Az emberkereskedelemről sokaknak távoli országok (harmadik világ!), elrabolt nők és erőszakos bűnözők jutnak eszébe. Pedig elég lehet hozzá egy jól hangzó állásajánlat, egy őszintének látszó kapcsolat, vagy az a körülmény, ha valakinek nincs hová mennie.
A Névtelen Utak Alapítvány, a Set Free Hungary, a Door of Hope és az Üdvhadsereg közös figyelemfelhívó sétájának résztvevői a Horánszky utcai H13-ból indultak. Adri, a Névtelen Utak Alapítvány munkatársa szerint azért választották idén Józsefvárost, mert itt is találkozhatunk érintettekkel, és az, hogy alapítvány két, a kerülethez kötődő felépülő nő ösztöndíjához kap önkormányzati támogatást. Adri áldozatvédelmi okokból csak a keresztnevén szerepel cikkünkben.
A szerelem ígéretétől a kizsákmányolásig
Mecséri-McNamara Zsuzsa, a Set Free Hungary munkatársa gyermekotthonokban és iskolákban tart megelőző foglalkozásokat a tárgykörben. Az egyik játékukban egy lány történetét mesélik el: a fiú eleinte szerelmet ígér, majd kontrollálni kezdi, megalázza, megüti, végül prostitúcióra kényszeríti. „A kérdés, amit a gyerekeknek fel szoktunk tenni, hogy hol lépnének ki a történetből, mi az, ami nekik egy kapcsolatban már nem fér bele.”
A válaszok nagyon különböznek. Zsuzsa tapasztalatai szerint az állami gondoskodásban élő fiatalok egy részének a családon belüli bántalmazás már annyira megszokott, hogy egy pofont vagy a megalázó beszédet sem feltétlenül ismernek fel figyelmeztető jelként. Ami másnak egy kapcsolat azonnali végét jelentené, azt ők olykor természetesnek tekintik.
Adri a felépülési programjukba érkező nőknél látja ugyanezt a kiszolgáltatottságot. A lányok akár 14–16 évesen belekerülhetnek a szexuális kizsákmányolásba. „Nagyon jellemző az, hogy teljesen jóhiszeműen kerülnek bele ebbe az egészbe.”
A futtatók sokszor nem fenyegetéssel kezdenek, hanem figyelemmel és ajándékokkal. „ha egy olyan szeretet nélküli környezetben nőnek fel, ahol az, hogy valaki odafigyel rájuk, mond pár kedves szót, ad egy-két ajándékot, az már szeretetnek tűnik” – mondja Adri. A veszélyt növelheti a mélyszegénység, a korábbi bántalmazás és a biztos családi háttér hiánya.
A Set Free Hungary nemcsak előadásokat tart. A gyermekotthonokba rendszeresen visszajárnak, kirándulást, kulturális programokat szerveznek, és az önértékelésről, egészséges kapcsolatokról is beszélgetnek a fiatalokkal. Az is fontos, hogy legyenek olyan felnőttek, akikhez a gyerekek bizalommal fordulhatnak, ha valaki például intim képek küldésére próbálja rávenni őket – ez a jelenség sokszor lesz zsarolások alapja.
A foglalkozásokon a kényes téma miatt előfordulnak zavart heherészések. Ilyenkor Zsuzsa arról beszél, mit élhet át egy kényszerített nő, akinek betegen vagy várandósan sincs lehetősége nemet mondani. „Amikor ezeket meghallják, azért a mosolyok eltűnnek az arcokról.”
A szervezet egyébként több meghívást kap az intézményektől, mint amennyit teljesíteni tud. Zsuzsa szerint már az is eredmény, ha egy fiatal felismeri, hogy ami vele történik, az nincs rendben, és segítséget mer kérni.
Nem csak nőket érint
Az emberkereskedelem másik formája a munkacélú kizsákmányolás. „Nagyon sokan azt hiszik, hogy a hajléktalant el lehet vinni dolgozni, és nem kell kifizetni” – mondja Tiszáné Gneth Gabriella, az Üdvhadsereg kommunikációs munkatársa. Hajléktalanellátásukban rendszeresen találkoznak olyan emberekkel, akik hónapokig hiába várnak a bérükre.
Adri a „csicskáztatásról” is beszél: előfordul, hogy egy magányos, otthontalan embert befogadnak, majd ház körüli munkára kényszerítik, és a jövedelmét is elveszik. Másokat építkezésre, gyári vagy mezőgazdasági munkára toboroznak, de a helyszínen egészen más körülmények várják őket. A külföldre csábított áldozatok számára a nyelvtudás és a helyismeret hiánya is megnehezítheti a menekülést.
Gabriella egy váratlan találkozást idéz fel. Egy nagyvállalat vezetőjének beszélt az emberkereskedelemről, amikor a férfi sírva fakadt: a gyermeke éppen Kínában került veszélybe. A fiatal Magyarországon kötött szerződéssel ment ki modellmunkára, de annyira félt, hogy elkábítják és eladják, hogy napok óta enni, inni, aludni sem mert.
