Elhunyt Harkányi Endre színművész, filmszínész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

„A filmben szereplő gyerekek többsége a IX. kerületi Dzsumbujból került ki. Én a VIII. kerületből jöttem, de ugyanolyan árva és csavargó voltam, mint ők” – emlékezett Harkányi Endre korábban a 168 Órának a Valahol Európában című filmről és gyökereiről.

„Tizenhárom évesen állandóan ellógtam az iskolából, a filmeket viszont imádtam. Újságban hirdették, hogy gyerekeket keresnek egy filmhez, és jelentkeztem. Körülbelül kétezer gyerek jött össze a Hunnia Filmstúdió udvarán, és Radványi Géza bácsi (a film rendezője – a szerk.) szelektált” – mesélte színészi karrierjének kezdetéről.

Harkányi árva volt, édesanyját elhurcolták a nyilasok, „vetődtem ide, oda, amoda, rokonaim beadtak egy gyerekotthonba. Itt gyűjtötték össze az árva zsidó gyerekeket, hogy majd kivigyék őket Izraelbe.” Nem jutott ki, 1949-ben lezárták a határt, itthon maradt, szakmát kellett tanulnia. Volt a Láng Gépgyárban vasszerkezetilakatos-tanuló, majd ívhegesztő, később épület-villanyszerelő.

17 éves korában jelentkezett a színművészeti főiskolára, de elsőre nem vették fel, mert nem volt érettségije. Majd jött a Vörös Október szakérettségis kollégium a Gorkij fasorban, ahol a munkásszármazású gyerekeket felkészítették a főiskolákra. Rokonai Amerikába költöztek, ő itt maradt egyedül, de akkor már „a szocialista rendszer kedvezményezettje lettem, volt ösztöndíjam, kollégiumban laktam, és elindultam egy olyan úton, amelyre mindig vágytam”.

Kerületi kezdetek

„A VIII. kerületben ószeresek, handlék, cigányok, kurvák között éltem.

A színészet tanított meg mindenre. Nagyon érdekes, tanító pálya: elolvasol egy darabot, amely szól valamiről, közben megtudod, hogy milyen korban játszódik, milyenek voltak az emberek, épületek, tárgyak, ruhák, iskolák. Tanultunk táncot, képzőművészetet, zenét. Ezek halmozódtak bennem, és egyszer csak kitárult egy világ, egy kultúra előttem. Ha van némi világlátásom, ízlésem, azt mind onnan hoztam. Volt egy nagyon jó barátom, a rendezői szakon tanuló Makai Péter, József Attila unokaöccse, sokat tanultam tőle is” – mesélte Harkányi élete történetét.

„A Teleki tér és a Kun utca sarkán volt a Népszínház Mozgó, a kis büdös, amely arról volt híres, hogy mindenki oda rohant a razziák elől. Bátyám ott árult vizet. Nagyon szegények voltunk, egy szoba-konyhában laktunk a Lujza utca 30-ban. Bátyámat szinte örökbe fogadták a moziban, és lassan betagozódott a filmszakmába. Ebben a moziban, amikor csak tehettem, délutántól késő estig bámészkodtam. Olyan filmek voltak ott, mint a Z., a fekete lovas, A múmia bosszúja. Bátyám csak öt elemit végzett, de zseniális üzletember lett. Amikor a Parlamentben megkaptam a Kossuth-díjat, azt mondta: tudod, Bandikám, ha tízéves korodban elmentél volna tányért mosogatni,

Kollégáim is mondják, hogy a szememben van valami fura játékosság, de szomorúság is. Ez így van. De nem tudtam volna később eljátszani a Közjáték Vichybent vagy az Össztáncot, ha nem mentem volna keresztül mindezeken. Valaki egyszer azt írta rólam, hogy minden szerepem én vagyok. A mai napig kíváncsi vagyok mindenre,

– nyilatkozta Harkányi Endre 2017-ben.

