A számok elég világosak: az EU polgárainak 75 százaléka városokban él, a világ városi térségei pedig a globális energiafogyasztás több mint 65 százalékáért, a széndioxid-kibocsátás több mint 70 százalékáért felelősek. 

Nem Brüsszel mondja meg a hogyant

Az Unió emiatt tartja nagyon fontosnak, hogy a nagyvárosok 2050-re elérjék akár a teljes klímasemlegességet, ehhez kísérleti és innovációs ökoszisztémákként működő városokat szeretnének létrehozni. Ezek aztán példát mutathatnak majd a többi városnak az általuk kitapasztalt stratégiák alapján. Hogy ezt pontosan hogyan kell elképzelni, az még nem derült ki, de az biztos, hogy a városokkal szorosan együttműködve dolgozzák majd ki a terveket minden ágazatra, például az energia, az épületek, a hulladékgazdálkodás és a közlekedés területére kiterjedő ötleteket. Be kell vonni a lakosságot, a kutatási szervezeteket és a magánszektort – írják az Európai Bizottság oldalán.

Az EU összesen 360 millió eurót szánt a projektre (100 városra elosztva). Karácsony azt írta a bejegyzésében, hogy „a megvalósuló program nem felülről irányított, nem »Brüsszelből« fogják megmondani, hogy mit csináljunk Budapesten, hogy elérjük 2030-ig a klímasemlegességet. A következő lépés, hogy ki kell dolgoznunk egy klímavárosi szerződést, amelynek az összes városi ágazatra lebontva tartalmaznia kell egy átfogó koncepciót az éghajlat-semlegesség elérésére.”

A poszt kommentelői között azért akadnak erősen szkeptikusak, akik felvetették, hogy bár szuper a támogatás, de közben a kormány egyre több pénzt von el Budapesttől, így azt a pénzt, amit Budapest megkap az Uniótól, elveszi más területekről. 

Arról sem volt szó, hogy ebből a pénzből pontosan mennyi jutna fővárosunknak és mikor érkezik a támogatás, pontosan mire lehet fordítani. Például, hiába akar Budapest zöldíteni, ha mondjuk a BKK-ra nem marad támogatás, mert attól vont el (vagy fog elvonni még) forrást a kormány.

Mi az, hogy klímasemleges?

A klímasemlegesség gyakorlatilag a karbonsemlegességet jelenti, azaz hogy a kibocsátott szén-dioxid mennyisége nem haladja meg a légkörből kivont és a szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyiségét. Ehhez az üvegházhatású gázok kibocsájtását szénmegkötéssel kell ellensúlyozni.

Természetes szénelnyelő a talaj, az erdő és az óceán. Becslések szerint ezek együttesen évente 9,5 és 11 Gt közötti szén-dioxidot tudnak kivonni ki a légkörből. Az éves globális széndioxid-kibocsátás viszont már 2019-ben elérte a 38 Gt-t.

Jelenleg egyik típusú mesterséges szénelnyelő sem képes a globális felmelegedés elleni küzdelemhez szükséges mértékű szén-dioxidot kivonni a légkörből. Tehát az erdők telepítése és megóvása, illetve a mesterséges szénelnyelők építése mind kevés: a legfontosabb a kibocsátás mérséklése volna, emellett a megújuló energiába, energiahatékonyságba való invesztálás. 

Nyitókép: Pixabay