Szvitacs Alexa asztaliteniszező 2018-ban kapta el a toxikus sokk szindróma betegséget, majd a bal karját és a lábujjait amputálni kellett. Akkor és ott, a kórházi ágyán megfogadta: paralimpiai bajnok lesz. Egy éve volt a felépülésre és a felkészülésre – 2019-ben megnyerte az Európa-bajnokságot, így kvalifikálta magát a 2020-as tokiói olimpiára, ahonnan bronzéremmel tért haza.
Az első mérkőzés kezdetéig teljesen nyugodt volt, már az kezdte idegesíteni, hogy miért nem izgul – idézi fel Alexa a versenyélményeit. De amikor szóltak, hogy kezdődik, most kell bevonulni, akkor úgy érezte magát, mint azelőtt soha, hiába az ezt megelőző 24 év sportkarrier. Szerinte bárki bármit is mond, olimpián versenyezni hihetetlen jó érzés, de egyben óriási stressz, és nagyon nagy nyomást helyez a versenyző vállára. Alexa úgy látja, ő csak nyert azzal, hogy a covid-világjárvány miatt egy évet csúszott a paralimpia is, mert így több ideje volt felkészülni a betegségét követően. Világbajnokságon és Európa-bajnokságon már járt, de egy olimpia semmivel sem összehasonlítható.
Az első mérkőzés is küzdős volt, de megnyerte 3-1-re a brazil Danielle Rauent ellen. Viszont van, akire nehéz felkészülni: a második meccsen a kategóriában világranglistát vezető kínai Hsziung Kuj-jentől kikapott, ellene egyébként idén játszott először. Ráadásul Magyarországon nincs senki, akinek legalább csak hasonlítana is a játékstílusa a kínai versenyzőjéhez. „Aztán, amikor a török Neslihan Kavasttal a bronzéremért játszottam, úgy éreztem, élet-halál volt minden egyes labdamenet.”
„Mindenki mond mindenfélét a VIII. kerületről, pedig az egy nagyon jó hely, én imádtam”
Alexa két hónapja költözött el a kerületből, előtte 20 évig itt lakott a Práter utcában. Szerinte rengeteget fejlődött Józsefváros, jó, hogy a központban van és mindig van élet. „A mai napig oda, a Kálvária térre járok vissza tankolni” – teszi hozzá nevetve. A nyolcadik kerületben zsongás ugyan van, pingpong-egyesület és edzéslehetőség azonban nincs, ezért Alexának sem volt módja arra, hogy itt gyakoroljon és váljon bajnokká. Asztaliteniszben női bajnokságot a Club Aréna Győr, a férfi csapatbajnokságban pedig a BVCS Zugló kék-sárga színeiben játszik – két éve játszhatnak a nők a férfiak közt, mégpedig nem külön para-bajnokságban, hanem az épekkel együtt –, edzeni pedig szintén a zuglói sportközpontban szokott. Most egy pár nap pihenő következik, aztán folytatódik is számára a felkészülés, hiszen jövőre világbajnokság lesz.
A mágikus 306-os szoba
Az olimpián nagy volt a biztonság, amennyire lehetett, el voltak szeparálva egymástól a csapatok, de azért a magyar csapat „nagyon együtt volt”.
Szilágyi Áron, mostanra háromszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar kardvívó a 306-os szobában lakott, majd amikor a vívók végeztek, Rasovszky Kristóf úszó költözött be ugyanoda. „Hallottam, hogy Áron azzal adta át a szobát az utána következőnek, hogy ide csak az költözhet be, aki érmet hoz haza!” – mondja Alexa. Kristóf végül ezüsttel tért vissza Magyarországra. Alexáék is megérkeztek augusztus végén a paralimpia rendezvényének helyszínére, elfoglalták a szállást. Másnap, amikor mindenki ment ebédelni, öszefutottak a vívó lányokkal, kérdezték is, ki hányas apartmanban van. „Mondtam, hogy a 306-osban vagyok, mire jött egyből, hogy ugye tudod, hogy Szilágyi Áron mit mondott?”
„Nagyon hiszek az ilyen kis jelekben, ezt jó ómennek fogtam fel. Úgy voltam vele, hogy na, gyerünk, akkor innen érem nélkül nem lehet hazamenni!” Asztaliteniszezőnkön kívül még Pap Bianka úszónak is szerencsét hozott az a bizonyos szobaszám, méghozzá száz méter háton egy aranyat.
Alexa a beszélgetés végén kért egy példányt az újságból, mire felajánlottam neki több opciót. Ő csak annyit mondott: tegyél le belőle a Kálvárián, a benzinkúton.
Képek: Magyar Paralimpiai Csapat
