Nem volt törvényszerű, hogy Habsburg–Estei Mária Ludovika magyar királyné, I. Ferenc magyar király – egyben II. Ferenc néven az utolsó német-római császár – második felesége 50 ezer forinttal támogassa a magyarországi katonai akadémia alapítását. Ugyan az 1790–1791-es országgyűlés már elfogadott egy határozatot a nemzeti hadiiskola felállításáról, de az uralkodó csak az 1808-as pozsonyi országgyűlés VII., „a katonai Ludovika-akadémiáról” szóló törvénycikkét szentesítette.
Miért nem Lujza?
Nem nehéz kitalálni, hogy a különálló magyar katonai képzés vagy hadsereg gondolatától kevésbé lelkes Habsburgok hozzáállását a napóleoni háborúk változtatták meg, hiszen ugyanezen országgyűlés szavazta meg az utolsó magyar nemesi felkelést, inszurrekciót – a nemesség hadba vonulását az uralkodó oldalán – és Mária Ludovika megkoronázását, valamint azt a koronázási tiszteletdíjat is, melyet szokás szerint az országgyűlés küldöttsége ajánlott fel az azon résztvevő nemesek terhére. Mindez azért érdekes, mert pont a tiszteletdíj felajánlása – tulajdonképpeni visszaadása – volt az a tett, amiért a törvény szövege így szól: „miért is a karok és rendek Ő felségök trónja körül seregelve, hálás és hódolatos lelkök érzelmeinek kifejezése mellett kérték, hogy az akadémia a felséges asszonynak a magyar nemzet iránt tanusitott szeretetének emlékét megörökitendő, Ludovikának neveztessék”.
Így történt, hogy a Lajos név női megfelelői közül nemcsak a Lujza, hanem a Ludovika is fennmaradt a magyar nyelvben. Igaz, a Nyelvtudományi Központ szerint női névként rendkívül ritka.
Józsefváros, a kertek kerülete
Az eredetileg Vácra szánt hadiiskola a reformellenzék és Pest városának adománya révén került részben Orczy Lőrinc báró angolkertjének, részben a szomszédos telek területére 1829-ben. Érdemes tudni, hogy a szomszédos Füvészkert nem a fent említett tájképi kert részeként jött létre, hanem 1847-ben került a Festeticsek józsefvárosi birtokára, többszöri költözés után. Az eredetileg Nagyszombaton alapított növénygyűjtemény több budai állomás után találta meg helyét a kerületben, amelyre talán senki nem gondol úgy, mint Budapest legjelentősebb kertészeti múltú kerületére. Pedig lehetne.
1830 és 1836 között épült meg a Ludovika főépülete Pollack Mihály tervei alapján klasszicista stílusban. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a magyar katonai képzés szünetelt a kiegyezésig, az épület hadikórházként funkcionált 1872-ig. A fedett lovardát – írásunk tárgyát – 1887-ben emelték a főépület mellé.
A kornak és a magyar könnyűlovassági és lótenyésztő hagyományoknak megfelelően a lovas kiképzés különös hangsúlyt kapott a Ludovika tananyagában. 1873-ban az A Honvéd a gyakorlati tárgyak között sorolja fel a „lovaglás és szekerészést”. Eképpen: „Lovaglás és szekerészés, gyakorlás a befogott és befogatlan löveggel, távbecslés, istállószolgálat, podgyászolás, nyergelés és kantározás, vasalás és végre kiképzés a czéltáblai és harcztérszerű lövésben, aztán löveg alkalmazás és menetgyakorlatok”. A Ludoviceumnak a különböző katonai és lovassportok – így a vívás, lövészet, öttusa – hazai történetében is kitüntetett szerep jutott, mindez így maradt a II. világháború végéig. Az utolsó hivatalos tisztavatásra 1944. augusztus 20-án került sor.
