Nem sírok, csak szemembe ment a libatoll 

A DreamWorks közel húsz év után ismét a csúcsra érhet a legújabb animációs filmjével. A vad robot Roz, a robot (hál’ istennek) rövidre vágott érkezésével indít egy lakatlan szigeten. Mivel elsődleges feladata az emberek hétköznapjait könnyebbé tenni, rögtön munkába kezdene, de közeledését az állatok veszélynek érzékelik. Megtanulja univerzális nyelvüket (érdekes, rajta kívül mindenki megérti a másikat) és egy árván maradt libafióka nevelésébe kezd. Roz több ponton is kirekesztéssel szembesül, bárhogy is próbálkozik az asszimilálódással, a legkevésbé sem hasonlít a vadon tagjaira. 

Duplán szembeszéllel indul tehát Roz kalandja, azonban néhány állat megszánja és tanácsokkal egyengetni útját Derűcsőr, a kis gúnár nevelésében. 

Két nagy erőssége van a filmnek. Az egyik, hogy technikailag kifogásolhatatlan. A zene, az eredeti szinkronhangok (Pedro Pascal külön dicséretet érdemel a róka szerepében, alig ismertem rá) és a modern animáció vegyítése a festményekre hasonlító stílussal mind tökéletes. 

A vad robot másik nagy pozitívuma, ahogy egyensúlyban tartja a térdet csapkodóan vicces jeleneteket és a könnycsatornákat ostromló részeket. Férfiak, apukák, vigyetek magatokkal ti is zsepit, mert biztosan lesz 3-4 momentum, ahol ki fog újulni a sohanemlétezett allergiátok. 

A vad robot szívet ölelgető, de kellően humoros animációs film, minden esélye megvan rá, hogy az idei díjszezonban learassa a babérjait. 

• A vad robot
• UIP Dunafilm 
• 4,5/5 

MM

Lehet-e kurvából királylány? 

Az Anora egy 2024-es vígjáték és dráma egyben, nem könnyű mindkét műfajt jól hozni egy filmen belül, de a rendező, Sean S. Baker az utolsó jelenettel megmutatta, hogy nem lehetetlen. Cannes-ban Arany Pálmát nyert, itthon most mutatják be. 

Anora, azaz Ani egy kedvelt fiatal New York-i sztriptíztáncosnő, aki csak magára számíthat. Ügyes a munkájában, és az angolon kívül még más nyelven is beszél. Orosz oligarchák és örmény intézők kerülnek a képbe. A húszas évei elején járó dúsgazdag orosz fiú, Ványa és Ani nagyon megkedvelik egymást, komolyabbra fűzik kapcsolatukat, ami a közös időtöltésen és élvezethajhászáson túl egy vállalással is megkoronázódik. Két különböző világ találkozik, aminek nem mindenki örül a környezetükben, hatalmas felfordulás keveredik az egészből, amit a humoros végén fog meg az író-rendező. 

A film a szexmunkások életét könnyed felszínességgel mutatja be, míg a Z generáció értékrendjére és érdeklődési körére jól reflektál – és közben sokat röhögünk. Nem lepődne meg a néző, ha a brutalitás is képbe kerülne a történetben, mégis inkább érző szívű, gondoskodó vagy éppen soha felelősséget nem vállaló férfiak karaktereit láthatjuk. A film élvezhetően váltogatja a bulizós-nyüzsgős és csendes-intim jeleneteket, egy reményteli tündérmese kegyetlen valóságát. 

• Anora 
• 5/5 

Rebró

A Szomszédok horrorkivitelben 

Nem tudom, mit szednek a spanyol filmesek, de eléggé beütött a cucc – az utóbbi időkben egymás után jönnek az elszállt, horrorfilmes társadalomkritikai művek. Nemrég a Platform második része jelent meg a Netflixen, most pedig A dohányzóasztal az HBO Maxon. Nem túl sok minden történik a filmben, de még annál is kevesebbet lehet a hatás érvényesülésének kára nélkül írni – szóval egy kissé furcsa pár, Jesús és Mária (hm, hát ez sem véletlen) újszülöttjükkel elnéznek a címben szereplő bútort vásárolni. De már itt is kényelmetlen veszekedés lesz úrrá rajtuk, és a toxikusságnak még csak a legelején tartunk. 

Mert az egy dolog, hogy bűnronda az asztal, amely Jesús személyiségének önállóságát van hivatva demonstrálni. Minek egyáltalán egy most költöző, kisgyerekes családnak egy ilyen nagypolgári, a gyerekkel praktikusan nehezen összeegyeztethető giccset beszerezni egy szűk lakásba? 

Egyszóval itt nagyon nem klappol valami, és ekkor még csak az első 10 percben járunk. A nemklappolás pedig folytatódik, a szomszéd kislány belépőjére enyhe kifejezés, hogy mellbevágó, mindenféle társadalmi és kapcsolati diszfunkciók jelennek meg, sőt még a vallásosság is furcsa fénytörésbe kerül. De egy pillanatra sem érezni didaktikusságot, csak valami nagyon kényelmetlen érzést, ami azzal párosul, hogy nem tudjuk magát a filmet se hova tenni. 

És ekkor lehetünk biztosak abban, hogy hat. 

• A dohányzóasztal 
• HBO Max 
• 5/5 

_dd_