A tökéletlenség ünnepe

Animációs film felnőtteknek. Érzékeny, szívhez szóló, de nem mézesmázos. Igazán őszintén mesél a film, zseniális humorral fűszerezve, bátran lehet rajta, vele sírni, nevetni. Adam Elliot rendező filmje a tökéletlenségek elfogadásának fontosságáról és annak megértéséről szól, hogy az élet tragédiái formálhatnak, de nem kell, hogy meghatározzanak minket.

Sok nehéz és komoly témát behoz a film; alkoholizmust, kényszerességet, testvérkapcsolatot, árvaságot, vallást, fétist, magányt, barátságot és végül, de nem utolsósorban a szeretet és törődés fontosságát, s ezekről mind provokatívan és szellemesen beszél.

Hatásosan játszik a fénnyel és a sötétséggel, mind vizuálisan, mind hangvételben. A nem lineárisan elmesélt történet középpontjában Grace Pudel (Sarah Snook hangjával) áll, aki Melbourne-ben él a testvérével, életük nem éppen egyszerű. A történetben üde színfolt Pinky karaktere, aki mindig igyekszik kihozni az adott helyzetből a legjobbat, életbölcsességéből tanulni lehet.

A film 7 évig készült a legbabrább stop-motion technikával, azaz kézzel készültek a figurák, hagyományosan, kockánként fényképezték a groteszkre formált agyagfigura-szereplőket, ​amik esztétikailag és pszichológiailag is tökéletlenek. Mint egy japán kincugi (megtörtségét jelző összeragasztott edény): a tökéletlenség ünnepléséről szól.

• Egy csiga emlékiratai
• Budapest Film
• 5/5

Rebró

Donniet it

Az elmúlt évben szinte havi rendszerességgel nőnek ki a fővárosi betonból az újabb smashburgerezők, ám nem mindenkinek való ez a szakma.

A Black Cab Burger már több mint 10 éve boldogítja a zabálni vágyókat, a pár éve nyitott Simon’s burger hozta el a budapesti burgerkánaánt, és azóta több kisebb burgerező (mint a fini’z) is igyekezett meglovagolni a kilapított húspogácsákat (innen a smash kifejezés) minimalista hamburgerként áruló üzletek sikerszériáját.

Pár hete pedig belépett a versengésbe a Donnie’s Burgers & Fries a József körúton is.

Nincs mit szépítenem, eddigi legrosszabb újhullámos burgerélményem köthető a helyhez. Gondoltam, dupla sajtburgerrel indítok, mellé pedig merek nagyot álmodni a fokhagymás-sajtos sült krumplival. A burger meg sem próbál minimalista lenni, teli van tömve hagymával – ami sajnos teljesen nyers volt az én esetemben –, jégsalátával és uborkával. Ez lenne talán a kisebb gond, akár ki is lehet szedegetni egyesével, de a dupla smashed husi erősen gumi állagú volt, az ízét, ha volt is neki, Michelin-abroncs jellege nagyon gyorsan feledtette velem. A krumpli? Tocsog az olajban meg az olcsó majonéznek tűnő valamiben, és valamiért még így sincs rendesen átsütve. Kettőből semmi.

Az étlap végtelensége egyértelmű magyarázat ezen minőségre és két vonallal húzza alá az örök igazságot: a kevesebb néha több.

• Donnie’s Burgers & Fries
• József körút 49.
• 1/5

MM

Terepmunka

Könyvről lesz szó, de nem regényről, az élet valóságáról szól. Tudományos munka, s van olyan érdekes, izgalmas, sőt felizgató, mint egy regény. Varga Aranka a Pécsi Tudományegyetem docense, pályafutását az alakuló cigány nemzetiségi Gandhi Gimnázium pedagógusaként kezdte, azóta elkötelezett kutatója az iskolai esélyegyenlőségnek. Két évtizedes kutatását összegzi a könyvben.

A szakmabeliek ismerik a tevékenységét, de minket, átlagembereket nem érdekelnek a tudományos közlemények. Amit a cigány fiatalok és az iskola, tanulás kapcsolatáról tudunk, azt újságcikkekből és a közvélekedésből tudjuk: a nem túl árnyalt kép alapján gyakran sommás ítélettel. Márpedig erről Józsefvárosban mindenkinek van véleménye.

Varga Aranka valódi terepmunkát végzett, és minden részletét elénk tárja. Számtalan életutat mutat be, a megkérdezettek beszélik el ezeket, így magunk is értékelhetjük a fiatalok gondolatait. Rengeteg felmérés eredményét közli, meglepő vizsgálati szempontból, pl. a fiatalok helyesírása, nyelvi kifejezőképessége alapján is. A feltárt eredményeket adatok formájában is közli. De megmutatja a kutatás metódusát is, és kitér a történelmi, társadalmi háttérre is, teljes képet kapunk.

A kutatásból kirajzolódik, hogy a különféle esélyekkel indulók sorsa milyen igazságtalanul kiszámítható, és ez nem intézhető el politikai nagyotmondással, sokkal mélyebbre – kicsit magunkba is – kell nézzünk, ha változtatni akarunk.

• Varga Aranka: „A családomból én voltam az első…”
• Gondolat Kiadó
• 5/5​

–bg–