A ludovikások lázadása
Mindössze a Tanácsköztársaság idején oszlatták fel az akadémiát, mint a régi rendszer szimbólumát. A ludovikások azonban 1919. június 24-én, délután 4 órakor fegyver fogtak a proletárdiktatúra ellen. A Népszava másnapi száma így írt erről, a Kudarcot vallott ellenforradalmi csíny c. cikkében: „A budapesti ellenforradalmárok kedden elérkezettnek vélték az időt arra, hogy a proletárdiktatúra ellen támadjanak és visszaállítsák a munkásnyúzás és népelnyomás uralmát. […] Az ellenforradalmár tisztek segítőtársakat kaptak a Ludovika növendékeiben, akikről e pillanatokban, amikor e sorok íródnak, még nem lehet tudni, hogy vajjon tudatos vagy pedig épp úgy mint a legénység, félrevezetett eszközei-e az ellenforradalmi csíny tetteseinek.”
A Magyar Nemzet 20 évvel később így emlékezett meg a Ludovika ostromáról az 1919. június 24. – A kommunisták elleni nemzeti ellenforradalom huszadik évfordulója című cikkében: „A ludovikások a monitorok megjelenésének pillanatában elállták az akadémia minden kijáratát, amelyhez gépfegyvereket állítottak. Csakhamar felhúzták az épületre a nemzeti színű lobogót. A tisztek és hadapródok elszántan védték az ősi épületet, amelyet a vörösök számtalan sortűzzel igyekeztek megrohamozni. A Ludovika előtti kertből és a szomszédos házak tetejéről lőtték az épületet, azonban eredménytelenül. Számtalan halálos áldozata volt a harcnak, amikor a reggeli órákban Haubrich népbiztos a telefon összeköttetés újbóli felvétele után telefonon szólította fel a ludovikásokat, hogy adják meg magukat, mert különben bombáztatni fogja az épületet. Most már látták a szegény fiúk, hogy a gyönyörű terv ezúttal még nem sikerült és reggeli fél hétkor ők is letették a fegyvert. A vörösök tomboltak az örömtől. Letartóztatták Bartha őrnagyot, a ludovikások parancsnokát és a »fehér« ellenforradalom bukásán örvendeztek. Örömük azonban korai volt: öt hét múlva öszszeomlott az egész gyalázatos rendszer, amelynek története Magyarország történetének legsötétebb napjait jelenti.”
Kun Béla tér 6.
A lovarda épülete évekig üresen állt, 1951-től a Magyar Néphadsereg kultúrtermeként funkcionált, ekkor keresztelték át a Ludovika teret is Néphadsereg térré, amely 1957-től viselte Kun Béla nevét. Talán épp az egykori ellenforradalmi lázadás bosszújaként.
Az Alfa mozi 1958-ban nyitott meg a Kun Béla tér 6. szám alatt 1050 férőhellyel, amellyel a legnagyobb pesti mozik közé tartozott, és sokak szerint épp ezért, meg az e célra nem éppen ideális arányai (30 × 65 méteres alapterület és 18 méteres belmagasság) miatt nem is volt igazán alkalmas mozinak. Az Alfa többnyire telt házzal működött. Igaz, voltak panaszok is.
Az Esti Hírlap 1961. február 26-ai kiadásában bizonyos Brandtner Sándor a tér rendezetlenségére panaszkodott egy olvasói levélben: „Jegyet váltottam a IX., Kun Béla téren lévő Alfa moziba. Sajnálattal állapítottam meg azonban, hogy ez a nagy tömegek által látogatott szórakozóhely rossz idő esetén csaknem megközelíthetetlen. Feneketlen sártengeren kell keresztülhatolni és amikor előadás után az oldalajtón távozik az ember, ismét csak a sarat dagaszthatja. Minden irányból sár, sár, sár…, amely annál járhatatlanabb lesz, minél többen topognak benne. Pedig itt naponta több ezer ember megfordul.”
1961 novemberében sokat eshetett a Kun Béla téren, hiszen a Magyar Nemzet november 19-i számában Hűvös Endre a ruhatárra panaszkodott emígyen: „Nemrégen a háromnegyed hatórás előadásra jegyem volt a VIII. kerületi Alfa moziba. Szakadt az eső, de a ruhatáros senkitől sem vette át sem a kabátot, sem az ernyőt, azzal az indoklással, hogy a ruhatár tele van. Az Alfa mozi mintegy ezer személy befogadására alkalmas és a ruhatárat a bejáratnál helyezték el. Az előadás után kijövő közönség tehát ugyanott kapja meg a ruhatárban elhelyezett ruhát, ahová a következő előadásra érkezők be szeretnék tenni. Nem nyújt szórakozást a film, ha esős, őszi időben ölben kell tartani a kabátot, kalapot és az ernyőt. Ha pedig valaki olyan szerencsés helyzetben van, hogy dolgait e ruhatárban elhelyezhette, előadás után esetleg fél óráig is várakoznia kell, míg ruháihoz hozzájuthat.”
