Az idei volt a 29. Országos Szónoklatverseny, ahová az ország minden tájáról érkeztek iskolák. A versenysorozat kezdeményezője 29 éve a pesterzsébeti Kossuth Szövetség volt, személy szerint pedig Bényi Árpádné, aki ma is a civil szervezet alelnöke. Néhány évvel később csatlakozott hozzájuk az Országos Széchenyi Kör is, és azóta is közösen viszik tovább a versenyt.

A versenyfelhívás szerint elsősorban a Kossuth és Széchenyi nevét viselő iskolák tanulóit hívják, de máshonnan is lehet jelentkezni. Idén például a Török Pál utcai Kisképző, a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium egyik tanulója nyert első helyet a gimnazista korosztályban.

Nagyon jól szervezett, izgalmas, üresjáratok nélküli, de családias, vagy bensőségesen iskolai hangulatú versenyt láttunk. Annak, aki követni szerette volna a verseny egészét, kihívást jelentett, hogy a két korosztály párhuzamosan, külön teremben versenyzik. Így én is meg a fotósok is folyamatosan vándoroltunk a helyszínek között. A földszinti nagyteremben volt a megnyitó (pesterzsébeti iskolások zene- és táncbemutatójával), majd az általános iskolások felmentek az emeleti előadóba, és csak a verseny végén, az eredményhirdetés volt ismét közös. A zsűri is kettévált a verseny idejére.

Együtt a politikai ellenlábasok

Aczél Eszter, a Széchenyi Kör elnöke felidézte Széchenyi István mondását: „Ha egyébiránt rosszra fordul a dolog, és annyira jutunk, hogy felakasztanak bennünket,

akkor csak egyet­len egy kegyelmet fognék magamnak kikérni, hogy Kossuth és én egymásnak háttal fordítva legyünk felakasztva!”

Évtizedes szembenállás jellemezte a kapcsolatukat, „itt azonban, és ez nagy öröm, nem háttal állnak egymásnak a képeik, hanem egymás mellett, mert ők együtt a történelmünk kiemelkedő személyiségei, és annyi jó, hasznos, a nemzet javát szolgáló tettet hoztak ki egymásból, amit lehet, hogy külön-külön nem tudtak volna megtenni”.

A versenyzőknek a két kötelező szöveg egyikét és egy szabadon választottat kellett elmondaniuk. A kötelező anyag egy-egy részlet volt Kossuth és Széchenyi beszédéből. Veretes, régies, bár ma is érthető mondatok ezek, amik néha költeménynek is tűnnek, olyan szépen formáltak.

Mindkét szövegnek van ma is érvényes üzenete. Kossuth azt írta: „Az ország alkotmányának épületét a kiváltságok homoktalajáról a demokrácia rendíthetetlen sziklaalapjára helyeztük át. […] A javításokat, melyeket keresztülvittünk, két elvre lehet visszavezetni. Az egyik elv: igazság a népnek, a másik: biztosítás az alkotmánynak. E második jogunk volt – az első kötelességünk.”

Széchenyi pedig így beszélt az Akadémia kapcsán: „Tiszta fogalmakat terjeszteni, zavartakat pedig salakjaiktul kitisztítani szint oly kötelesség tehát, mint szükséges minden intézménynek határit legnagyobb szabatossággal tűzni ki, ahogy a közélet mezején munkás részt venni, rosszat nem kívánunk életbe hozni, és ha ábrándunkkal be nem érjük, sikert aratunk. Egyedül tiszta fogalmak alapján fejlődhet ki az emberi jobblét, s egyedül saját határaik közt mozgó intézmények érhetik el teljes virágzásukat.”

A verseny tétje az volt, mit tud kezdeni egy ilyen nehéz, de mégis élő üzenetű szöveggel egy felsős általános iskolás vagy gimnazista.

Ráadásul a szabadon választott szövegek sem voltak könnyebbek és még a politikai irányokat is tovább szélesítették, mert sokan Deák Ferenctől választottak szöveget, de volt, aki Kölcseytől, és persze sokan Kossuth érvelő leveleiből, például amivel Görgeit buzdította, vagy tömegek előtti beszédeiből válogattak.

Deák egy lány hangján

Izgalmas volt hallani, mit kezdtek a szövegekkel a gyerekek, fiatalok. Voltak, akik szépen megformált, de színpadi, amolyan irodalmi színpadias módon nyúltak az anyaghoz, ami egyébként sokszor végzett színészekkel is megesik régi szövegeket deklamálva. De legalább annyian belülről, a mélyebb megértés, az átélés irányából keresték a megoldást.

