Mi volt az, ami végül meggyőzte arról, hogy elinduljon a főpolgármesteri pozícióért?

Már az öt évvel ezelőtti főpolgármester-választás előtt is felmerült a gondolat. Azóta is gyakran kérdeztek erről, sokat gondolkodtam ezen. Az utolsó löketet a januári botrány adta, amikor Karácsonyék megritkították a legnagyobb forgalmú budapesti lakótelepi járatokat. Ez mindennel teljesen ellentétes, amit ő képvisel: se nem zöld, hiszen aki tömegközlekedést épít le, az nem zöld, se a részvételiség alapvető elveinek nem felel meg, hiszen azt mondta a BKK vezérigazgatója, a pulykákat sem kérdezik meg, mielőtt levágják őket hálaadáskor.

Azért volt hosszú a gondolkodási idő, mert én nem a politikából élek, semmilyen magyar közéleti állásom, fizetésem, politikai pozícióm nincs. Több mint egy éve tanácsadóként, szakértőként kizárólag külföldön dolgozom közlekedéspolitikai témákban. Ezt az életemet le kellett zárnom és eldöntenem, hogy a következő legalább öt évemet Budapest szolgálatában szeretném eltölteni.

Miben ajánl mást a fővárosiaknak, mint a többi jelölt?

A budapestiek most három ajánlat közül választhatnak a főpolgármester-választáson. A kormányzati ajánlatot a volt kormányszóvivő képviseli, aki kizárólag gyurcsányozik és semmi mást nem szeretne, mint a kormány érdekeit képviselni Budapesten. Van Karácsony Gergely ajánlata, aki lényegében beolvadt a Demokratikus Koalícióba az elmúlt hetekben, és ennek a baloldali ellenzéki politikának országos politikai bázisaként tekint a városházára, ahogy eddig is tette. Az én ajánlatom az, hogy egyedül csak Budapesttel foglalkozó, a fővárost hivatásnak és nem ugródeszkának tekintő főpolgármestere legyen Budapestnek.

Azt mondja, főpolgármesterként újraindítaná a nagy beruházásokat. Hogyan tudna Budapestnek pénzt szerezni, hogy a programjában ígértekre legyen forrás?

A főváros ma módszeresen akadályoz fontos állami beruházásokat. Folyamatosan gátolják a Déli Körvasút fejlesztését, ami fel tudná szabadítani a belső kerületeket, így Józsefvárost is az autóforgalom nagy része alól. A Galvani hídnak is keresztbe tesz a főváros, ami egy hiányzó Duna-híd Dél-Budapesten. A XV. kerületben a veresegyházi vonal fejlesztésének vagy a XVIII. kerületben a lajosmizsei vonal fejlesztésének is ellenállnak a helyi DK-s polgármesterek pártjuk jelöltjével, Karácsony Gergellyel karöltve módszeresen akadályozzák.

Nem ígérek olyat, hogy hirtelen minden megváltozik és Budapesten megnyitják a pénzcsapot, ha én leszek a főpolgármester, mert nem a Fidesz jelöltje vagyok. De azt igen, hogy megpróbálok új lapot nyitni a főváros és a kormány együttműködésében. Újra működővé tenném az egyeztetési fórumokat, túllépve azon, hogy Budapest ma pártpolitikai csatatér, ahol a két nagy oldal háborúzik. Én nem akarok miniszterelnök-jelölt lenni. Közelről láttam, hogy a főváros és a kormány között ott szűnt meg végképp a beszélőviszony, amikor nem a főváros egyeztetett a kormánnyal, hanem a kormány az ellenzékkel, hiszen egy ellenzéki miniszterelnök-jelölt vezette a várost.

A kormány nem korrekt a fővárosiakkal szemben, de a másik oldal részéről meg az nincs rendben, hogy egy főpolgármester öt évre kér mandátumot, majd amint bekerül a városházára, egyből elkezd egy miniszterelnöki kampányt, és erre használja Budapest erőforrásait, nem pedig a város fejlesztésére. Ez nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy hidegháborús viszony lett a két oldal között, és ezt szeretném lezárni.

Hogyan látja a nyolcadik kerület változását az elmúlt időszakban?

Az elmúlt 10-15 évben az egyik legnagyobb változáson Józsefváros ment át a fővárosban, szerintem ebben a 4-es metrónak is jelentős szerepe van. Egyszerre maradt a szociális szempontból legnehezebb néhány tömbnek és negyednek az​ otthona, ugyanakkor talán ez a leginkább dzsentrifikálódó kerülete is Budapestnek. Itt egyszerre van jelen a város talán legdrágább péksége és a szegénység számos nyoma.

