Powered by RedCircle

A kommunikációs forradalom ötven éve kezdődött, az ipari forradalom nagyjából kétszáz éve, a neolitikus – mezőgazdasági forradalom – tizenkétezer ezer éve volt, a Homo habilis megjelenése kétmillió éve. A mi néhány ezer éves civilizációnk, a letelepült városokban való élet hat-nyolcezer éve létezik, ami kevesebb, mint egy százaléka a Homo sapiens történetének, vagyis genetikailag nem erre az életmódra vagyunk hangolva, mondja Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus és biológus, az Elhangolódás című, frissen megjelent könyv szerzője a Csakugyanban. Az elmúlt tízezer évben az emberi genetika nem sokat változott, így valóban a barlanglakó őseink agyával lépünk bele a civilizációba, nem volt időnk átállni genetikailag erre az életmódra.

Ez az oka az elhangolódásnak, annak, hogy nem a genetikai programjainkkal összhangban élünk, és ez igaz a társas kapcsolatainkra, a mozgáshoz való viszonyunkra, a táplálkozásunkra is. 

Bár abból kiindulni, hogy az ősember mit evett, nagyon nehéz és fogalmilag problémás, azt tudjuk, hogy húsevés nagyjából 2 millió éve van – vagyis ennyi időnk volt arra, hogy az emésztőrendszerünk átalakuljon a hús megemésztésére, viszont tejfogyasztás csak hat-hét ezer éve, gabonafogyasztás nyolc-kilenc ezer éve, ami azt jelenti, hogy a glutén és tejcukor lebontásához szükséges enzimmel nem rendelkezik mindenki, az átalakulás nem történt meg teljesen.

hangsúlyozza Bereczkei Tamás. 

Mindemellett úgy tűnik, hogy az evolúció mostanra jelentősen lelassult, vagy teljesen leállt, nem történik meg a folyamatot előresegítő kiválasztódás. 

Elhangolódásunk látható forrása az emésztéssel kapcsolatos civilizációs betegségeknek, az allergiának, az autoimmun betegségeknek, a magas vérnyomásnak és a cukorbetegségnek, mondja a szakértő. Emellett fontos kiemelni a stresszt, ami jelentősen különbözik egy törzsi közösségben élő ember által átélt stressztől, tekintve, hogy manapság általában szociális stressztől szenvedünk, kognitív és érzelmi túlterheltség sújt minket, miközben evolúciósan a fizikai stresszhez jobban hozzá vagyunk szokva és azt viszonylag jól tudjuk kezelni. 

A párválasztással kapcsolatban nem világos egyértelműen, hogy milyen közösségekben éltek az őseink, milyen párválasztási stratégiák működtek, de „biztosnak látszik különböző vizsgálatokból, hogy az ember élethosszig tartó és nagyon szoros monogámiát soha nem élt, például olyan típusút, mint a madarak. Ezt nemcsak antropológiai vizsgálatok bizonyítják – hiszen a mai vadászó társadalmak háromnegyede többnejű –, hanem olyan anatómiai és élettani jellemzőink vannak, amelyek kimondottan a többnejű fajokra jellemzők. Ilyen az ivari kétalakúság, a testsúly-testmagasság különbsége: a hímeknek versengésben kell állniuk a nőstény megszerzéséhez. Monogám fajoknál a hímek és nőstények nagyon hasonlóak, ornitológus legyen a talpán, aki két verebet megkülönböztet! Az embernél van egy poligíniára utaló morfológia örökség, akár a testalkat miatt, akár mert több fiú születik, mint lány.”

Ha érdekli még, hogy

• miért állt le az evolúció és mivel jár ez;
• mit mond a szakértő a paleolit diétáról;
• miért nem igaz, hogy az emberek a régebbi korokban, főként a törzsi időszakban rövidebb életet éltek nálunk;
• kibírnánk-e, ha most belevetnének minket egy ősközösségbe;
• bele van-e kódolva a génjeinkbe a szabadság iránti vágy;
• miért stabilabbak a nők egészségileg, mint a férfiak, és ez hogyan függ össze a tesztoszteronnal;
• a digitális kultúrához hogyan alkalmazkodnak a génjeink;
• hány emberrel tudunk egyszerre személyes kapcsolatban lenni;
• mit segíthet az életben egy énekkar, az együtt éneklés vagy tánc a tudományos vizsgálatok szerint,

akkor hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását, és iratkozzon fel csatornáinkra – Spotify / Apple / YouTube –, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről. 

Fotó: Huszár Boglárka