Gabrielláék a magyar hatóságokhoz fordultak. „Egy órán belül visszahívott az egyik konzul Kínából” – meséli. Elmondása szerint a fiatalt biztonságba helyezték, és másfél nap múlva már itthon volt.
Egy másik esetben egy kollégája figyelt fel arra, hogy a diákmunkát végző lányával furcsa szerződést akarnak aláíratni egy budapesti vendéglátóhelyen. A fiatalnak azt mondták, nem szükséges megmutatnia a papírt a szüleinek. Amikor mégis megnézték, kiderült, hogy külföldi munkaközvetítésről is szó van. Ez arra is példa, hogy az ilyen veszélyek nem kizárólag a leginkább marginalizált embereket fenyegetik: „bármelyikünkkel történhet igazából. Egyikünk sem olyan okos, képzett vagy erős, hogy ezekből a szituációkból biztosan ki tudjon lépni” – figyelmeztet Gabriella.
Az első lépés nem a munkakeresés
Az Üdvhadsereg Ráháb programjának munkatársai hetente háromszor egy átalakított kisbusszal keresik fel a szexuális kizsákmányolásnak kitett nőket. A rendszeres jelenlét segíthet abban, hogy idővel bizalmi kapcsolat alakuljon ki. Négy férőhelyes védett házuk is van, amelynek címe – érthető módon – nem nyilvános.
„Amikor sikerül egy ilyen lányt kimenekíteni, az gyakran azt jelenti, hogy még a személyi igazolványa sincs nála. A ruha, ami rajta van, annyija van” – mondja Gabriella.
Ilyenkor előbb iratokat, orvosi ellátást, biztonságos lakhatást és pszichológiai segítséget kell biztosítani. A munkakeresés csak később következhet. Gabriella szerint előfordul, hogy a súlyosan traumatizált nők életük akár hosszabb időszakaira is alig emlékeznek. Az önálló élethez szükséges készségeket is újra kell építeni.
Adri szerint a hozzájuk forduló nők gyakran súlyos traumákkal érkeznek: „PTSD-tünetekkel, rémálmokkal, akár emlékbetörésekkel, testi tünetekkel, betegségekkel”, és akkora szégyent éreznek, hogy már a segítségkérés is rendkívüli lépés.
A Névtelen Utak Alapítvány egyszerre legfeljebb hat nővel dolgozik, évente körülbelül nyolc résztvevőt tudnak segíteni. A személyre szabott felépülési program legalább fél évig, többnyire egy évig tart, de utána is mentorálják a nőket. A foglalkozásokon a traumák feldolgozása mellett a személyes határokról és azok betartásáról, az egészséges kapcsolatokról és a mindennapi élet megszervezéséről is szó esik.
A siker apró lépésekben érkezik: „Valaki felfedezte azt, hogy van egy rossz kapcsolata, és meg tudta szakítani, vagy ki tudott állni magáért, vagy részmunkaidőben el tudott kezdeni dolgozni.” Máskor az is fontos lépés, ha valaki főz magának, beosztja a pénzét, vagy életében először elmegy egy kiállításra.
Gabriella is hosszú folyamatról beszél, amelyben a visszaesés gyakori. „Van olyan, akivel háromszor-négyszer újra kell megkötni azt a bizonyos kliensi szerződést” – mondja. Akadnak viszont olyanok is, akik már önálló egzisztenciát teremtettek, és időnként visszatérnek a segítőkhöz beszélgetni. „Az lenne a csoda, hogyha elsőre sikerülne valakit talpra állítani.”
A biztonság miatt költözni is kellett
Adri felidézi: egy korábbi védett házuk közelében megjelent az egyik ott élő nő volt partnere. Kiderült, hogy a férfitól kapott telefonon észrevétlenül be volt kapcsolva a helymeghatározás. A lakókat biztonságba helyezték, a házat elköltöztették. Az eset jól mutatja, hogy a kizsákmányoló kapcsolatból való kilépéssel nem feltétlenül szűnik meg a veszély.
A szolgáltatást később pénz- és szakemberhiány miatt átmenetileg bezárták, de decemberben újraindulhat: a Fővárosi Szolidaritási Alaptól 41 millió forintot nyertek. Négy nőnek, szükség esetén gyermekeikkel együtt tudnak majd szállást biztosítani.
A kilépés azonban nem pusztán férőhely kérdése. Az áldozatok félhetnek a megtorlástól, vagy érzelmileg is kötődhetnek a kizsákmányolójukhoz. „Ez a biztos rossz még jobbnak tűnik, mint a bizonytalan jó” – mondja Adri.
Ha van olyan a környezetünkben, aki érintett lehet, akkor azzal segíthetünk a legtöbbet, ha nem fordulunk el tőle, de nem is akarjuk erővel rávenni a kilépésre: „fontosabb, hogy tudja: ha eljön az idő, lesz kihez fordulnia”
A Walk Free 2023-as Global Slavery Index jelentése szerint Magyarországon 2021-ben mintegy 63 ezer ember élhetett modern kori rabszolgaságban. A becslés a szexuális és munkacélú kizsákmányolás mellett a kényszerházasságokat is magában foglalja.