Ilyen volt például Nagy Kristóf Máté is, aki a Pécsi Református Kollégium Általános Iskolájának nyolcadikos tanulója. Harmadik lett a korosztályában, és mindenkinek elsőre feltűnt, milyen nagy átéléssel beszél. Ezt mondta a hozzáállásáról: „Szoktam menni versmondó versenyekre, a magyartanárnőm biztatására jöttem el ide. A szövegre úgy tekintek mint egy hazafi, ezzel az érzéssel állok ki. Beleélem magam, mert fontos nekem. Azt szeretem, ami megfogja az embereket.”

Az ő esetében sokat számít a családi háttér is, az édesapja ugyanis lelkész, és őt tekinti a beszédmodorban is példaképének. „Ugyanúgy beszélek, mint ő, ezt tőle örököltem.” Egyébként zenét is tanul, két hangszeren játszik, és a Pécsi Nemzeti Színházban két operában, a Bohéméletben és a Carmenben is szerepelt a gyerekkórussal. De nem színész lesz, mondta az édesapja, Nagy Zoltán Csaba, ügyvéd akar lenni. Maricsné Bányai Edit felkészítő tanár segített neki a szövegválasztásban, ezért mondta a személyiségéhez közelebbi, érzelmileg telített Kossuth-szöveget. „Annak pedig külön örültem, hogy a felső teremben nem volt erősítés, mert szónoklatot nem mikrofonba mond az ember, az csak visszafogja”, tette hozzá a tanárnő.

Az albertfalvai Don Bosco Általános Iskola végzősei Meggyesi Gergely és Sipos Fruzsina, akik tanárukkal, Makrai Ákossal jöttek a versenyre. A lányok helyzete nehezebbnek tűnik egy ilyen versenyben, ahol államférfiak szónoklatait adják elő, Fruzsina ráadásul Deák egyik parlamenti beszédét választotta. „Rengetegszer elmondtam otthon, mire teljesen belejöttem, még anyukám és a család is segített.” Inkább a hangjával küzdött, megerőltető volt mélyebb hangfekvésben szónokolni. „Bár erős hangom van, izgultam is nagyon”, tette hozzá.

Gergely is azok között volt, aki nem vitte ki magával a szöveget. Nem volt kötelező megtanulni, „de úgy voltam vele, ha megtanulom, jobban tudok a szöveg értelmére, a hangsúlyokra figyelni”. Azon is gondolkodott, hogy előre megírták-e ezeket a beszédeket, vagy helyben találták ki, „mert az egészen zseniális lenne”, mondta. Makra tanár úr szerint nem egyértelmű, melyik szöveg volt előre megírva, Kossuth egyik toborzóbeszédét hozta fel példának, amit valószínűleg utólag rögzítettek. Elmondta, hogy valójában a középiskolások két versenyzője is a Don Boscót képviseli, mert a Haszon testvérek már általánosban, Don Boscó-sként többször versenyeztek itt. Most a Kisképzőbe járnak, és éppen Haszon Ákos lett az első a gimisek közt, testvére, Anna pedig ötödik. Egyébként Sipos Fruzsina is a kiemelt győztesek között végzett, hatodik lett a korosztályában.

Pár szót váltottunk a szolnoki Széchenyi István Gimnáziumból érkezett Kadosa Patrikkal is (ő második díjat kapott végül). Ezen a versenyen először indult, de Kazinczy-versenyen már volt. Szerinte nem olyan nehéz megbirkózni a szöveggel, ha történelmi szempontból közelítjük meg és ismerjük a hátteret. „Ha pedig megpróbáljuk azt is melléképzelni, milyen érzelmek mellett írták, akkor előadni is sokkal könnyebb.” Ő nem előadandó szövegként tekintett ezekre a beszédekre, az üzenetre helyezte a hangsúlyt.

2 zsűri, 12 helyezett

A zsűrik tagjai egy-egy tanár és színészek voltak. Sőt mindkettőben egy-egy még nem végzett színész is helyet kapott.

Az általános iskolások zsűrijében például Sipos Áron, aki Marosvásárhelyen tanul, és azelőtt több éven át részt vett és nyert is ezen versenyen. Itt a másik két tag Csabai Mária tanár és Kapácsy Miklós színész volt, akinek egyébként szintén van tanári diplomája, de főleg szinkronszínészként ismert.

A fiatalabb korosztálynál az izgalom, a nyilvánosság előtti fellépés rutinjának hiánya rontott néhányak teljesítményén. A zsűri ezt nem tekintette hibának – persze az erős lámpaláz miatt nehezebben értékelhetők így az előadás erényei –, mint ahogy azokat is biztatta, akik nem mertek segítségül a szövegbe nézni, amikor megakadtak. Ebben a korosztályban még nem elvárható, hogy teljes mélységében értsék a szöveget, de sok esetben igen érett szövegértéssel találkoztak.

