„A szüleimnek 1938 óta volt a házban bérleti szerződésük. Gyerekkoromban ez egy csoda szép környék volt, gyönyörű életünk volt itt. Más volt a világ, közelítettek egymáshoz az emberek. Itt nem lehetett zajongni este 10 óra után, de csendben kellett lenni délután 2 és 4 között, mert pihenőidő volt. Régen volt itt minden: baromfiüzlet, zöldséges, tejcsarnok, hentes, közért, trafik, presszó, fagyizó, semmi nem maradt ebből, mindent bezártak. Értem, hogy ezt nem lehet visszahozni, de nekem fájó dolog, hogy rettentően el lettünk hanyagolva. Most szégyen itt lakni. Plebszként tekint ránk a vagyonkezelő is. Egyértelmű emberi mulasztás, hogy hagyták lezülleni az utcát, a házakat. Itt például
akkor festettek ki utoljára, amikor én 15 éves voltam”
– mondta Ildikó, a Diószegi utca 18. lakója.
A Diószegi utca 18–28. számú háztömb és a Sárkány utca 12/b épület fejlesztési koncepcióját, a DIÓ2030 projektet, 2023. szeptember 21-én fogadta el Józsefváros képviselő-testülete. Eszerint a Diószegi utca 18–20. alatti házakat teljeskörűen felújítják, átalakítják, egymásba nyitják, zömében önkormányzati bérlakásokat alakítanak ki, de a lakások egy részét értékesítik; a 22. alatti épületet a testület által elfogadott építészeti tervvel értékesítik; a 24–28. szám alatti épületeket és a Sárkány utca 12/b szám alattit lebontják, a telkeket értékesítik. Új zöldfelületekkel bővül a környék, sétány és park is létesül.
A befolyt összegből finanszírozzák a felújítást, de mintegy 5 millió eurós európai uniós pályázati támogatással is számolnak a felmerülő költségek fedezetére. A program becsült költsége
9,5 milliárd forint.
Az önkormányzat több ízben tartott lakógyűlést, ahol a koncepció bemutatása mellett a kiköltöztetések és a cserelakás-választás menetéről is tájékoztatást kaptak a lakók.
Tavaly novemberben a Diószegi utca 18–20. szám alatti épületek felújítási tervét a kerületi és az országos tervtanács megtárgyalta. Jelenleg a társadalmi egyeztetés előkészítése, a projekttel kapcsolatosan nyitva hagyott kérdések meghatározására folyik, lakossági véleményezésre első körben idén tavasszal kerül sor.
Ellátogattunk az érintett épületekbe, hogy az ott élőket arról kérdezzük, mit szólnak a felújításhoz, nem bánják-e, hogy el kell hagyniuk otthonaikat.
A Diószegi tömbben 321 lakás van, ezeknek mindössze a fele lakott, több még ma is komfort nélküli. A használaton kívüli lakások jószerével be vannak falazva. Rákérdeztünk a JGK-nál, a lezárt lakások állapotára, azt válaszolták, azok lakhatásra alkalmatlanok, a felújításuk egyenként több millió forintba kerülne.
A lakók jószerével arról számoltak be, örülnek a felújításnak, legfőképp annak, hogy végre elköltözhetnek és – reményeik szerint – sokkal jobb körülmények között élhetnek majd.
Borzalom az épület, semmit nem fordítanak rá, mondja Kálmán, aki 15 éve él a 18-ban. „Hála istennek, hogy elmehetünk végre innen. Undorító ez az egész környék, tele van drogossal, galambszaros az egész folyosó.
Szeretnék megszabadulni ettől az utcától,
bár a lakóközösség normális.” Ha a 20-ban akarnak neki lakást adni, azt biztosan nem fogadja el, teszi hozzá. A kerületet szereti, a közbiztonságra panaszkodik, szerinte leromlott az utóbbi két évben. „Reggel, mikor jövök haza a munkából, a kapu előtt, a lépcsőházban állnak a drogosok. Jenő bácsi megcsináltatta ezt a rácsot, de beosonnak valamelyik hazaérkezővel.” A lakóközösséggel elégedett, szerinte összetartó annak ellenére, hogy a bontás körül megoszlanak a vélemények.
Van, aki tart attól, hogy az önkormányzati választások derékba törik a terveket és hiú ábránd marad a költözés. Egy fiatal nő tőlünk hallott először a bontásról, igencsak meglepte a hír, csak tavaly költözött be. Volt, aki visszakérdezett, vajon az is kaphat új lakást, akinek elmaradása van a lakbérben, közüzemi számlákban, vagy épp nincs bérleti jogviszonya. Találkoztunk olyan lakókkal is, akik nehezen szakadnak el az otthonuktól.
Harminc éven át volt házmester a 18-ban Jenő. Nem adna beleszólást a lakóknak abban, hogy a felújítás után visszatérhetnek-e a korábbi lakásaikba vagy sem. Elvégre önkormányzati bérlakásokról van szó, az önkormányzat ezért azt tehet, amit akar. Szerint ezt kellene a lakóknak figyelembe venniük, ha már nem vásárolták meg a lakásokat. Ő is várja, hogy mielőbb odébb állhasson.
„Tele volt itt minden kábítósokkal. Olyan forgalom volt, mint a Keletiben meg a Nyugatiban. Hiába hívtuk, ide egy rendőr sem tette be a lábát. Csak akkor jött ki a TEK, amikor egy kismamának a nyakába injekciós tűt szúrtak, túladagolták, aztán betették egy kocsi alá, ide a 18. elé. Sok mindent kiálltunk” – idézi fel Anikó, aki arra is emlékszik, hogy a Keletiben
500 forintért árulták a Diószegiben lévő üres lakások címét,
hogy hová lehet beköltözni.