Ilyen szempontból ez egy nagyon változó, gyorsan átalakuló kerület, ahol a belső részében már azt látom, hogy globalizálódó közönség van, Budapesten dolgozó expatek (itt élő külföldiek), külföldi diákok, míg Józsefváros történeti lakóközössége és annak minden szociális problémája is itt van a kerületben. Ez nagyon érdekes együttélés, és ez a változás folytatódni fog a következő években. Nagy felelőssége van abban a mindenkori józsefvárosi vezetésnek, hogyan tudja ezt egyensúlyban tartani, hogy azok se érezzék magukat idegennek Józsefvárosban, akik a körzetükben egy kiflit nem tudnak megvenni, olyan drága.

Ritkán szoktam a budapesti dzsentrifikációs problémáról beszélni, mert nehezen érhető tetten igazán, ez lassú folyamat. Nagyon kevés ilyen hely van Budapesten, ahol ez ennyire pregnánsan látszik. A dzsentrifikáció városrehabilitáció is, csak közben vigyáznunk kell azokra, akiknek az élete megnehezedik, számukra is kell találni megoldásokat, az önkormányzatnak ebben van felelőssége. Ez amúgy nem egyértelműen negatív folyamat, mert Budapest történeti városszövete értékelődik föl, megmentjük az utókornak azáltal, hogy értékes ingatlantömeggé válik, megújulnak a házak és az utcák. A városrehabilitációnak sokszor elkerülhetetlen velejárója az, ami történik.

Az elmúlt öt évben – ezt el is mondtam többször –, szerintem példaértékű közterületi projektek zajlottak le itt. Rádai Dániel alpolgármesteri munkáját nagyon sokra tartom, remélem, tudunk együtt dolgozni a következő ciklusban is. Helyesek és előremutatóak azok a munkák, amikkel a közterületeket élhetőbbé tették Józsefvárosban, legyen akár a járdán parkolás visszaszorítása, akár a zöldítések és a közterületi átalakítások.

Én egyébként Kocsis Mátéval is együtt tudtam működni a Palotanegyed forgalomcsillapításában tíz éve, amikor kiszorítottuk a teljes átmenő forgalmat, levittük a járdáról a parkolást, és a Palotanegyed sokkal élhetőbb hely lett azóta. Látok kontinuitást az előző és a mostani kerületi vezetés között, még ha a józsefvárosi politikafogyasztók számára ez elég vad kijelentésnek is tűnhet.

Józsefvárost két nagy projekt érinti most, az egyik a Pázmány Campus, a másik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővülése. Ezekről mit gondol?

Egy lakosságát egyre jobban elveszítő belső városnegyed kapcsán nem tartom rossz dolognak, hogy nem hotel vagy megint valamilyen turista funkció épül, hanem egy olyan egyetem, ami nagy részben magyar hallgatókat vonz, és élettel tölti meg a belvárost. Az szerintem releváns vita, hogy tényleg minden funkcióra itt van-e szükség, amit ebbe a tervbe beleraktak. Szerintem lenne mód ezen egyszerűsíteni, de önmagában azzal, hogy a Pázmány révén élő városnegyed maradjon, és ne skanzenszerű turistabelvárossá váljon a Belső-Palotanegyed, azzal nincs bajom.

Ami a Diószegi utcát érinti, nem értek egyet a kormányzati törvényjavaslattal, ami gyorsított tempóban államosítaná ezt a területet. Erről a XX. század második közepének világszerte erőltetett városrehabilitációs törekvései jutnak eszembe. Nagy lakónegyedeket bontottak le, telepítettek ki, és épült a helyén valami más. Kicsit erre emlékeztet engem, ahogy az állam most ezt az egész ügyet kezeli.

A mai urbanisztikai tudásunk szerint ezek elhibázott projektek voltak, mert közösségeket vertek szét, városszöveteket tettek emberléptékűből rideg hellyé. Működő, saját történettel és életekkel összeláncolt sztorikkal bíró városnegyedekből lett egyetlen funkcióval bíró városrész. Most ugyanezeket a hibákat készül a kormány elkövetni.

Az nem kérdés, hogy rehabilitálni kell azt a negyedet – erre vannak is tervek –, de ahogy ennek nekiállt a kormány, azzal nem értek egyet.

A főpolgármester-jelöltek megnevezik, kit támogatnak az egyes kerületekben?

A fideszeseknél és a baloldali összefogásnál ez egyértelmű. Én ebbe nem mentem bele, mert azt vallom, akit megválasztanak, azzal kell együtt dolgoznom.

Pikó Andrással jól ismerjük egymást, Sára Botondot is elég régóta ismerem, mindkettőjükkel volt munkakapcsolatom, akit a józsefvárosiak választanak, azzal fogok együtt dolgozni. Azt pedig elég őszintén elmondtam, mit gondolok az elmúlt öt év eredményeiről itt Józsefvárosban.

Fotók: Mile Máté