A középiskolások zsűrijének Nemcsák Károly (a József Attila Színház igazgatója) volt az elnöke, már több éve vállalja ezt a feladatot. Gárdos Andor, Csabai Máriához hasonlóan nagy tapasztalatú idős tanár volt a tanár tag, Sipos Imre (most Kecskeméten játszik a Macbethben, a versenyről az esti előadásra utazott, egyébként Sipos Áron édesapja) és Tassonyi Balázs színészhallgató képviselte még a színészeket.

A mikrofon használatát Nemcsák Károly is szóvá tette. Már a verseny alatt azt kérte a versenyzőktől, hogy ne a nagyterem bemikrofonozott pultja mögül beszéljenek, hanem álljanak ki a „nép” elé. „Örülök, hogy a ketrecből kiszabadítottuk őket, meg kell próbálják átbeszélni a teret, a színházban a 20. sorban is hallani kell a színészt, hát még egy szónokot. Nem volt erősítő Kossuth korában, mégis hallották.”

Szóvá tette a teátrális előadói játékot is, „mert az elviszi buta külsőségbe a dolgot”, ugyanakkor szerinte helye van a mondanivalóval összhangban lévő nagyobb gesztusoknak is. Még kiemelte a tekintet fontosságát a beszéd alatt. „A tekintetet is használni kell, a szónoknak meg kell szólítani a közönséget”, és azt javasolta, keressenek a hallgatóságból valakit, aki figyel, és hozzá beszéljenek, ne kapkodják a tekintetüket céltalanul. Ő is elmondta, amit Kapácsy a fiatalabb korosztálynak, hogy senkit nem értékeltek rosszabbul, ha használta a szöveget, „de akkor valóban használja, vállalja fel az illető, hogy a hatáselemeket ki tudja fejezni”.

Sipos Imre az artikulációs, kiejtési problémákat elemezte, ha valaki előadói pályára készül, az vegye a fáradságot akár fogszabályozásra is, mondta. A másik gond szerinte az ún. zsinórhangsúlyozás, amikor minden szóra hangsúly kerül, ami ellene megy az értelem szerint hangsúlyozásnak, s hozzátette, a felkészítő tanárt is dicséri, amikor a versenyző jól értelmezve, a gondolatokat szépen kiemelve beszél.

Gárdos Andor is a tanárokat dicsérte. „Tudom tapasztalatból, hogy legalább annyi munkát bele kell fektessenek, mint a versenyzők”, mondta.

A verseny hagyománya, hogy – az olimpiához hasonlóan – az első hat helyezettet emelik ki. Akik nyernek, azok többnyire már 3-4 alkalommal részt vettek a versenyen, ezt már Bényei Árpádnétól tudom meg. Most kevesebben indultak, mint a covid előtti években, ami szerinte az elzártság miatt megváltozott szokásoknak is köszönhető. A verseny ugyanakkor nem maradt el a járványévekben sem, kétszer is online rendezték meg.

A 2023. évi Szónoklatverseny helyezettei

Gimnáziumok, szakközépiskolák

1. Haszon Ákos Attila (tanára Kovács Judit, Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium, Budapest IX.)
2. Kadosa Patrik Dominik (tanára Gerőcs Márta, Szolnoki Széchenyi István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium)
3. Kónya Szófia Nóra (tanára dr. Takaróné Palágyi Márta, Kossuth Lajos Gimnázium, Budapest XX.)
4. Mándoki Zoltán (tanára Nyikes Judit, Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium)
5. Haszon Anna Borbála (tanára Kovács Judit, Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium, Budapest IX.)
6. Sándor Barnabás László (tanára Dusnoki Adrianna, Qualitas Gimnázium, Budapest XXIII.)

Általános iskolák

1. Györök Péter (tanára Gaál Viktor, Kelenvölgyi Általános Iskola, Budapest XI.)
2. Joó Mendel (tanára Gaál Viktor, Kelenvölgyi Általános Iskola, Budapest XI.)
3. Nagy Kristóf Máté (tanára Maricsné Bányai Edit, Pécsi Református Kollégium Általános Iskolája)
4. Polereczki Ajtony (tanára Menyhei Éva, Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium, Budakeszi)
5. Buzgó Dániel (tanára Vadász Katalin, Újbudai Grosics Sport Általános Iskola, Budapest XI.)
6. Sipos Fruzsina (tanára Makrai Ákos, Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola, Budapest XI.)

Fotók: Mile Máté