kiemelkedő jelentőségű volt, mert ebben a körzetben nem volt ellátás.
2009-ben uniós pályázat révén hozták létre a Biztos Kezdet Gyerekházat, aminek célja elsősorban a rászorult családokat segíteni a társadalomba integrálódni, de a jobb sorsúak előtt is nyitva áll. „Először van némi tartózkodás az odalátogatók között, aztán jellemzően önsegítő csoportként működik tovább” – fejti ki Éva, aki vezetőként segít a Józsefvárosba szép számmal beköltöző, főként ázsiai családok beilleszkedésében. Pályázatok útján képzési lehetőséget biztosítottak a kisgyermeknevelők számára, hogy megismerjék, ezáltal jobban megértsék a különböző országokból érkezők kultúráját, a családok számára pedig integrációs programokat tartottak.
Volt olyan, ahol a külföldi családok vállalkozó tagjai bementek a bölcsődébe, és a kisgyermeknevelővel együtt saját dalaikat énekelték az anyanyelvükön, de voltak nemzetiségi napok, ott minden héten más-más kultúrákból érkezők főztek. „2011 tájt volt, itt láttunk és kóstoltunk először édesburgonyát, ahogyan egy afrikai apuka elkészítette. Utána közös játék következett. Egy vietnámi anyuka fogta a gyermekét az ölében, és elkezdett énekelni, csodálkoztam, milyen ismerős a dallam, majd bevillant, a Pál, Kata, Pétert énekli az anyanyelvén.”
A kerületről rengeteg szép emléket őriz, ezért sem ötlött fel benne, hogy más fővárosi kerületben dolgozzon: „úgy szerettem a Magdolnanegyedet, mint a Palotanegyedet.”
Címlapi fotó: Mile Máté
