Tavaly májusban írtunk arról, hogy 2023-ra elkészül a főváros drogstratégiája. Szükség volna rá, mert a kerületeknek is ehhez kellene igazítaniuk a sajátjukat, a fővárosinak pedig összhangban kellene lennie a nemzeti drogstratégiával. Ami viszont nem létezik.
2020-ban ugyanis lejárt a nemzeti drogstratégia, de azóta sem született meg az új. Nincsenek pályázatok sem a témában, de biztosan nem azért, mert az akkor kitűzött célt – a teljes drogmentességet – elérte volna az ország.
A drogprobléma jelen van, az állam mégis úgy tesz, mintha nem létezne.
„Pedig létezik, és nem lehet kerületi szinten megoldani, de még fővárosi szinten sem” – mondta el lapunknak Csák Róbert szociológus. A Magyar Addiktológiai Társaság megbízott szakértőjeként vett részt egy főváros által megrendelt kutatásban, ami az ellátórendszert és a kábítószerrel kapcsolatos jelenségeket mérte fel. Erre a kutatásra alapszik a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) által jóváhagyott fővárosi drogstratégia, aminek elkészültét 2023-ra ígérte Kerpel-Fronius Gábor, a témáért felelős főpolgármester-helyettes, aki úgy nyilatkozott lapunknak, hogy november 30-ig tervezik elfogadni, a társadalmi egyeztetést követően. Ehhez azonban addigra késznek kell lennie az anyagnak, és jóvá kell hagynia mind az öt – kínálatcsökkentési, ártalomcsökkentési, drogprevenciós, kezelés-ellátási és kutatási – munkacsoportnak, ami szakértőket delegál az anyag elkészítéséhez.
Ezek a munkacsoportok 2022 óta működnek és folyamatosan konzultálnak, ami már önmagában is eredmény Csák szerint.
De a stratégia ettől még nagyon messze van.
„Több mint egy évtizede nem készült olyan fővárosi felmérés, ami érdemi adatokat szolgáltatna arról, mi is a helyzet. Abban hiszünk, hogy igazából tényekre és valós helyzetismeretre alapozva lehet jó válaszokat megfogalmazni” – mondta el Kerpel-Fronius.
De miképp lehetne megoldani ezt az alapvetően nem fővárosi feladatot, amit a kormány igyekszik agyonhallgatni, miközben Budapest az egyéb feladataira sem kap elég állami forrást? Kerpel-Fronius elismerte, a főváros nem írhatja elő, hogy állami szinten hogyan járjanak el, de szerinte Budapest ettől még megfogalmazhat állításokat arról, hogy mik lennének az állam kötelességei, és mit vár el tőle.
A főváros a kerületek közötti koordinációért is felel, hogy összehangolt intézkedések születhessenek. Kerpel-Fronius Gábor úgy látja, előrelépést tudnának elérni azoknak az ellátásában, akik egyszerre küzdenek hajléktalansággal és szenvedélybetegséggel: az ellátórendszer egyik részét adhatná a főváros, másik részét pedig koordinálni kell az állami intézményekkel.
Az már most látszik a kutatásból, hogy nagyon lecsökkent a droggal kapcsolatos ellátásokat igénybe vevők száma – de ennek oka sajnos
az ellátókapacitás drasztikus csökkenése, nem a kevesebb rászoruló.
Ha Budapestnek sikerülne kikeverednie abból a helyzetből, amibe az állami elvonások nyomán jutott, megerősítenék ezt a rendszert. A BKEF tavalyi évének egyik eredményét abban látja, hogy jobban költik el azt a kevés pénzt, ami kábítószerrel kapcsolatos ügyekre jut, amiből utcai megkereső szolgáltatást finanszíroztak, illetve Hepatitis-C- és AIDS-szűréseket.
Csák Róbert szerint vannak helyzetek, amiben konkrétan tud segíteni a főváros, és ez nem pénzkérdés. Amikor egy pedagógus szeretne egy érintett diákjának segíteni, vagy egy háziorvos a páciensének, sokszor nem tudja, hová forduljon, és az interneten keresgélve próbál megoldást találni. A főváros viszont készíthet egy listát azokról a helyekről, ahol pont ilyen ügyekben segíthetnek, és ezt eljuttathatja az oktatási intézményekbe vagy a háziorvosoknak.
A főpolgármester-helyettes nem tagadta, hogy az elmúlt időszakban zajlott munkáról nem kommunikáltak eleget, de ennek oka egyáltalán nem a titkolózás volt, hanem hogy már nem jutott rá energiájuk. De ígéri, amikor a stratégia elkészül, azt széles körben és közérthetően fogják bemutatni.
Nyitókép: Pixabay (illusztráció)
