2015-ben Balogh Rodrigó, a Független Színház alapítója a német állam kezdeményezésére belevágott a cigány dráma és irodalom feltérképezésébe Oroszországtól Írországig. Felvette a kapcsolatot külföldi és magyar cigány színházakkal, és munkatársaival összegyűjtötték a színházak dokumentumait, az előadások felvételeit.
Ennek köszönhetően a cigány dráma be tudott kerülni az akadémiai életbe. Az összegyűjtött archívum 2022-ben készült el, továbbá megjelent ekkor egy cigány drámakötet is. Ez volt a Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál előzménye. 2017-ben rendezték meg az első fesztivált Magyarországon. 2021-ig Magyarországon tartották meg a fesztivált, majd csatlakozott Románia, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Olaszország és Németország is. „Mi már csak a többiek mögött kullogunk” – viccelődik lapunknak Balogh Rodrigó. Az anyagi forrást leginkább az EU, Svédország és az Amerikai Nagykövetség pályázatai jelentik: a Független Színház pályázik, nyer, majd gazdálkodik az elnyert összegekkel.
Tegyük hozzá, a színház nem tud nem a társadalomról beszélni a társadalomnak, hiszen a társadalom adja a témát, amit a színház feldolgoz, és azokat szólítja meg, ahonnan a téma származik, magát a társadalom alkotóit. A színház – akár az érintettek játsszák, akár szándékoltan szólít meg egy adott csoportot – a társadalomban jelenlévő dinamikai folyamatokra, problémákra, a társadalmi adottságokra reflektál, legyen szó mikro-, makro-, vagy globális szintről. Nemcsak esztétikai élményt nyújt, de gondolkodtat erkölcsről, etikáról, politikáról, de még ideológiákról is, ami tulajdonképpen a lefektetett határai miatt mindig véges, erőtlen. Problémákat és azokhoz társuló kérdéseket vagy akár válaszokat vet fel. Hatása mérhető és bizonyított.
Vissza Rodrigóhoz: „Fontos lenne, hogy az érintett roma színházi társulatok együttműködjenek, de ezen a téren nem értünk el semmit”, folytatja. Ezt azzal magyarázza, hogy a független színház, ezen belül is a cigány tematikákkal foglalkozó színházak még nincsenek olyan „traumatikus“ helyzetben, hogy rá legyenek kényszerítve az összefogásra. „Amikor a kormány 2011-ben bejelentette, hogy nem érdekes számára a független színházi szféra, akkor már lehetett tudni, mi lesz, volt idő felkészülni arra, ami ma van. Nagyon kevesen kaptak a fejükhöz időben. Mi akkor ezt már láttuk, tudtuk. Tudtuk, hogy az egyetlen anyagi lehetőségünk az EU. Minden korban vannak száműzött művészeti ágak, nálunk most ez a független színház. Ez amúgy tovább fog gyűrűzni a kőszínházak irányába is, csak ők ezt még nem tudják. Egyébként meg színház nélkül lehet élni“ – fogalmaz Balogh Rodrigó.
A magyar társadalom körülbelül 10%-a cigány származású. A cigány embereknek éppúgy el kell helyezni önmagukat a magyar társadalomban, mint a nem cigány embereknek a cigány kisebbséget, hiszen együtt élünk, hatunk egymásra. Az egyéni, csoportos és társadalmi felelősségvállalás együtt jár. Az egyén éppúgy hat egy csoportra vagy közösségre, mint azok magára a társadalomra. Vajon milyen kollektív szerepekről beszélhetünk egy cigány színházban? Milyen egy roma hős az adott kulturális rendszerben? – tettük fel a kérdést Rodrigónak.
„A színház az adott nép lelkületéről, kihívásairól, értékeiről indít párbeszédet. Ez egy évezredes dolog. A társadalomnak szüksége van hősökre” – mondja Rodrigó, aki hangsúlyozza, hogy nemcsak Magyarországon érte kirekesztés, diszkrimináció, pogromok a cigány kisebbséget, hanem világszerte.
