A kiállítás címe, az Alfa és Z nem elírás, nem az alfától az ómegáig terjedő tudatfolyam átfogásának óhajára utal, csupán az „Alfa” és a „Z” generációra, mégpedig azért, mert a kiállítók ebből az életkori csoportból kerültek ki (az Alfa kifejezés a 2010 és 2025 között, a Z pedig az 1995-től 2009-ig születettekre vonatkozik).
Festőnövendékek képeiről lévén szó, a kiállított munkák nem mindegyike született saját koncepcióból, sok olyan kép volt látható, mely inkább stílusgyakorlat, mint autonóm művészeti alkotás. De ez nem baj, mert így is izgalmas dolgok születettek, mint például Csipke Izabella Hanna egyik képe, a Dögös röfi, melyen az ismert Walt Disney-malac (Cucu) látható, de sok-sok példányban, azonban az állati szereplő alakját különböző ráfirkák és rápecsételések tarkítják, így tevődik át a kép a
viccesből a zavarba ejtő kategóriába.
Ez a kép egyébként a CAMP stílus egyetlen képviselője a kiállításon (a CAMP egy mesterkélt, túlzásokat alkalmazó, a rossz ízlés szubkultúrájára épülő stílus – tudtuk meg Farkas Viola művészettörténésztől a megnyitón), de természetesen más stílusok is előkerültek, akár ugyanattól a művészpalántától is. Csipke Izabella például Farkas Viola szerint a kiállítás egyik legmegrázóbb képét festette meg Rembrandt Levágott ökör című festményének parafrázisával, nála a fellógatott véres test azonban már sokkal inkább egy emberére emlékeztet, mint egy ökörére. Az ifjú festő nem mutatott nagy motivációt művének verbális értelmezését illetően, bár tanárának minősítését („legmegrázóbb”) értékeli. „Ez nagyon megható szemlélet, és nyilván az ember átgondolja, hogy mit fest, de hogy más mond erre valamit, megint egészen más dolog.” Szóval, a tényleg felkavaró képre nem kaptunk a művésztől bővebb információt: „minek?” – kérdezte a tizenkettedik évfolyamát töltő festő.
Annál beszédesebb volt Nemeskéri Kendra Miriam, aki hiperrealista (a valóság apró részleteit is hűen vagy akár felnagyítva ábrázoló képzőművészeti irányzat) képeivel vétette észre magát a tárlaton, történetesen a szentendrei HÉV egy estéjéről készült két képével. „Az volt a célom ezzel, hogy a nyersességet adjam át vele, merthogy ez a HÉV egy ilyen
nagyon rossz környezet, koszos, kemény és kellemetlen.
Azt akartam, hogyha ránéz az ember, akkor elfogja az esti munka utáni hazamenetelhez köthető kicsit nyomasztó érzés.” Nemeskéri Kendra Miriam egyébként tizenharmadikos, most fog végezni a Jelkyben, továbbtanulási terveiben pedig Hollandia szerepel elsősorban: „Ott jobbak az életkörülmények, és a társadalom egésze is, pozitívabb környezet, s nagyon elegem van ebből a negatív, beborult helyzetből, ami itt van ebben az országban. Úgyhogy menekülök úgymond, nyilván mindenki érzi, hogy
egyre jobban megyünk le a gödör mélyére politikailag is.”
A kiállítás plakátján egyébként – erős felütésként – az Erős vállalás című mű látható, ez is Miriam műve, a kép a Magyar Nemzeti Múzeum timpanonjának parafrázisa, újragondolása egy ruhafogasban: „Pannónia mellől eltűnt a történelem, a hírnév, a Duna és a Dráva, a művészet és tudomány alakja, viszont ott maradt magányosan ez a ruhafogas, ez viszont már egy önvallomás” – elemezte az alkotást Farkas Viola művészettörténész a megnyitó szövegében.
„Az iskola végzős festőnövendékeinek a 80 százaléka fontolgatja a továbbtanulást és adta be jelentkezését egyetemi képzésre” – tájékoztatott Hendzsel Ilona művészeti igazgatóhelyettes, aki kitért arra, hogy az 5 éve indult festőképzésnek igyekeznek minél nagyobb presztízst teremteni. „Feljebb jutni nagyon nehéz, rengeteg munkába kerül, lejjebb meg nagyon könnyű, elég egy rossz hír rólunk, vagy egy rossz vélemény. 2012 óta van ebben az iskolában művészeti képzés, és azóta mindenki, az összes tanárunk,
mindannyian azon dolgozunk, hogy egyre feljebb lépjünk ebben a hierarchiában.
Tovább akarunk még javulni, de már most nagyon szépen tudunk válogatni a bekerülő diákok közül” – mondta a textiltervező intézményvezető-helyettes. Azt is megtudtuk, hogy idén 12-en fognak végezni náluk festő szakon, évfolyamonként pedig 12-13 tanulójuk van mesterszakon.
A Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium eredetileg nem művészeti intézménynek indult, korábban ruhaipari iskola volt (a II. világháború előtt „Cérnaegyetem” néven emlegette a köznyelv), alapítása 1873-ban történt. A Nőiparegylet által alapított Női Ipar- és Kereskedelmi Tanoda 1911-ben költözhetett be mostani otthonába, a Rákóczi tér 4. szám alatti háromemeletes iskolaépületbe, az épületben egészen 1949-ig Nőipariskola, majd vele társiskolaként Állami Ipari Leányközépiskola működött.
Ekkor az iskola textilipari gimnáziummá alakult át, majd a nagyüzemi termelés megindulásával a középfokú szakemberigény kielégítésére ruhaipari technikummá. A legnagyobb változás az intézmény életében 2013-ban állt be, ekkor szűnt meg a ruhaipari technikus képzés és az iskola művészeti iskolává alakult át, a 2021-es tanévtől pedig elindították a grafikus és festő képzéseket. Az iskola 1993-ban vette fel Jelky András nevét; a XVIII. századi világjáró szabólegény kalandos történetét itt olvashatják.
- Alfa és Z – a Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium Festő szakának kiállítása
- Józsefvárosi Múzeum Időszaki Kiállítótér, József körút 59–61.
- Látogatható 2025. április 10–11-én 14 és 18 óra között
Fotók: Huszár Boglárka