Ekkor némi kritikát is megfogalmazott a színházi élet kapcsán: „Megbolondultak a rendezők. Nem a darabot játsszák, hanem a saját elképzelésüket viszik színpadra. Nádasdy tanár úr mindig azt mondta, amikor ki akartunk találni valamit: »Maga ne kitaláljon, hanem betaláljon.« Azt találjuk meg, ami benne van a darabban. Nem vártam meg, amíg öntözőkannát kell játszanom, akit lelógatnak a zsinórpadlásról” – magyarázta Harkányi.

„Nem lehet a művészetbe ennyire belevinni az aktuálpolitikát, hiszen a színdarabok önmagukban is politizálnak. Az Ahogy tetszikben a szerelmesek kimenekülnek az erdő szabadságába a herceg diktatúrája elől. Vagy az Ármány és szerelemben Miller zenész kiutasítja lakásából a kancellárt, a hatalom képviselőjét. Az Antigoné is arról szól, hogy az emberek által alkotott törvények sokszor ellentétben állnak az Isten alkotta törvényekkel” – mondta.

„Az életet kaptam a színészettől. Soha nem a karrier érdekelt. Hogy érvényesültem, azt a munkámnak köszönhettem. Az a sok rossz, amit átéltem, nem tett gonosz emberré. Így viszonoztam a rengeteg szeretetet, amit a szakmától és a közönségtől kaptam.”

A Vígszínház

Harkányi Endre először 1963-ban szerződött a Vígszínházhoz, majd több fővárosi színházban is játszott, és 1984-ben tért vissza újra a Vígbe, amelynek 2015-ig hűséges tagja maradt. Harkányi Endre éveken, sőt évtizedeken át meghatározó színésze volt a Vígszínháznak, „akár kis, akár nagy szerepben lépett színpadra, nyomott hagyott mindenkiben” – emlékezik a Vígszínház, amely saját halottjaként tekint a színészre. „Összetéveszthetetlen hangja, gesztusai, különleges lényének rezdülései velünk maradnak” – írja közleményében a Vígszínház.

Pályafutása címszavakban

Harkányi Endre Lakner Bácsi gyermekszínházában kezdte a pályát, majd 1947-ben, 13 évesen beválogatták a Valahol Európában című film szereplői közé. A filmben elhangzó emblematikus „Könyörgöm, akasszuk fel!” mondatával örökre beírta magát a magyar film történetébe.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomáját 1957-ben szerezte meg. A debreceni Csokonai Színháznál kezdett 1957 és 1960 között. 1960 és 1963 között a budapesti Petőfi Színház színésze volt. 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1963-tól 1968-ig a Vígszínház, 1968 és 1977 között a Mikroszkóp Színpad, 1977-től 1984-ig a József Attila Színház társulatához szerződött. 1984-ben 1993-ig visszatért a Vígszínházba.

1993–94-ben egy évadra átszerződött a Művész Színházhoz. 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház tagja volt. Színházi bemutatóinak száma meghaladta a 150-et. Kiemelkedő alakításai közül példaként említették egyebek mellett: Puck a Szentivánéji álomban, Dromio a Tévedések vígjátékában, Hugó Molnár Ferenc Liliomában, Melchiades a Száz év magányban.

A Valahol Európában után több mint harminc filmben és csaknem negyven tévéprodukcióban tűnt fel: Külvárosi legenda, Légy jó mindhalálig, Fiúk a térről, Legenda a nyúlpaprikásról, Alfa Rómeó és Júlia, Utazás a koponyám körül – néhány cím a több tucat alkotás közül. A gyerekek Mézga Géza vagy a Vízipók-csodapók Keresztesének szinkronhangjaként ismerték és szerették meg, de szinkronhangja volt pl. Danny DeVitónak is.

Harkányi Endrét 2004-ben Ajtay Andor-emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el. 2005-ben neki ítélték a Ruttkai-emlékgyűrűt, és kiváló művész is ebben az évben lett, 2008-ban pedig beválasztották a Halhatatlanok Társulatába. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon életműdíjjal illették, majd ebben az évben átvehette a Kossuth-díjat is.

Nyitókép: Harkányi Endre 1969-ben – Fotó: Bauer Sándor / Fortepan