Powered by RedCircle
„Milyen jó, hogy neked ilyen apukád volt”, „Büszke lehetsz rá”, kommentálták sokan a Baba-apa Facebook-csoportban társaik spontán visszaemlékezéseit az édesapjukról. Az apatörténetek a csoport megalakítása után több évvel indultak el, akkor viszont nagy hullámban. Miután többen elkezdték megmutatni, feltárni a saját apjukkal és az apaságukkal kapcsolatos érzéseiket és emlékeiket, amelyek sokszor meghatóak, megindítóak, több esetben fájdalmasak voltak, Tóth Adorján, a csoport egyik adminisztrátora és Street Gábor Huba úgy döntöttek, ebből könyvet szeretnének csinálni. Így jött létre az Apák című kötet közösségi finanszírozásban, amelyben az apa-történetek mellett támogatást, ötleteket lehet találni azoknak, akik elakadnak a helyükön, apai szerepükben.
Ahogy Tóth Adorján fogalmaz a Csakugyanban, „gyönyörű apa-történetek is előkerültek, másokban viszont gyakran jelen voltak olyan nehézségek, mint alkoholizmus, függőségek, válás, az apák távolmaradása a gyerekeiktől”.
A mesélésnek és írásnak láthatólag terapeutikus haszna is van. A szerzők részben azt szerették volna megtudni, ők milyen apáktól tanultak, mit is tanultak valójában, és milyen apák válhatnak belőlük most. A helyzetet ráadásul nehezíti, hogy a társadalmi változások, apai és anyai szerepek megváltozása révén merőben új helyzetekbe kerülnek a mai párok és családok. Igaz, ez az esetek egy részében azt jelenti, hogy az apák sokkal közelebbi kapcsolatot tudnak kialakítani a gyerekeikkel, mint az ő szüleik.
Eközben viszont nehéz szembenézni a gyerekkori hiányokkal, néha az űrrel, amit egyes apák hagytak a gyerekeik életében.
„Ezek sebek, amiket újra és újra feltépünk. Amíg az ember mást csinál helyette, például iszik, csajozik, játékszenvedélynek engedi át magát, egy teljesen más túlélési stratégiát választ.”
A történet megírása és a szembenézés közelebb visz a feloldáshoz, magyarázza Street Gábor Huba.
A traumákkal való szembenézés, a kötődés újfajta megélése, az apaság témájának fókuszban tartása, az apaság mint identitás felvállalása mind része az „apaforradalomnak”.
Ha érdekli,
- milyen traumákat kell meggyógyítani a mostani generációnak az eddigi tapasztalatok alapján;
- miért menő ma már lányos apának lenni;
- hogyan lehet megteremteni biztonságos, ítélkezésmentes légkört az édesapák között;
- miért nehéz egy apának, amikor nem tekintik egyenrangúnak az édesanyával például egészségügyi intézményekben;
- hozhat-e változást az ember gondolkodásában az apaság;
- mit kell tenni, ha valaki borzasztóan ideges éppen a gyermekére;
- miért változtak meg lényegében a társadalmi szerepek az utóbbi évtizedekben;
hallgassa meg a Csakugyant, és iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről!
