Miután megjelent a kerületi felhívás a 30+-os józsefvárosi Balogh Paci-ösztöndíjról, Boda-Novy Emília jelentkezett, majd végül el is nyerte nyolc másik művésszel együtt az ösztöndíjat: 11 hónapon át havi 133 400 forint juttatásban részesül, ezért pedig a kulturális kliséken túlmutató művészeti alkotásokat kell létrehozni bármilyen művészeti ágban.

Emília érezte, hogy van esélye, ugyanis ebben az évben tervezi színpadra állítani az Emberevő cigányok című színdarabját. Ezzel nevezett, és majd a Független Színház keretében állítják színpadra.

Az alapvetően színésznő Emília egy ideje inkább rendez, darabot állít elő, ez izgatja. Arra is rájött, hogy történelmi témájú, de ismeretlen epizódokat, történeteket szeret színpadra állítani, Cinka Panna történetét is feldolgozta már. Az emberevő cigányok történetéről egy cikkben olvasott, és számára rögtön színpad vagy akár filmvászon után kiáltott. A férje írja meg a szöveget Emília vázlatából, így működik a családi munkamegosztás.

Gyilkosság holttest nélkül

A darab kiinduló története 1782 nyarán történt II. József uralkodása alatt Hont vármegyében. Nehéz politikai-gazdasági helyzetben volt az ország, a kiinduló bűneset több gazda kirablása és egynek megölése volt – amiért rögtön a cigányokat tették felelőssé. Akkoriban Mária Terézia politikája nyomán kényszerletelepítések történtek a körükben amúgy is, a cigány nyelvet be is tiltotta az uralkodó, a cigányok elleni súlyos előítéletek általánosak voltak. A hatóságok rögtön nyomozni kezdtek, de a holttestet nem találták. Kínvallatással (botozás, éheztetés stb.) vallomásokat nyertek ki a gyanúsítottakból, akik végül „bevallották”, hogy megették a holttesteket (a kínvallatást Mária Terézia már 1764-ben betiltotta, de lassan érvényesült csak ez a rendelkezés).

A feljegyzések, amelyeknek Emília alaposabban utánanézett, arról tanúskodnak, hogy a 150 gyanúsított ugyanazt a történetet mondta el – az áldozatokat megölték, miközben a nők énekléssel nyomták el a jajkiáltásokat, megfőzték és megették a testeket, a csontokat pedig elégették – jóllehet a csontok elégetéséhez olyan hőfokú tűz kell, ami meghaladja a sima tábortüzekét. Tárgyi bizonyíték nem volt, csak a kínzással előállított vallomások.

Sok ellentmondás terheli tehát a vallomásokat, a többségi társadalom félelme, előítéletei táplálták az emberevő cigányok vád és narratíva létrejöttét. A történet Európa-szerte elterjedt. Az „igazságszolgáltatás” nekilátott a munkának: az elítéltekkel megásatták a sírjukat, és különböző módokon megkezdték a kínzásukkal egybekötött kivégzésüket – ezek a fizikai-lelki horror mintapéldái: „Elsőként hét nőt fejeztek le. A holttesteiket a helyszínre kényszerített romáknak kellett puszta kézzel eltemetniük. A kötél általi halálra ítélt férfiak közül ötnek a feleségét kényszerítették arra, hogy kötözzék össze uraik kezét, míg

A kerékbe törést, amely hagyományosan előbb fejre mért ütéssel kezdődött volna (így sok esetben a kivégzettek hamar meghaltak, megszabadulva a további kínoktól) szándékosan fordítva, a bokától kezdték el, csakhogy minél tovább tartson az elítéltek szenvedése. Sárközi György cigányvajdát felnégyelték, s az ő esetében is nem a fejjel kezdték, hanem előbb a többi testrésszel”, ír a Wikipedia a 24.hu cikke alapján.  

A kivégzéseket II. József császár maga állította le, amikor tudomást szerzett róluk – 110 ember menekült így meg, 41-en meghaltak. A császár szerint is bűnösök voltak, de szerinte a kínzásokkal már megbűnhődtek.

A honti per után más helyeken is indultak egyébként kannibálperek. 

A per folyománya volt, hogy a cigányoktól elvették a gyerekeiket, és bécsi árvaházba, polgári családoknak adták őket, ami Emília szerint azért érdekes, mert azt bizonyítja, hogy

Film is készülne a történetből

A darab megírásához Emília elolvasta Végh József Tanú és vérpad című könyvét, konzultált Kele-Fodor Ákos íróval, aki most könyvet ír ebből a történetből, és a neten is megnézett számos tanulmányt – január óta dolgozik a szövegen. De figyelnie kellett a színpadi fogyaszthatóságra is. A koncepció szerint kortalan lesz a megvalósítás, nem lesznek kosztümök, történelmi díszletek. De amúgy „ez a történet filmért kiált”, és filmesen is igyekszik majd feldolgozni – valószínűleg független forrásból igyekeznek majd megcsinálni, de ez még a jövő zenéje.

A darab bemutatója a Páva utcai Független Színházban lesz, már ezt is lehet tudni, de Józsefvárosban is játsszák majd – pontosabbat az időpontról még nem tudni, de az biztos, hogy a H13-ban lesz látható. Április 23-án kezdődnek a próbák, és június 1-jén már meg is lesz az ősbemutató. Két szereplő (Csányi Dávid, Nemcsók Nóra) kevés eszközzel fogja megvalósítani a darabot, és már egy szlovákiai előadás is le van kötve.

Emília évekig élt a II. János Pál pápa téren és dolgozott a Turay Ida Színházban, önkormányzati rendezvényeken is közreműködő volt.