Hol játszottál legutóbb?

Egy esküvőre hívtak DJ-zni.

Mennyiben más egy lagzi, mint egy klubbuli?

Lehetnek fura helyzetek, most például a teljesen beindult ifjú pár követelte rajtam Korda György Repterét, meg a Nyolc óra munkát, de nem kapták meg, volt kis felháborodás. Pedig az elején játszott nekik egy lakossági DJ, aki lenyomja az ilyenkor szokásos lagzis nótákat, mégis tőlem is ilyeneket vártak volna.

Mennyiben változott a DJ-zés az utóbbi időben? Hogy állsz a droppal (jellegzetes elektronikus zenei hatás, egy zenei kiállás, ami után még jobban beindul a döngölős ritmus)?

Én kb. sehogy nem állok vele, de igény az volna rá. A múltkor voltam egy Carl Cox-buliban, az emberek még azt se értették, hogy mit keres egy fekete a DJ-pultban anélkül, hogy MC-zne. A dropot pedig nagyon hiányolták, el sem tudják már képzelni, hogy van zene drop nélkül. De manapság már nem az a lényeg, hogy mi a zene, hanem hogy hogyan kell viselkedni a színpadon. Cirkusszá vált az egész, ha van elég tortád, amit a közönségbe bedobhatsz, nyert ügyed van.

Beszélgettem a Sziget Nagyszínpadon a szervezőkkel, ők mondták, hogy minél híresebb az előadó, annál több cuccot kell felrakni a színpadra, a látvány, a fény a minden, és lehet, hogy ez a végén többe is kerül, mint maga az előadó. Nem véletlen, hogy az „ellenállók” ma már azt csinálják, hogy nincs fény, mindent kikapcsolnak, sötétben játszanak, mint Sven Väth, vagy Skrillex.

Csak ennek van értelme: hogy szembe menjünk a trendekkel akkor is, ha egyre kevesebb hatása van.

Ja, és arról nem is beszélve, a legtöbben már nem is a helyszínen mixelnek, hanem előkészített szettekkel érkeznek, így a színpadon már csak ugrálniuk meg integetniük kell.

Vannak ma olyan események, amelyek legalább részben megfeleltethetők a 90-es és 2000-es évek bulijainak?

Én nem vagyok ezeken ott, ezért nem is látok ilyet, a Facebookról pedig kivonultam. Annyit tudok, hogy a covid alatt jöttek olyan fiatal brigádok, akik illegális partikat csináltak. Ezek akkor nagyon megerősödtek, ma már a klubokban is ott vannak, kinőtték magukat, és jellemzően technóbulikat csinálnak.

Mitől másabb egy technóparti ma, mint régen?

Gyorsabb. 20 évvel ezelőtt 120-130 bpm (bpm: ütés/perc) között mozgott a tempó, most ez 150-160 bpm-re gyorsult fel. Azért is tetszett a dubstep műfaj, mert az a zene válasza volt erre a hihetetlenül felgyorsult világra, tehát hogy akkor inkább lassítsunk. A trap meg azért volt érdekes, mert ugye minden műfaj bele van szorítva egy meghatározott sebességbe, a hiphop az nem hiphop, ha nem 90-től 110 bpm-ig van a tempó, a house, a techno is 120 és 130 bpm között mozog. A trap viszont nincs bezárva a sebesség börtönébe, mindenhol otthon tud lenni, ott nem a tempó, hanem a technológia dönt, például a Roland TR-808-as dobgépet használják mindenütt előszeretettel, ez határozza meg a hangzást.

A te közönséged kikből áll? Mennyit játszol?

Alig játszom már, a múlt hónapban volt bulim utoljára, a nyáron az A38-on volt néhány. Ha nem lenne a Tilos Rádió, nem is tudom, hogy bírnám ki. Amikor elkezdtük 1989-ben, ez a réteg sokkal vastagabb volt, például sokáig ment nagyon sikeresen, heti 600 emberrel a Rewind-sorozatunk, de egy idő után azt vettem észre, sokan úgy jönnek le, akár komplett baráti társaságok is, hogy „szevasz, ez volt az utolsó Rewind nekünk, megyünk Berlinbe, Londonba, Amszterdamba”. Gyakorlatilag kivándorolt a közönség, követőimnek a kétharmada elhagyta az országot.

És fel lehet építeni újra egy közönséget?

