Egykor hajléktalanokról írt riportot, később maga is megtudta, milyen fedél nélkül lenni, de ez nála a spirituális kutatás egyik állomása volt. Verseket kezdett írni és dalokat énekelt, amik ebben a különleges beszélgetésben fontos szerepet kapnak.

Powered by RedCircle

A beszélgetésben szó esik a 90-es évek lelkes lapcsinálói hangulatáról és a lelkesedést megfojtó médianagyüzemről is, az egész életen át tartó igazságkutatásról, aminek egyaránt része a szociális érzékenység, a természet iránti felelősség és a belső spirituális út kutatása is, szó esett a költővé alakulás drámai körülményeiről és az egzisztencia elvesztése közbeni önmagára találásról, ami pedig szabályos mondatokban nem volt elmondható, azt a versben és a dalban mondta el Rejtő Gábor.

A beszélgetésben témája volt a józsefvárosi kötődése is, amit azonban csak részben érintettünk, s utólag kiegészítette további részletekkel:

„A vándorlások alatt volt két olyan hónap 2010-ben, amikor a barátommal a Nap Klubban találtunk fedelet a fejünk felé a Leonardo da Vinci utcában. Ez tágas, szerethető helyiség volt, laticeleken tudtunk aludni, volt egy kis mosdó is. Hálával emlékezem Horváth Juditra, a klub vezetőjére, aki vállalta a kockázatát annak, hogy befogadott minket félig-meddig illegálisan.

Innen kerültem a Diószegi utcába Virág Tamás segítségével, aki szintén 8. kerületi civil aktivista volt, a Twist Oliver Alapítvány egyik vezetője. Ő intézte el, hogy az alapítvány egyik üresen maradt lakásában húzhattam meg magam.

A Diószegiben jó két évig laktam, és akkor kapcsolódtam be a 8. kerületi civil mozgalmakba. Nekem a legfontosabb egy aranyos, 25-30 közötti fiatalokból álló társaság volt, talán Mókus őrsnek nevezték magukat, ha jól emlékszem. Részben önkormányzati támogatással megkaptak egy telket egy nyárra a Tolnai Lajos utcában, és ott egy oázis született, sátorral, mindenféle közös tevékenységgel, amiben volt meditáció, ének, főzés, társasjátékok. A környékről nagyon sokan látogattak oda, még hajléktalanok is. A végén, valamikor szeptemberben építettünk egy hatalmas, kerekes mókust, amit nagy népi demonstráció keretében toltunk el a Kálvária térre. Ez volt a koronája a Tolnai Lajos utcai dolgoknak, amiknek a célja az utcai politizálás, közélet megteremtése, kapcsolódások létrehozása volt.

Amikor a Diószegiben laktam, Tamás segítségével kapcsolatba kerültem a Menhely Alapítvánnyal is, és tőlük afféle újrakezdési segélyben részesültem. Hónapokon keresztül ez volt az egyetlen bevételem, tehát életben tartó segítség is volt.

Apróság, de ide tartozik, hogy volt egy fél vagy háromnegyed év, amikor a kerületben a zöld fiatalok egyesülete valamilyen ösztöndíjpályázaton nyert pénzből helyi kisújságot gründolt, és ennek én voltam a szerkesztője, részben írója, és főként terjesztője. Ez havi rendszerességgel jelent meg. Bálint Mónika volt az egyesület vezetője, vele egyetértésben írtam és terjesztettem, bedobáltam a postaládákba ezt a kis méretű füzetecskét.

Akkor én már zenélgettem, és engedélyt kértem a Kocsis Máté által vezetett önkormányzattól, de nem kaptam, élből elutasítottak. Próbáltam utánajárni, de nem volt magyarázat, és ez elindított egy lavinát. Egy ismerősömmel, Szabó Gáborral, aki szintén kerületi aktivista volt, négy részből álló nyilvános utcai tüntetést hirdettünk meg. Ez rendőrségi engedéllyel történt, az önkormányzatnak nem volt beleszólása. Utoljára a Horváth Mihály téren tartottunk zenés demonstrációt, ami utcazenélésből állt. 15-20 ember jött, énekeltünk meg beszélgettünk, és ezen a legutolsó alkalmon pedig gitárral a kézben, zenélve mentünk az önkormányzat épületéhez, és ott átadtuk a petíciót, melyben méltányos elbírálást kértünk az utcazenélésre. Létrehoztam egy Facebook-csoportot SZUTRA néven, Szabad Utcazenét Támogatók Romantikus Alakzata, ami máig megvan, csak nem aktív.

A csoportnak Sarah de Günther volt a vezetője, aranyosan törte a magyart, és három ember volt érdemben körülötte, Berecz Zsuzsa, Szabados Luca és Markos Viktor, meg egy időben Esze Dorka. Utána még huzamos ideig fennmaradtunk, volt néhány utcai zenélés is, ennek nyoma is van a YouTube-on, aztán ez szépen elhalványodott, de az emberi kapcsolatok szépen megmaradtak.”

Bányay Géza podcastja a fenti lejátszás gomb megnyomásával meghallgatható, de podcastjaink elérhetők a Spotify, az Apple, a Google és a RadioPublic rendszerében is – iratkozzon fel rájuk kedvenc platformján.

A zenei felvételt Bujdosó János készítette.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf