Az H betű alakot formázó kétemeletes Tündérpalotát az előző évtized közepén újították fel, így ismét eredeti pompájában láthatjuk a fehér falakon a népies motívumokból álló sgrafitto-díszeket. Jó tíz éve még háborús nyomokat is viselt ez a 3000 négyzetméteres épület.
A 19. század végén hirtelen fejlődésnek indult Tisztviselőtelep iskolákra vágyott: a Rezső téren elemi iskolát építettek, ez már 1894-től működött, de önálló középiskolát végül csak 1911 májusában kapott a telep, ez lett a Tündérpalota. Gaal Mózes kinevezett iskolaigazgató – aki népszerű ifjúsági és meseregények szerzője, lap- és könyvkiadó is volt a tanári hivatása mellett – volt a motorja az építkezésnek és az iskolafejlesztésnek, amihez még egy külföldi tanulmányút is belefért az építész Kőrössy Alberttel. Az addigi ideiglenes, Rezső téri emeleti egységből a tanárok és diákok közösen költöztették át az iskolát az erre a célra elrendelt tíznapos tanítási szünetben.
A nagy ablakokkal ellátott, a természetes fénynek nagy szerepet szánó új iskola különlegessége volt, hogy önálló szaktantermeket hoztak létre benne, ami addig ismeretlen volt: külön, a tantárgyhoz kialakított előadóterme volt a fizika-, a földrajz-, a biológia és a zeneoktatásnak. Emellett 4500 kötetes szabadpolcos könyvtár állt a diákok rendelkezésére, és a szülők külön teremben várhatták gyermekeiket – erre mind sikerült pénzt szereznie Gaalnak. De mégsem lett teljes a mű, a világraszóló épület befejezése előtt ugyanis – a korban nem példa nélküli módon – elfogyott a pénz. Így nem épült meg a tornaterem és a tervezett iskolai műhelyek sora sem. A közelgő I. világháború pedig nem az iskolafejlesztési céloknak kedvezett.
Hiába írta az intézményről az iskola rajztanára az évkönyvben, hogy „tündérkastély” – és így ragadt rá a Tündérpalota név –, a háborús évek után látszott, a koncepció kissé megalomán volt. Túl nagy volt az időközben Széchenyi nevét felvevő intézmény a környék igényeihez képest, a belvárosi iskolákból pedig nem jöttek tanulók a külső-józsefvárosi nyolcosztályos fiúgimnáziumba. Ezért 1924-ben, eredetileg három évre, ideköltöztették társbérletbe a Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményét. Ez végül 1972-ig itt maradt, elfoglalva az iskolaépület háromnegyedét, még a diákok egy részét is kiszorítva a régi elemi iskola épületébe. A pompás külső pedig szép lassan az enyészeté lett, a II. világháborút követően kőporos vakolatot kapott a súlyosan megrongálódott épület. Az összezsugorított gimnázium – melyben valaha Dienes Pál matematikus és Babits Mihály tanított, és ahová Hofi Géza is járt tanulóként – 1972-ig működött a Tündérpalotában.
Ezt követően négy évig nyomdaipari szakközépiskola, később pedig gyors- és gépíró szakiskola működött itt rövid ideig, majd a 90-es évek közepéig egy közgazdasági szakközépnek adott otthont a városképi jelentősége miatt 1977-ben műemléki védelmet kapott épület.
Az egyre romló állagú épület lett az otthona az 1990-es évek második felétől a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának, ideköltözött az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, és itt működik a Magyar Nemzeti Múzeum tárgyrestaurátor-képzése is.
Egy elügyetlenkedett felújítási próbálkozás után 2013-ban egy másik pályázaton sikerült 512 millió forint EU-s forráshoz jutni, így kapott modern nyílászárókat, napelemes rendszert és a vakolatra felhordott, a hőszigetelést javító nanokerámia bevonatot a Tündérpalota, mely „úgy hat a szemlélőre, miként ha tündérkastély volna. Aki megpillantja, akaratlanul is megáll és gyönyörködik üde szépségében.”
Nyitókép: Fortepan / Krantz Károly (1962)