Az én karrierem alatt többször fordult elő, hogy megtaláltak azok az emberek, akik szerették, amit csinálok, de aztán jött a nagy hype, amivel megjelent a tömeg is. Na, ekkor a régiek körbenéztek és azt kérdezték, hogy kik ezek az új emberek, és úgy elhúztak, hogy soha többet nem jöttek vissza. Ilyenkor ott maradsz a tömeggel, és nekik már egészen mást kell csinálni, mint az eredeti közönségednek. A tömeg mindig megöl, ezért a legjobb, ha mindig saját magad nullázod le és építed újra a közönségedet. Csak itt most az a hiba, hogy elment legalább egymillió ember az országból, és éppen azok, akiknek volt fülük, szimatuk és agyuk. Ez az a tömeg, amely akkor, amikor tiltakozni kellett volna, nem az utcára ment ki, hanem az országból el.

Az újakat, a fiatalokat el lehet érni valahogy?

Ők már nagyon másra pörögnek, ők egy teljesen más világ. Nagyon gyorsan jönnek az impulzusok, amiket talán be sem tudnak fogadni. A legnagyobb veszély az, hogy a figyelem nagyon lerövidül. A Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow teljesen elveszett, és ha nincs flow, akkor nincs boldogság, nem tudsz koncentrálni huzamosabb ideig egy bizonyos dologra, nem szűnik meg az idő. Ha folyamatosan 3-4 dolgot csinálsz egyszerre, nem képes létrejönni a flow, mert ahhoz az kell, hogy bele tudj feledkezni valamibe. Én is észreveszem, ha csinálok valami fontosat, akkor minden mást félre kell, hogy tegyek.

Kevés a buli, miből élsz akkor?

Hát ott van az általam már csak „temetőnek” nevezett szoba, abban van az általam már nem használt temérdek vinyl lemezem, majd szépen eladogatom őket, azon szoktam poénkodni. Illetve Isabel, a feleségem dolgozik, ezenkívül van némi örökség, amit épp most élünk fel.

Be tudnád építeni a mostani popzenét a szettjeidbe?

A rádióban hallhatót nehezen. Nagyon sok producer haverom van a világban, akik abbahagyták az ipart. Korábban az volt, ha készített valaki egy zenét, akkor több olyat már nem csinált, mert minek, de ma pont az ellenkezője zajlik: ha csinált valamit, ami sikeres, akkor azt klónozza, ameddig bírja. De ha mindig ugyanazt klónozzák, akkor hol a fejlődés? Ha visszajönnének az öreg kommunisták, örülnének annak, amit most látnak, minden egyforma, egyszínű és egysíkú, így a zenék is, mintha egy producer írná az összes tracket. De nem csak a zenénél van ez így, mindenki ugyanazt olvassa, hallgatja, és ugyanúgy is néz ki. Normális esetben csak a gyerekek akarnak hasonulni a többiekhez, ez náluk rendben van, mert a tanulási folyamat része, de mi felnőttek vagyunk, mégis minden végletesen uniformizált. Úgy látszik, hogy az emberiség egy ilyen infantilis korban van.

Ez az infantilizálódás, ugye nemcsak kulturálisan, hanem a politika szintjén is értelmezhető?

Olyasmi. A legfontosabb kérdés, hogy milyen állapotban hagyjuk a gyerekekre a glóbuszt, de nem látom, hogy olyan nagy igyekezetek lennének arra, hogy változtassunk az eddigi rossz gyakorlatokon. A covid egyébként pontosan megmutatta, hogy mi vár ránk, ez pedig a teljes elszigetelődés és izoláció. Olyan, mintha a középkorba, a városállamokba mennénk vissza, minden ember teljesen elkülönülve a másiktól a saját buborékában él, a gazdagok elkülönülnek a szegényebbektől, és lehetne sorolni még a törésvonalakat. Miközben ma minden fontos probléma globális, amelyekre nem lehet lokális választ adni, de akkor jönnek ezek az emberek, mint Donald Trump, Orbán Viktor, Recep Tayyip Erdoğan, akik azt mondják, hogy márpedig van lokális válasz, ők majd jól megoldják ezeket a problémákat. De globális megoldás kellene, ahol mindenkinek együtt kell működni mindenkivel, erre meg jön ez a kombó ezekkel az emberekkel. Ezek vajon hogyan fognak majd együttműködni? Valószínűleg sehogyan.

Hm… Mondj valami biztatót is, légyszi!

Az nehéz lesz. Nem tudom, ki tud pozitív dolgot mondani a mai világban, de azért szerintem nálam nem sok pozitívabb ember van, mert még mindig itt vagyok, és még mindig csinálom, nem mentem innen el.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf