A Rökk Szilárd utca párhuzamosan fut a Nagykörúttal, sokan talán még soha nem is sétáltak végig rajta. Pedig igazi kincseket, évtizedek óta itt működő – vagy valaha működött – kisiparosokat rejt az utca. Az egyik ilyen a Rökk Szilárd utca és a Kis Salétrom utca sarkán szerényen meghúzódó, két év múlva 100 éves Schön Villanymotor Javító Műhely.
Négy generáció a pinceműhelyben
„Dédpapám, Schön Gyula a IX. kerületi Viola utcában hozta létre a műhelyét 1926-ban, kezdetben gázlámpák villanyvilágításra alkalmassá tételére szakosodott” – mondja Kozma-Schön Bence, a Schön Villanymotor Javító Műhely legifjabb tagja.
A cég lendülete akkor sem akadt meg, amikor megtörtént az átállás gázról villanyra. A villanymotorok az 1920-as és 1930-as években robbantak a hazai közlekedésbe és mindennapokba, a Schön Műhely fő profilja az üzemekben használt villanymotorok javítása lett.
A cég az 1930-as évek derekán költözött Józsefvárosba, az 1939-es távbeszélő névsor már a Rökk Szilárd utcában jelzi a céget. A tőkét Kelényi László vállalkozó hozta, vele a II. világháborúig tartott az együttműködés. A szétválás után a cég nevet is változtatott, a korábbi ERGON Egyetemes Villamossági Vállalatból Schön Gyula Egyetemes Villamossági Vállalat lett.
A két világháború között olyannyira fellendült az üzlet, hogy Schön Gyula a kormányzóné, Horthy Miklósné Purgly Magdolna 1942-ben meghirdetett segélyakciójára 800 pengőt adakozott. Mennyit ért ez akkoriban? Elég, ha felidézzük az időszak népszerű slágerének címét:
„Havi 200 fix”.
A világháború alatt a csepeli Weiss Manfréd kiszervezett konszernvállalataként dolgoztak. A Magyar Királyi Légierőnek is gyártottak, javítottak dinamókat, szíjtárcsákat. A Magyar Szárnyak újságban gyakori hirdetés volt az ERGONé, „akkumulátorokat, elektromotorokat minden célra a legolcsóbban” kínálva. De a háború idején feltűnt az Autó-Motor újság hasábjain is a hirdetésük. 1940-ben a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium megbízást adott az akkor még ERGON néven működő vállalatnak akkumulátortelep és töltőberendezés szállítására.
A német megszállás idején a németek is itt javíttatták például a tábori generátorokat. A hadi helyzet változásával a szovjetek is gyakori vendégek lettek a műhelyben.
A bombázásokat találat és károk nélkül vészelték át,
jóllehet a szövetségesek tisztában lehettek az akkor még jóval nagyobb területen működő, egészen a József körútig kinyúló gyár jelentőségével.
Schön úr, itt baj lesz!
A II. világháborút viszonylag épségben megúszta a cég, de a hatalomra jutott kommunista rezsim idején már nem volt ilyen szerencséje. Nem sokkal a háború után a család lehetőséget kapott arra, hogy elhagyja Budapestet, Schön Gyulát Bécsben mérnöki állás várta. A dédmama ment is volna, de Schön határozottan kijelentette, „ha a Jóisten ide teremtett minket, akkor itt is maradunk!”.
A család mélyen hívő katolikus volta és sváb származása szúrta a rezsim szemét, a Schön Gyula Egyetemes Villamossági Vállalat sem úszta meg az államosítást. 1949-ben, az államosítás idején több mint 30 főt foglalkoztatott az üzem.
A végrehajtóknak sajátos módszereik voltak. A kalap, amit Schön Gyula viselt, magántulajdonnak számított, ám a toll, amit az egyik családtagjától kapott ajándékba, állami tulajdon lett, ezért nem vihette haza. Haza,
a Rökk Szilárd utcai műhely feletti lakásba.
Az ingatlant is kisajátították és kisebb lakásokra osztották fel, hogy minél több új lakót beköltöztethessenek. A Rákosi-rendszer legsötétebb éveiben minden karácsony előtt Schön Gyulát elvitte egy fekete autó – talán éppen az Andrássy úti ÁVH székházba –, és csak januárban, az ünnepek elteltével került elő, mondja a dédunoka, Kozma-Schön Bence. Soha nem beszélt a családjának arról, hogy mi történt vele, de nem is igen merte kérdezgetni senki. A történet jól példázza, milyen módszerekkel próbálta megtörni a rezsim a vallásos érzületet és az egyén morális tartását.
A céget az 1949-es államosítás után beolvasztották az Elektro-Service vállalatba, ahol a dédapa alkalmazottként folytatta pályafutását, és jelentős szaktudása miatt csakhamar főmérnök lett.
A Kádár-rendszer enyhülést hozott, az állami szektor mellett nagyobb teret engedett a kisipari tevékenységeknek, a vállalatok mellett a magánemberek számára is több olyan lehetőség nyílt, ahol javíttatni tudták a meghibásodott eszközeiket, például ventilátorokat, mosógépeket, vagy éppen NDK-s kenyérpirítókat. Ezek a műhelyek
viszonylag stabil megélhetést is adtak.
Schön Gyula 1969-ben bekövetkezett halálakor fia, az 1933-ban született Schön László már a műhelyben dolgozott, ezért átvehette az irányítást. Az ő életútja sem volt zökkenőmentes, az 50-es évek elején osztályidegenként eltanácsolták a gimnáziumból, később mégis villamosmérnök lett. Az 56-os harcokban csak érintőlegesen vett részt, egyszer – Zuglóból hazafelé tartva – a Rákóczi téren többedmagával felrobbantott egy tankot. A Corvin-közi felkelőkhöz azonban nem csatlakozott.
Szakmai tudásával szerepelt az Újítók lapjában, ahol a „960 percfordulatú, 9 tekercses, 3 fázisú villanymotorok kapcsolási elrendezését”, vagy éppen az „Automatikus feszültségváltó nagyfeszültségű vizsgálatát” mutatta be. Gyakran feltűnt apróhirdetése – „Villanymotorok tekercselése egy és három fázisra, garanciával” – a korabeli Népszabadságban is. A Trabantok fűtésének javításáról szóló ötlete az Autó-Motor újságban volt olvasható.
Rendszerváltás és azon túl
A rendszerváltás számukra nem hozott látványos változást, nem rontott a piaci helyzetükön, mondja Kozma-Schön Bence. A műhelyt visszakapták, ismét a saját tulajdonuk lett. Visszaesést a távol-keleti cikkek 2000-es években kezdődő beáramlása okozott. Ezek annyira olcsók – és gyakran eldobhatóra tervezettek –, hogy szükségtelen a javíttatás. A lakosság is keveset javíttat, bár ebben a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború némi változást okozott. Az ellátás akadozása miatt átmenetileg fellendült az érdeklődés – hasonlóra a 2008–2009-es válság idején volt példa. Most is akadnak megrendeléseik, még ha a számuk hektikusan alakul is. Ottjártamkor jó pár lakossági ventilátor, mosógép várt javításra.
Schön László 2017-ben, a halála előtti évben vonult vissza, ám előtte előkészítette az utódlást. Lánya, Zsuzsa 1986-tól elektrotechnikusként vesz részt a műhely munkálataiban, Bence pedig 2018-tól tagja a Schön-műhelynek. Terveznek bizonyos fejlesztéseket, mondja Kozma-Schön Bence. Nyitottak lennének a profil bővítésére, például a villanyszerelésre, hiszen több lábon kell állni.
Fotók: Marton Réka Zsófia