A cigányságnak az utóbbi 30-40 évben alakult ki az értelmiségi rétege Magyarországon. Balogh Rodrigó úgy gondolja, a roma értelmiség kötelessége, hogy a cigányság történeteit megőrizze a következő generációk számára. Kötelessége, hogy megjelenítsenek a cigány színházcsinálók olyan „értékvezérelt” cigány hősöket, akik felelősséget vállalnak a közösségért. Elbuknak, de tanulnak hibáikból. Veszítenek, de kudarcaik után megerősödnek, talpra állnak.
Milyen egy roma hős?
Nézzük meg a fesztivál egyik előadását közelebbről! Az Országépítők a Független Színház előadása, amit a fesztiválon is játszanak 29-én. Egy olyan fejlődéstörténet, ahol három generáció életét követhetjük végig. A nagyapa vályogházakat épít, fia felnőttként egy téglagyárban dolgozik. Az unoka pedig – bár ez nincs konkrétan kimondva – stadionok építésére szállít munkásokat. Az ember, bárhol is, bármilyen korban is éljen, többet akar. Szebb, jobb, gazdagabb akar lenni, vagy éppen más. Adott esetben magyarrá akar válni. Szabad és független akar lenni. Mint ahogyan egy színházi előadásban elvárható, itt is megjelenik természetesen az a morális dilemma, hogy a változásért mekkora árat kell majd fizetnie a főhősnek.
Minden nemzet drámairodalmában vannak tipikus drámai hősök. A zsidó drámairodalomban például a 20. század első felében a jesiva volt a drámai hős, egy vézna, szemüveges, könyvmoly karakter. A cionizmus idejében pedig már a telepes földműves, aki erős és általában félmeztelen. Vannak-e ilyen tipikus drámai hősök a cigány drámairodalomban?
„Nem tudok folyamatában látható specifikus cigány drámai hős karakterekről beszélni, mert talán korai még ezen gondolkozni. Mert nincs régóta írott cigány drámairodalom, és nem látni, hogy ez kirajzolódna. Most ott tartunk, hogy a családok történeteit kezdtük el feldolgozni. A közösségünkben európai szinten megtörtént történeteket dolgozzuk fel. Olyan szintlépést még nem látok, hogy általában kirajzolódna egy cigány drámai hős karakterfejlődése. A női reprezentáció magasabb a cigány drámában, mint a férfi, többnyire a női drámai hős a megoldó a cselekményben” – magyarázza Balogh Rodrigó.
A Független Színház számára nagyon fontos, hogy ne csak a középosztályt szólítsa meg és vonzza be a színházba. Feladatuknak érzik a legkiszolgáltatottabbak elérését. „Az az ország, ahol 27 százalékos a kulturális termékek áfája, csak kulturálatlan lehet” – Balogh Rodrigó sajnálja, hogy nehéz anyagi helyzetük miatt kevesebbet tudnak járni szegény falvakba, mint amennyit szeretnének. „Elindult egy folyamat, hogy a cigány emberek is vásároljanak jegyet, és ez szívmelengető. Hozzá volt szokva a cigányság ahhoz, hogy ne kelljen a kultúráért fizetni. Amikor egy roma ember találkozik ezekkel a történetekkel, erős visszaigazolást kap, hogy a kihívásai mennyire érvényesek, mennyire sajátságosak. Visszajeleznek, hogy amit láttak, azt ők is átélték. »Velem ez megtörtént a konyhámban.« Euforikus élmény tud lenni az, hogy egy művészeti alkotáson keresztül találkozol a saját történeteddel. Ez állandó visszajelzésünk.”
Az Eötvös10-ben megtartandó fesztivál november 27-től december 3-ig tart. Fellép a Független Színház, a svédektől Lindy Larsson & the BonBon Band, Romániát a Giuvlipen Társulat képviseli, Olaszországból a Rampa Prenyestinya Társulat érkezik, a zárónapon pedig a szomolyai Szívhangok Társulat előadása lesz megtekinthető.
Fotók: Független Színház
