A FŐKERT kimutatásai szerint 19 ezer fa, a közterületi állomány 15 százaléka van veszélyközeli állapotban és további 40 ezer – az állomány 40 százaléka – 5-10 éven belül veszélyessé válik. Ezek az ijesztő számok egy valóságos kipusztulási hullámot vetítenek előre. De pontosan mit jelentenek ezek a számok? Eltűnnek a fasorok és az utak melletti fák Budapestről?

A budapesti faállomány jelentős részét a második világháború után telepítették, mert 44 telén gyakorlatilag majdnem a teljes faállományt kivágták annak érdekében, hogy az ostromgyűrűben ne fagyjanak halálra az emberek. Nagyon kevés fa élte túl az ostrom telét és utána az újjáépítést, mert például a Margitsziget fáinak a jelentős részét azért vágták ki az ostrom után, hogy megépítsék belőle a Manci hidat, hogy addig, amíg a Margit híd nem üzemel, át lehessen kelni Pestről Budára. Amikor egy kicsit normalizálódott a helyzet, akkor kezdték el újratelepíteni a fákat.

Ezek a fák most 75-80 évesek. Ilyen „öregkort” megélt fák nagyon kevesen vannak, mert gyakorlatilag a város teljes lakossága, közműszolgáltatói, az építőipar, a szállítók és mindenki mindent megtesz azért, hogy ezeknek a fáknak rossz legyen. És ez viszonylag sikeres igyekezet, tehát a fák egészségi állapota nagyon le tud romlani néhány évtized alatt. Mi a fölmért fáink átlagos egészségi állapotára egy jó hármas osztályzatot adunk most az 1-től 5-ig tartó skálán, és ez a tendencia folyamatosan romlik.

Van valami különös oka ennek, hogy gyorsuló ütemben romlik a fák állapota?

Az ok már a klímaváltozásban keresendő. Nagyon sok olyan egészségromlásról van tudomásunk, amit a 22-es és 24-es aszályos nyarak okoztak. Az történt ugyanis, hogy másfél hónapig nem esett eső, és ez a fákat borzasztóan megviseli. Bizonyos fafajok, melyek sokkal érzékenyebbek a csapadékra, vagy a páradús levegőre, nem is bírják ezt elviselni.

Ez így nem nagyon mehet tovább.

Ez a helyzet súlyosbítva van a fákra nézve eléggé terhelő jogszabályi környezettel is. Gyakorlatilag minden közműnek van saját jogszabálya, törvénye. Az útnak is van saját törvénye, a vasútnak is van saját törvénye, a fáknak meg egy „kormányrendeletecske” jutott, ami a törvényhez képest sokkal kevesebb jogot biztosít. A közműépítések folyamatosan irtják ki a fák gyökérterét és minden egyebet, amire szükségük lenne. Ezért az elmúlt évtizedek azt okozták, hogy a fáknak egyre rosszabb és rosszabb lett.

Szeretnénk elérni, hogy szakítsunk az eddigi gyakorlattal, hogy például a fapótlást törzskörméret szerint határozza meg a legtöbb kerület – ezt mindjárt kifejtem. Ma kerületi jogszabályok alapján történik a fakivágás és fapótlás, a főváros maximum a Margitszigeten tud hatóságként föllépni, mert az egyik kerülethez se tartozik. A kerületeknél jelenleg úgy megy, hogy ha valaki valamilyen okból kivág egy fát, a törzskörméretek különbsége alapján kell több kis fát kell ültetnie. Csakhogy erre nincsen hely. Mégis ezt teszik, ráadásul úgy ültetik el ezeket a fákat, hogy a gyökerüknek sincsen hely. Ennek az a vége, hogy egyre rosszabb állapotba kerül a faállomány.

Mi azt gondoljuk, ezzel a gyakorlattal szakítani kell, s ki kell tudnunk parancsolni a közműveket a zöld sávból. Nem a törzskörméret szerinti pótlásokra kellene anyagi fedezetet biztosítani, vagy azt előírni a pótlásra kötelezettek számára, hanem hogy ültessenek kevesebb fát, de azt tisztességes helyre. Röviden: az egész városban

ehelyett minőségi faültetési, fa visszatelepítési gyakorlatot kéne az egész városban meghonosítani.

