Somos Anna, az egyik keramikus művész mesélt nekünk a KözMű koncepciójáról és az itt tevékenykedő alkotókról. A KözMű célja, hogy egyéni alkotók, akár pályakezdők kapjanak lehetőséget az induláshoz kis anyagi ráfordítással: inspiráló közegben, professzionális szakmai színvonalon működő térben férnek hozzá a szükséges eszközökhöz, inkubátorház jelleggel dolgozhatnak a csatlakozó művészek havi bérleti díjas konstrukcióban vagy projektalapon, alkalomszerűen.


Anna két kisgyermeket nevel, az egyik még csak 11 hónapos, így őt is magával hozta az interjúra. Míg az anyuka pakolászott, hogy megmutassa nekünk a szebbnél szebb kerámiákat, Bendegúz baba békésen aludt. Interjúnk közben megérkezett a kemencét szerelő szakember is: folyamatosan zajlik az élet.
Nincs enyém-tied
Megtalálható itt a lábbal hajtott korongtól a csúcskategóriás eszközökig minden. Nemrég szereztek be új kemencét – mivel emeleten vannak, négy embernek öt órába telt a lépcsőn felhoznia. Minden eszköznek van gazdája, de mindenki használhat mindent, úgy vigyáznak egymás tulajdonára, mintha a sajátjuk lenne.
Interjúnk idejében négy bérlő tevékenykedett a kerámiás részen, és azóta megállapodtak további két alkotóval is, de bármikor lehet őket keresni e-mailben, ha valaki csatlakozni szeretne hozzájuk bérlőként vagy alkalmanként.

A közös alkotótérnek megvannak az előnyei és hátrányai: elsőre káosznak tűnhet, de a bérlők jól átlátják. Pont a napokban fordult elő, hogy Annának haza kellett sietnie a gyerekeihez és félkészen hagyta ott a munkát. Ilyenkor csak beírja a közös csetre, hogy valaki csomagolja ki a félbemaradt kerámiát, és aki épp bent van, az megteszi. Ha egyedül bérelne műhelyt, ilyen opció nem merülne fel.
Havonta szerveznek műhelyfejlesztést, amikor együtt rendet raknak, csinosítják a műhelyt, megbeszélik a tennivalókat, fejlesztési lehetőségeket, és optimalizálják a teret, megvitatják, ha egy funkcióra már nincs szükség, de valami újat viszont szeretnének behozni. Így került a mázolóhelyiség helyére a két kemence is. Azon azonban sosincs harc, ki mennyi energiát tett bele a műhelybe előző hónapban.
Amikor vásározni mennek többen, kisegítik egymást, ha valaki nem tud végig jelen lenni.

Nemzetközi vizek
A legjobb a közös műhelyben mégis az, hogy az alkotók folyamatosan inspirálják egymást. Például átjárás van a szitaműhely és a kerámiás részleg között, s nemrég az egyik keramikus szitanyomással készített matricát kerámiákra porcelánfestékkel, egy másik pedig elkezdett táskákat nyomni saját grafikával.
Külföldre is elkezdtek már kacsintgatni, hamarosan egy madridi műhellyel indul együttműködésük, szintén lesz átjárás a két ország műhelyei közt. Mivel egy mexikói srác és egy angol lány készül csatlakozni hozzájuk, ezért úgy döntöttek, a belső kommunikációban angolra váltanak.
A művésznek selejt, a laikusnak csoda
Közben előkerülnek Lakatos Ábel „selejtjei”, olyan bögrék, amelyeket nem adna el, szerinte hibásak, mi mégis elképedünk, mennyire izgalmas formákkal és színekkel dolgozik.

„Ha valakinek azt mondanám, keramikus vagyok, és eljönne hozzám kávézni, lehet, hogy nem árulnám el, hogy én csináltam az előkerült bögréket, mivel általában minden jól sikerült darabot eladok, a selejtet viszem haza” – meséli nevetve Anna. „Lehet, hogy szakmailag túl kellene ezen a látásmódon lendülnünk, ha valami nem szabályos kör alakúra sikerült, egy laikusnak még tetszhet.”
Bár a jól sikerült darabjaikat eladják, egymáséiból azért szemezgetnek is, Annának Ábeltől és a másik alkotótól, Gerőfi Gábortól is van otthon kerámiája, melyeket nagy becsben tart.
Szoktak workshopokat és egyéni oktatást is indítani, így bárki bepillantást nyerhet a korongozásba, porcelánöntésbe, fatüzes égetésbe, mázolásba és szitanyomásba.
Tájékozódni róluk és a programokról a KÖZMŰ – Közös Műhely Facebook-oldalon lehet.
Fotók: Huszár Bogi