A Tisztviselőtelepi Önkormányzati Egyesület Bláthy Ottó utcai földszintes épületének nyitott ablakain a városrész barátságos hangulatához talán nem teljesen illeszkedő hangok szűrödnek ki. „Menj a francba” – üti meg a járókelő fülét a nem túl kedves felszólítás, azonban hamar kiderül, hogy bent egy beszédtechnikai foglalkozás egyik gyakorlatát végzik különféle tüdőbetegségekkel élők; a gyakorlat a tüdőkapacitás növelésére szolgál.
Legyen egy produktum is!
Ez a SingLung közösségi medicina gyakorlati alkalmazása, 8-9 résztvevő gyakorol Fullajtár Andrea színésznő vezetésével. Egy tüdőbetegségekkel élőnek amellett, hogy munkahelyi és egyéb teljesítményének csökkenését kénytelen megélni,
sokszor a beszéd is megterhelő,
ezért nem mer megszólalni, ami izolációhoz, a társas kapcsolatok csökkenéséhez vezethet. Az ilyen állapotú embereknek segít a Várdi Katalin pulmonológus, Philip György karmester, zeneszerző és Fullajtár Andrea által kifejlesztett módszer, a SingLung (hozzávetőleges fordításban: éneklő tüdő) és az általuk alapított Légzéssel a lélekért nevű kórus.
A módszernek két pillére van:
az éneklés és a közös, játékos beszédtechnikai foglalkozások.
„Az önmagáért való edzés, tehát a biciklizés, a különböző légzéstechnikai gyakorlatok, gyógytornák hasznosak ugyan, de sokkal hatékonyabb, ha közösségben, együtt csinál a beteg valamit. És ha kijön valami produktum a végén, mondjuk egy fellépés a kórussal, az plusz pozitívum” – mondja Várdi Katalin. A módszer fő része mégis a próba, ahol a légzőgyakorlatok folynak. „Itt kipróbálják magukat, ezt tetőzi be egy alkotási folyamat azzal, hogy kiállnak a színpadra és együtt bemutatják, amit Gyurival létrehoztak. Ez azt a jóleső érzetet kelti a betegben, hogy nincs egyedül, nem fölösleges és izolált.” A Gyuri Philip György zeneszerzőre és karmesterre vonatozik. „Katival 2018-ban találkoztam, azóta segítjük a légzőszervi megbetegedésben szenvedőket. Nagyon hamar rájöttünk arra, hogy az éneklés, az éneklő szerveknek, a rekeszizomnak, garatnak, gégének a használata kiváltja azt a tréninget, amit a légzőszervi betegek szoktak csinálni, tehát
ez nem egy ezoterikus humbug,
hanem abszolút kézzelfogható és eredménydús módszer” – mondja Philip György.
Gyógyhatású káromkodás
„A workshop elején mindig csinálunk tüdőkapacitásmérést, majd 3 nap múlva megismételjük. Mindenkinél mérhető a különbség” – mondja Fullajtár Andrea. A „menj a francba” felkiáltás beemelése a terápiába nem véletlen, „egy jó ízes káromkodásnál jobbat nem is lehet kérni, mert ösztönösen azonnal vesz egy nagy levegőt, és van benne intenzitás. Egymásnak adják az emberek a mondatokat, mert akkor könnyebb fokozni a hangerőt.” A tüdőkapacitás növelésén túl más pozitív hatása is van az ilyen gyakorlatoknak. „Felszabadítják az embert, egyszerűen elkezdi jól érezni magát attól, hogy egy
ilyen csoportban kimondhatja, hogy menj a francba.
Ilyenkor röhögés van, és akkor bátrabban kezdenek el levegőt venni” – mondja a színésznő.
„Muszáj gyakorolni ezeket otthon is napi szinten, mert sokszor egy porszívózást nem tudok megcsinálni, befulladok, a fű-fa-virág behozza az asztmát” – mondja Márta (74), aki nagyon élvezi és hasznosnak tartja a terápiát. „Beutalt voltam ott, ahol a Katalin főorvos volt. (A pulmonológus a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben volt főorvos – a szerk.) Az ottani művházban gyakoroltunk és nagy élmény volt. Jött a karmester, beénekeltünk, aztán később már az Országházban, külföldiek előtt is felléptünk.”
„Természetesen az élmény sem utolsó. A terápiáknak az is része, hogy hivatásos énekeseket hívtam el tanárnak, akik beálltak a kórusba. És ha melletted áll egy profi, akkor te is próbálsz úgy énekelni, mint egy profi, van ki után menni” – avat be a munka részleteibe Philip György.
A pingponglabdától a hangos suttogásig
A mostani alkalommal kevésbé az éneklésen, inkább a beszédtechnikán volt a hangsúly, mivel a kórus megszervezése sok pénzt és energiát emészt fel. Cégek, magánszemélyek támogatásával tud létrejönni egy hosszabb kórusos workshop, ez a lehetőség most kevésbé adott. A foglalkozáson ki kellett próbálniuk a résztvevőknek, ki milyen hangosan tud sugdolózni (Fullajtár Andrea a hangerő növelése érdekében az intenzív kimondást javallotta), volt olyan gyakorlat, ahol
egymást kellett „szinkronizálniuk” szájról olvasás után,
volt pingponglabdafújás-verseny és sok-sok nevetés.
„Jó dolog csapatban lenni, de egyedül is gyakorlok, naponta olvasok fel Andreának Messenger-hangüzeneteken keresztül, és mindenképp érződik, hogy fejlődtem” – mondja Judit (67) humángenetikus-kutató. Izomsorvadása van. Amióta a folyamat elérte a bordaközi izmokat és a rekeszizmot, lélegeztetőgéppel alszik, nappal pedig mobil oxigénpalackot használ a gyakorlatok mellett. „Még tanítok, egyetemi docens vagyok, ezért muszáj gyakorolnom, hogy kibírjam a 45 percet. Reggel megvannak a nyújtások, a fizikai gyakorlatok, de
sokszor elmenne a hangom, ha nem indítanék beszédgyakorlatokkal.
Először csak 10 percet tudtam felolvasni, de sikerült ezt 20 percre feltornázni.”
A csoport legközelebb szeptemberben találkozik, aki szeretne csatlakozni, az Juditnál jelentkezzen a drjuditberes@gmail.com e-mail-címen.
A csoport sok embernek adott már nemcsak gyakorlati segítséget, hanem a közösséghez való tartozás, sőt a játék élményét is. Várdi Katalin egy már elhunyt beteg hozzátartozójának egyik üzenetét olvassa fel: „egy nőnek három lelke van: az anya, a nő és a kislány. Anyukám kislány lehetett még egyszer, gyerek lehetett itt, anyu reményt és örömet kapott, ez másnak is járna.” Várdi Katalin szerint hasonló problémákkal Magyarországon hozzávetőlegesen 200 ezer ember küzd.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