Mi ennek a módja?

Törvényerőre kell emelni a „fák jogát”.

és fontos lenne, hogy a kerületi rendeletek is ebbe az irányba változzanak, mivel ez nem fővárosi, hanem kerületi hatáskör.

Tavaly októberben ugyan megváltozott a kormányrendelet, ami ezt szabályozza, és tett egy bátortalan lépést ebbe az irányba, szerintem azonban nem eleget. Ráadásul eljárásrendi problémákkal is terhelve van a jogszabály, ez minden kerületet érint. Ezért mi az egész telünket arra áldoztuk, hogy a kerületeket összehívva megpróbáltuk ezt a jogszabályt úgy kijavítani, hogy működőképes legyen. Ezek a javaslatok most ott vannak az Építésügyi és Közlekedési Minisztérium asztalán. Az első lépésben az lenne jó, ha ezeket a javaslatokat beépítenék a kormányrendeletbe, de ez még édeskevés. Az kéne, hogy ez a kormányrendelet törvényerőre emelkedjen.

Megváltozik a közterületi faállomány fajtaösszetétele attól, hogy az aszályosabb nyarak, a forróság, és úgy általában a városiasodás – aszfaltozott felületek, csatornázás, a csapadék gyors elvezetése –, miatt szárazságtűrőbb, melegtűrőbb fafajták maradnak meg? Kihatással lehet a klímaváltozás arra, hogy milyen lesz Budapest arculata?

Ez folyamatosan változik. A múltban is voltak slágerfajok, most is vannak. Jelenleg úfy gondoljuk, hogy ezek nagyon várostűrőek, csak esetleg a következő évtizedben kiderülhet róluk, hogy mégsem, mert bejön egy új kórokozó vagy kártevő.

A kertész szakmai szövetségek minden második évben kiadnak egy jegyzéket a várostűrő fafajtákról, körülbelül 130 ún. taxon található ebben, táblázatosan ismertetik, hogy ezeknek a fáknak milyen ismert kórokozói vagy kártevői vannak. Annyi csillagot kap egy-egy fafaj, amennyire veszélyeztetett.

Az a helyzet, hogy ezek a csillagok szaporodnak.

hogy melyek azok a fák, amelyek egy következő inváziót el tudnak viselni. A szakmai irányunk jelenleg az, hogy szakítani kell azzal, hogy egy fasorban csak egyféle fafaj legyen. Budapesten az elmúlt másfél évszázadban az volt a jellemző, hogy egységes sorokban gondolkodtunk, és egy-egy útnak megvolt a jellemző fafaja. Ma azt látjuk, hogy ez az út kezd bezárulni, és nem tudjuk, hogy egy újabb betegség melyik fafajt fogja végérvényesen kipusztítani. Túl vagyunk a szilfavészen, túl vagyunk platánvészen…

Az amerikai aknázómoly folyamatosan támadja a kőriseinket, egy csomó fajtacpecifikus kártevő van, és valószínűleg úgy lehet legjobban védekezni, ha többféle fát ültetünk egy fasorba. Hogy legalább maradjon valami. Ha az egyik fajt megtámadja, akkor

Ez egyfajta biodiverzitásszerű gondolkodás, de nem akarom használni a „biodiverz fasor” kifejezést, mert az nem lenne igaz.

Igen, egy fasor nem nagyon lehet az… Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a klasszikus fasorok, amiket megszoktunk egy fából, egy fafajtából, azok a múlté? Eltűnnek a sokfelé jellemző vadgesztenye vagy platán fasorok?

Ma még nem a múlt, de ebben van jócskán szakmai vita, hiszen nyilván ez esztétikai kérdés és történeti örökség kérdése is. Az biztos, hogy bizonyos fákról ki kell mondanunk, hogy ilyeneket többet mi nem telepítünk. Ilyen például a platán, aminek hat ismert kórokozója van, és vagy 60 négyzetméternyi gyökértérre lenne szüksége, hogy normálisan tudjon nőni, ezt pedig egy fasorban nem tudjuk biztosítani. A parkokban igen, a parkokban még mi is ültetünk platánt, de az, hogy az Andrássy úton platánfasor legyen, ahogy a háború előtt volt,

Nyitókép: Mile Máté