A volt Ganz-MÁVAG gyár (ma kínai piac) mögött épült meg a MÁVAG munkáslakótelepe 1909-ben, a mai Kolónia. A huszonnégy házból, közel hatszázötven lakásból álló tömb Golgota utcai oldalán egy sokszintes, tornyos közösségi épületet is emeltek, ahol a telep fénykorában kád- és gőzfürdő, mosoda, vendéglő, tekepálya, kaszinó, színház- és moziterem, könyvtár, orvosi rendelő várta a munkásokat. 

Minden hétköznapi szolgáltatást itt értek el a lakók, egyfajta szívként kapcsolódott minden házhoz, lakáshoz. A II. világháború után a központi épületből művelődési ház lett, ezzel megszakadt a teleppel való egysége, mára pedig egy teljesen elkülönült világ az épület a Kolónia házainak koszorújában.

Most Golgota Rendezvényközpont, vagy G9 a neve, annak idején Ganz-MÁVAG (GM), majd Vörösmarty néven működött gyárközeli művelődési otthonként, a rendszerváltás után pedig privatizálták. 1999-ben a Rhema Kft. vette meg, ami hosszú évek óta közvetlenül egy keresztény oktatásért tevékenykedő alapítványhoz kötődik, aminek az amerikai gyökerű Biblia Szól Egyházhoz van köze. A szervezet konferenciaközpontként hasznosította.

Tavaly a Stone Plusz Kft. vásárolta meg, amelynek tulajdonos-ügyvezetője Szabó Szilárd, egyben a pünkösdi-karizmatikus mozgalom tagjának, az Omega Hálózat gyülekezetének egyik presbitere és a pénzügyi bizottság tagja. „A karitatív részében voltam nagyon aktív” – mondta.

A tervek és terek hatalmasak

A volt művelődési ház, a G9 lesz az Omega Hálózat szellemi és szervezeti központja, a missziók találkozási pontja. A hatalmas épület – „8700 négyzetméter, közel feleakkora, mint a Parlament” – a hitéleti tevékenységen kívül profitot is hozó rendezvényeknek, konferenciáknak is helyt ad majd elképzelésük szerint. „Szeretnénk a kerület életéhez is hozzájárulni, a rendőrségnek, önkormányzatnak, iskoláknak, ha nem is ingyen, de önköltségi áron adnánk helyet, a fűtésszámla azért horrorösszeg.” Iskolai programok már voltak is itt.

Szabó Szilárddal a már felújított néhány iroda egyikében ültünk le beszélgetni. A felújítás költségét ő fedezi, és lehetőleg a saját szakembereivel dolgoztat. A teljes felújítás elérheti majd az ötmilliárd forintot, ami sikeres vállalkozásokkal a háta mögött is nagy falat. „Lépésekben haladunk, már kicseréltük a tűzveszélyes elektromos fővezetékeket, folyik a gázfűtés tervezése, a gépészet, a csatornarendszer majd ezután jöhet, öt-tíz éves távlatban gondolkodunk.”

„Szerettünk volna napelemet a tetőre, ezt a műemlékvédelmi hatóság nem engedte” – a Kolónia egésze fővárosi helyi egyedi védettséget élvez –, de az eredetivel megegyező kivitelű, háromrétegű üvegezésű, jól szigetelő nyílászárókhoz hozzájárultak. „Az eredeti állapot visszaállítását szeretnénk mi is” – mondta Szabó Szilárd.

Ami egykor a Kolónia szíve volt, fokozatosan idegenné vált a szomszédos huszonnégy ház lakói számára, akik most is gyanakodva figyelik, mi történik körülöttük. A házak ablakait csak egy keskeny belső út választja el a G9-től, ami a Kolónián belül külön telken áll. A lakók viszont sajátjuknak tekintik az egész Kolóniát, mindazt, ami a kerítésen belül van.

Jelentősebb konfliktus még nem volt, de kisebb vitát generált, hogy a kukákat a lakók a művelődési ház falának tolták, és azokat onnan át kellett telepíteni máshova. Azt ugyanakkor nem tudják a lakók, pontosan mi is lesz itt, és milyen hatással lesz az életükre. Már a Rhema Kft. is biztosította a lakókat arról, hogy nem korlátozzák majd a mozgásukat, és ezt egyelőre a Stone Plusz is tartja. Most az borzolja a kedélyeket, hogy a G9 falához tapasztott fészerszerű házikókat az új tulajdonos el fogja bontani. Gutjahr Zsuzsanna helyi képviselő abban bízik, hogy konfliktus nélkül megoldják a helyzetet.

Toronytól a fekete lyukig

A külső hozzátoldások miatt annak idején lefalazták a nagyterem ablakainak alsó részét, a bontás után újra teljes magasságúak lesznek az ablakok. „Minden fényárban fog úszni” – mondta Szabó Szilárd. Itt kezdtük a ház bejárását.

A nagyterem és alatta az edzőterem viszonylag jó karban van, persze mindenütt látható a múlt gányolásának nyoma, nem csak az ablakokon. Ezt nem lesz igazán nehéz helyrehozni, nem úgy a nagyterem mögötti traktust, ahol egy sor romos szobán mentünk keresztül. „464 helyiség van összesen a házban” – jegyezte meg Szabó Szilárd.

Felmentünk a toronyba is az egyre szűkülő és meredekebbé váló lépcsőkön. Szintenként 55 négyzetméter, minden szinten vannak szobák. Végül kiérünk a szabad szintre, ahonnan már az egész Józsefváros, sőt Budapest nagy része is belátható. Szabó Szilárd szíve szerint Sky Bar kávézót nyitna itt, de inkább marad a realitás talaján, hiszen ahhoz liftre is szükség lenne, annak meg nincs hely. Így a torony marad kilátó, harang nem lakik majd benne.

A torony után lementünk a pincébe, az egykori Fekete Lyukba, ami ma is az eredetihez közeli állapotában van meg. A punkos dizájn mellett ugyan megjelentek keresztény jelképek is, a fiatalok ide is lejárnak. Még az egykori stúdiók is megvannak, mintha épp most költöztek volna ki a Fekete Lyuk zenészei. Itt is folyik a munka, a padló feltörve, a csatornát kellett helyretenni. Kiderült, hogy az épület mélyén alagutak húzódnak, állítólag egészen a Kálvin térig elvezetnek Szabó Szilárd tudomása szerint, ezek még nincsenek feltárva.

Nem könnyű elképzelni, hogy egy ekkora épületet be tud lakni a közösség, de Szabó Szilárd úgy látja, mivel a gyerekek sokszor erőszakban nőnek fel, a közösséghez tartozás élménye, az érdek nélküli igazmondás felszabadító. „A fiatalok körében óriási igény van a normalitásra – mondta a Fekete Lyukban –, az Ifi Klub nevű szerveződésünkön akár kétezren is összeröffennek.”

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf