Arra nem emlékszik, mihez közel, miért mentek oda, milyen ügyet intézni. Talán az orvoshoz, az apja gyógyszerei miatt. Nem a körzetihez, ez az apja gyerekkori barátja lehetett, sebész a Kútvölgyiben, de ha a lakására hívta őket, mégsem a gyógyszerek. Barnabás a reggelre jól emlékezett, a cseresznyefa nedves leveleire a ház előtt. A reggelire is, az anyja hagymás-kolbászos rántottát sütött, csípős zöldpaprikát karikázott a tetejére. Cukros tea. Mintha egész napos kirándulásra készülnének.

Barnabás vezetett, ebben az időben már rendszeresen ő, az apja a lámpák előtt felkiáltott, piros, vigyázz, ne menj bele. Látom, apu. Az anyja hátul ült, mindig a jobb oldalon, hogy kéznél legyen, ezt ő mondta így. Barnabás érezte, hogy az apja most próbálja visszafogni magát. A Soroksárin közel jött a párhuzamos sávból egy Lada Samara, az apja felszisszent, de nem szólt, később hümmögött. A lámpáknál nem bírta megállni. Zöld, fiam, nyomjad neki, mondta. Tudtad, hogy a körúton végig lehet menni piros nélkül? Zöld hullám. A Rákóczi térnél a lányok miatt azért lassított. Mindig időben indult, kicsit előbb, tíz perccel előbb, hogy ne késsen.

A Fény utcánál kiszálltak, a levegő párás a hajnali esőtől, kevés hely volt oldalt, az apja nekicsapta az ajtót a mellettük parkoló kocsinak. Fekete Toyota. Barnabást sok évvel később már dühítette, hogy minden autó márkáját kényszeresen meg kell neveznie. Ha a márka nincs megnevezve, az autó nem is létezik. Barnabás kioktatásra számított, miért álltál ilyen közel, fiam, túl korán szedted alá a kormányt. De az apja nem szólt, próbálta kipréselni magát a szűk résen. Segíts már, Marika, mondta. Barnabás megkerülte az autót, de addigra az anyja kiemelte az apja lábát a kocsiból. Kizárólag az apja hívta Marikának az anyját, a család, a barátok sem. Barnabás a Toyota karosszériáját vizsgálta, észrevehető-e sérülés. Hagyjad, megesik, legyintett az apja. A járda nedves volt, az anyja balról az apjába karolt. Az apja jobb kezében a bot, a végén fekete gumi, az alja kifényesedett.

Barnabás nem emlékszik, a Mammut felépült-e már. Az biztos, hogy nem a Mammutba indultak, akkor sem, ha már felépült, az apja hevesen ellenezte a bevásárlóközpontok építését a belvárosban, de talán nem is az orvoshoz, hanem az apja ügyvéd ismerőséhez, a végrendelet miatt. Nem volt végrendelet. Elmentek az ügyvédhez, csak nem csinálták meg? Vagy nem került elő. A Suzukit később ő örökölte, de nem szerette vezetni, folyton az apja hangját hallotta az anyósülésről. Eladta inkább. Mire visszaértek, beparkolt mögéjük az úttal párhuzamosan egy fehér Mercedes. Nem teljesen mögéjük, még ki lehetett tolatni. Szólj neki, hogy álljon arrébb, mondta az anyja. Keresték a sofőrt, a cukrászdánál néhány férfi beszélgetett a járdán, Barnabás nem ment oda. Állj ki, mondta az apja, majd én figyelem az utat. Barnabás rükvercbe kapcsolt, az apja intett, hogy mehet. Megindult hátrafelé, Barnabás az oldaltükröket nézte, nehogy meghúzza a szomszéd autót megint, a visszapillantóban az apja eltorzult arca. Nem hallott kiáltást. Azonnal a fékre lépett, de későn, az autó megugrott. Elsőre azt hitte, rosszul engedte fel a kuplungot, de ez automata váltós Suzuki volt, az apja csípőműtétje után vették. Leállította a motort, kiszállt. A sofőr guggolva a karcolást vizsgálta az ezüst Opel oldalán, felegyenesedett, van biztosításod, kérdezte. Harminc körüli, melegítőfelsős nő, a hangja lágy, nem tűnt idegesnek. Barnabás kinyitotta a kesztyűtartót, remegett a keze. Ez volt az első balesete. Ütközése, javította ki magát, miért baleset, nem sérült meg senki. A melegítőfelsős nő már hozzászokhatott. Hozzá lehet szokni a balesetekhez? Mire Barnabás a papírokkal a csomagtartóhoz ért, az apja egy idegennel vitázott. Maga állt rossz helyen, mondta az apja határozottan. Én, kérdezte a férfi. Tenyerével a fehér Mercedes szélvédőjére támaszkodott. Mi a faszról beszél? Farmer, fekete zakó, a nyakkendő tarka. Barnabás látta, hogy az apja arca vörösödni kezd és görcsösen szorítja a botot. Ha nem áll ide, hozzáteszem, szabálytanul, folytatta az apja, de a férfi közbevágott, mi a faszról beszél, tata? Mi a kénköves faszról. Ne okoskodjon itt nekem. Az apja tátogott, felemelte a botját. Ne okoskodjon itt, ismételte a férfi. Húzzon el innen a búsba, amíg jó kedvemben vagyok. Barnabás odaugrott, lefogta az apja kezét. A Mercedes sofőrje visszasétált a cukrászdához. Barnabás apja zsebkendővel a homlokát törölte. Anyád hol van? Ki kell tölteni a papírokat, felelte Barnabás. De nem te vagy a hibás, mondta az apja szokatlanul magas hangon. Ez a szemét állat. A Mercedesre mutatott. Szerencséje, hogy eltakarodott, rábasztam volna a bottal. Barnabás anyja hirtelen ott állt mellettük. Menjünk már, mondta, és rángatta Barnabás kabátját.

Nagy Gerzson

Nyitókép forrása: Fortepan