Leégett, összedőlt, de még előtte elsüllyedt
Akárhogy is, az Alfa 1990-ig üzemelt. Az egyre romosabb állapotú épület 1992-ben még ki is gyulladt, ezután évekig üresen állt újra. A Kurír 1992. június 1-jei száma így írt a tűzesetről: „A szombat éjszaka leégett Alfa mozi romjai még vasárnap délben is munkát adtak a tűzoltóknak. Az évek óta bezárt filmszínház eloltására jelentős erők vonultak ki, és így is csak többórás megfeszített munkával tudták megfékezni a lángokat. A tetőszerkezet beomlott. A gépház, illetve a vászon felőli oldalon az épületszerkezet úgy-ahogy épségben maradt, egyéb részeken jelentős a pusztítás. Könynyen elképzelhető, hogy helyreállítás helyett teljes lebontásra lesz szükség. A tűz okát még nem ismerik. Meg nem erősített hírek szerint egy közeli lakos a tűz keletkezése előtt gyanús alakokat látott rohangálni az épület körül. A tűz egyszerre több helyen lángolt fel. A tűzoltók szerint túl későn érkezett a riasztás. Az épület maradványait látva nem túlzás azt állítani, hogy mindenfajta oltási kísérlet nélkül is ugyanez lett volna az eredmény: a mozi porig égett.”
Költözik?
Az épületet sikerült helyreállítani, de moziként már nem éledt újra. 1996-tól a Természettudományi Múzeum kiállítóhelye. A főépületben – melyet 2014-ben újítottak fel – 2012 óta működik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A Természettudományi Egyetem Debrecenbe költöztetése már több mint egy évtizede húzódik.
Bödecs Barna jobbikos képviselő 2011. június 14-én kérdezte a parlamentben a nemzeti erőforrás minisztert a Természettudományi Múzeum költözéséről, akinek a nevében Szőcs Géza államtitkár válaszolt, emígyen: „Az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia monumentális főépülete 1836-ban készült el, de a második világháború óta folyamatosan pusztul, és jelentős része ma romos állapotban van. A Ludovika hajdan kétezer fő befogadására alkalmas oktatási intézmény volt. Tehát nem múzeumnak és semmiféle közgyűjteménynek nem szánták, ezt fontos tudnunk.
Az épületek különösen védett műemlék kategóriába tartoznak, eredeti állapotukban kell azokat helyreállítani. A 90-es években hibás döntések vezettek oda, hogy múzeumi céloknak megfelelően kezdték átszabni a tiszta térsorú és szerkezetű, fokozottan védett épületet, beavatkozva annak identitáshordozó belső architektúrájába. Ez nem volt szerencsés, de ennek megfelelően alakítottak ki gyűjteményi raktárakat, restaurátorműhelyeket, laboratóriumokat, állandó és időszakos kiállítási tereket, közművelődési és múzeumpedagógiai foglalkoztatókat.”
A Kulturális és Innovációs Minisztérium 2023 februárjában válaszolt így az Index megkeresésére: „A geopolitikai eseményekre, valamint az energiaválság okozta költségnövekedésre válaszul a kormány a még kivitelezés alatt nem lévő állami beruházásokat felülvizsgálja, halasztja. […] A Kulturális és Innovációs Minisztérium, mint fenntartó számára kiemelten fontos a Magyar Természettudományi Múzeum unikális szakmai programja, a világszínvonalú gyűjtemény szakszerű tárolása és kezelése.” A minisztérium válasza szerint tehát a múzeum – egyelőre – úgy tűnik marad a helyén, osztozva az egykori Ludovika Akadémia területén és épületein a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel.
Vagy nem. Mert szeptember 16-án megint kiírják a közbeszerzést a debreceni múzeumi épületre.
Nyitókép: Bor Dezső / Fortepan