Anikó negyed évszázada lakik a 18-ban. Azt mondja, várja a felújítást (hogyne várná), de attól tart, utána nem tud majd visszaköltözni szeretett otthonába. „A lakógyűlésen azt mondták, hogy a Diószegi 20-at újítják fel először, aztán minket innen a 18-ból átköltöztetnek oda ideiglenesen, utána ide visszajöhetünk. Itt élek 24 éve. A koromnál fogva megszoktam. Aggaszt, ha elfogadom a felajánlott cserelakást, akkor nem jöhetek ide vissza mégsem.
Sok mindent kiálltunk és nem érdemeljük meg, hogy visszajöhessünk,
ha látják, hogy fizetek rendesen és rendben tartom a lakást is? Hát nem mindegy, hogy ki jön ide lakni akkor?”
Ildikó már csak egyedül él az 53 négyzetméteres kétszobás lakásban, erkélye a Diószegire nyílik. A lakás szépen karban van tartva, otthonosan be van rendezve. Szépséghibája a plafon vizes, penészesedő foltjai, körülöttük elváló vakolattal csipkézve. Több mint egy éve beázott, feltehetően a felette lévő lakástól.
„Kihívtam a gyorsszolgálatot, de azt mondták, nem lehet a felettem lévő lakástól, mert az be van falazva.” Ildikó úgy tudja, hogy az utolsó lakók, a fiatal házaspár a kamrából alakítottak ki mosdót, darálós vécét telepítettek, a vizet a konyhából vezették át. Szerinte annak a csövei mehettek szét, amiatt ázhatott be. A lakásában dohszag terjeng, hiába szellőztet napjában többször. A bérházaknak van biztosítójuk, a költséget annak kellene állnia, mondja.
Néhány hónapja kimentek hozzá, miután ismét betelefonált a vagyonkezelőhöz. „Elvileg folyamatban van, hogy megcsinálják, csak sok a munkájuk, azért késlekednek.” Ildikó már azt sem bánja, ha nem csinálnak semmit, hiszen, ha úgyis felújítják az egész házat, akkor már ne pepecseljenek ezzel külön. A kérdése csak az, mikor is kerül sor a teljes felújításra?
„Én nem vagyok mai gyerek, de még én is szeretném egy kicsit élvezni” – mondta Ildikó. Ő is, akárcsak Anikó, legszívesebben visszaköltözne a felújítás után. Úgy tudják, két lakást jelölnek ki cserére, azok közül kell majd választaniuk.
„Nem mondok semmire nemet, mert annyi minden történik az életben.”
„Jó itt lakni. Itt ez a szép kert és csend van. Olyan, mintha vidéken lakna az ember” – mondta Jenő, aki a 26-os szám alatt él 2006 óta. Az ő lakása is szépen rendbe van téve, az ablakok és az ajtó is ki van cserélve.
Ott jártunkkor épp szögesdrótot szereltek fel a házat szegélyező fal tetejére az udvarba besurranók miatt. „Egyre jobb ez a környék. Szerintem nem veszélyes. Járnak be drogosok, de kiküldjük őket, vagy jelezzük a köztereseknek, ők oldják meg.”
A 26. szám alatti földszintes épületben néhány lakásban élnek már csak, ott is inkább a hátsó részen. A házak közötti kis kert külleme így télvíz idején is elárulja, gondozzák.
Előrébb haladva romlik a kép, de nem vészesen. Némi szemét felüti a fejét, egy elektromos roller itt alussza téli álmát. Vélhetően nem a lakók fektették el a kert elején.
A 22-ben egy hölgy, bár nem akart nyilatkozni, annyit azért odavetett: „Unalmas már ez a téma.
Ezt a házat legalább 50 éve folyamatosan bontják,
beszélnek összevissza. Majd, ha látom, hogy történik valami, elhiszem, hogy lesz változás.”
1997 decembere óta laknak a 22-ben, minőségi cserével akartak elköltözni, ami azt is jelenti, hogy nagyobb lakást kellett volna kapniuk, de az önkormányzatból folyton azt válaszolták, hogy nincs, ezért maradtak, mondta Mária. „Úgy neveltem fel a gyerekeimet, hogy itt az utcán mindig féltem velük közlekedni. Most is veszélyes itt. Úgyhogy jó innen menni” – mondta, bár mégis vacillál.
„Gyönyörű utca ez amúgy, itt már annyi minden fel van újítva.”
„Várom, hogy mehessünk. Azt mondták, tavasszal menjünk be a hivatalba, akkor kapunk címeket. Nekem olyan
vizes a lakásom, hogy néha alig birok levegőt venni”
– számolt be Irénke, aki 2004 óta él egy földszinti lakásban a 24-ben. Egyszer próbált másik lakást igényelni, neki is azt mondák, hogy nincs.
Irénke szomszédja, Rózsa arról panaszkodott, ez az egyetlen lépcsőház a tömbben, ahol nincs gáz, ezért fával fűtenek. „Arra hivatkoztak mindig, hogy úgyis lebontják, akkor minek bevezetni. Hogy tényleg elköltözhetünk innen, azt csak akkor hiszem el, ha a kezembe adják az új lakásról a papírt. Remélem, az gázos lesz.”
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
