Idén kétszeresen is kerek évfordulója volt Csécsei Bélának, hiszen október 12-én lett volna 70 éves, és december 31-én lesz tíz éve annak, hogy elhunyt.

Tizenkilenc éven át szolgálta Józsefvárost politikusként.

Egy évvel azután, hogy belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe (SZDSZ), 1990-ben önkormányzati képviselő lett, majd 1993-ban polgármesterré választották, és négy cikluson át újrázni tudott. 2009-ben lemondott, Kocsis Máté váltotta.

Az életéről a halála kapcsán kiadott MTI közleményen és a Wikipédia-szócikken kívül igen keveset találni. Az emberekkel beszélgetve is csak morzsákat szedtünk össze, de már ennyiből is kirajzolódik egy olyan életút, ami

Szegénységben, egy szoba-konyhás lakásban töltötte gyermekkorát. Tanulással emelkedett ki a mély-józsefvárosi létből, elvégezte a tanítóképzőt, majd az ELTE Bölcsészkarán és az Amszterdami Egyetemen szerzett pedagógia képesítést. 1978 és 1983 között tanító volt Józsefvárosban majd Terézvárosban, később az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa lett és több szakmai kiadványt is jegyzett, így a Korszerű Iskolavezetés kézikönyv egyik szerkesztője és az Az iskola szervezeti kultúrája című könyv társszerzője volt. Fő kutatási területe volt az iskola és társadalmi környezetének kapcsolata, valamint a nehezen nevelhetőség és az iskolai menedzsment. A polgármesterré választása előtti években a Mester utcai József Attila Általános Iskola igazgatója volt.

Tanári és igazgatói tapasztalata minden bizonnyal nagyban segítette őt abban, hogy könnyen elfogadtassa magát vezetőként, és mivel jól ismerte az egyszerű emberek nyelvét is, a választókkal is szót értett. Dénes Margit egykori fideszes önkormányzati képviselő, aki alpolgármesterként dolgozott Csécsei mellett, azt mondta róla lapunk 2013 januári cikkében, hogy „tanár létére kiváló jogi érzékkel rendelkezett, hamar észrevette a joghézagokat, de ugyanilyen jó érzéke volt a vezetéshez is, a szeme villanásával képes volt irányítani. A magánéletben viszont kellemes, jó humorú emberként viselkedett, nem véletlenül volt olyan népszerű az idősek klubjaiban vagy a tisztviselőtelepi gulyásfőzéseken.” Ugyanott Ivanyik Andrea, a hatósági iroda volt vezetője szerint nagy tudású és nagy intelligenciájú ember volt, akire „precíz, lelkiismeretes hivatalnokként emlékszik, ami azért is értékelendő, mert másfajta közegből érkezett – tanáremberként nem szerette a bürokráciát. […] A polgármesteri hivatalban úgy viselkedett, mintha mindenkit ismerne, nem lehetett megelőzni udvariasságban. Az emberismerete azonban nem volt tökéletes – mindenkiről csak a jó szándékot feltételezte.” Jex Gábor, egykori vívótársa és tanárkollégája pedig azt mondta, ismeretségük negyedszázada alatt Csécsei megmaradt egyszerű, allűrök nélküli embernek, aki

„szerette az embereket, és azt hiszem, az emberek is szerették őt”.

Akikkel mi találkoztunk, azok is azt emelték ki, hogy nagyon jó kapcsolatteremtő képessége volt, remekül szót értett mindenféle rendű és rangú emberrel. „Bélát imádták az emberek. Amikor megjelent nők napján az idősklubban, s mindenkinek hozott ajándékot, majd megtáncoltatta a néniket, odavoltak mind a gyönyörűségtől.” De ez nem a pártállami idők kedélyeskedése volt, hanem egy „helyes, sármos és kissé link ember” természetes megnyilvánulása.

A linkség vagy kalandorság emlegetése már Csécsei politikai működésére vonatkozóan hangzott el, ami nem volt mentes a kilencvenes éveket jellemző zavaros részletektől, és ez az elvtelen politikai alkuk és a számlát később benyújtó gyanús hátterű támogatók világában meglehetősen mindennaposak volt. Az SZDSZ-nek is megvoltak a maga kétes alkui országos szinten – a Hit Gyülekezetével, majd az MSZP-vel, mindkettő egy-egy szögnek bizonyult később a koporsójukban – és helyi szinten is, ami pedig a polgármester döntési önállóságát befolyásolta éveken át. Amikor Csécsei végre kiszabadult ebből a szorításból, olyan fontos döntések mellé állt, amik a mai napig pozitívan határozzák meg Józsefváros fejlődését. Ilyen a kerületi térfigyelőrendszer kiépítése, ami miatt annyira visszaszorult mára az utcai bűnözés, hogy Józsefváros sok tekintetben biztonságosabb néhány budai kerülethez képest is. Az ő polgármestersége alatt jött létre a Rév8, és indultak el az átfogó városrehabilitációs programok is, a Magdolna- és a Corvin-program.

Bukásában, betegsége mellett, nagy szerepet játszott az SZDSZ teljes politikai szerepvesztése is. Csécsei sohasem vezetett többségben, 16 éven át lavírozott változó koalíciós partnerekkel, 2009-re azonban ezek végleg kikoptak mellőle. Az egészségi állapota is nagyon megromlott addigra, s végül lemondásra kényszerítették, Kocsis Máté lépett a helyébe – és ezzel egy korszak végleg lezárult.

Csécsei Béla betegsége is, mondhatjuk, a politikai életben maradásért vívott folyamatos küzdelem következménye volt. Mindig nyert, mert szerették a választók, de sohasem volt stabil a pozíciója, és ez önpusztító életmódhoz vezetett, ami tönkretette az egészségét. 2012-ben halt meg, tanácsadói juttatásától is megfosztva, félig szinte elfeledve. A józsefvárosiak mégis emlékeztek rá, temetésén, ami római katolikus rítus szerint történt a Fiumei úti Sírkertben, több százan kísérték a sírig.

ebben mindenki egyetértett, akit róla kérdeztünk.

Képek forrása a jelzettek kívül: Józsefváros Újság archív