Zoltán egy évet volt otthon kislányával egyéves korától kezdve, Márk ugyanígy egyéves korától vállalja majd át kisfiuk felügyeletét feleségétől 10 hónapra. Eddigi tapasztalataikról meséltek nekünk.
Nemek közti egyenlőség – a munkaerőpiacon is
A skandináv törvények azért teszik kötelezővé az apa gyerekkel töltött hónapjait, hogy biztosítsák a nemek egyenlőségét a munkaerőpiacon is. Mivel az a tapasztalat, hogy a gyerekvállalás hátráltatja a nők karrierjét, emiatt alacsonyabb fizetés és nyugdíj vár rájuk, ezen a gyakorlaton szerettek volna javítani. Hogy ezt törvénybe foglalni valós megoldást kínál-e a problémára, arról a skandinávok is vitatkoznak még, a probléma viszont szemmel láthatóan létezik.
Míg Zoltánék inkább anyagi okokból döntöttek így, Márkéknál kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy hasonló mértékben szeretnék kivenni a részüket a gyereknevelésből, fontos volt, hogy az apával ugyanúgy kialakulhasson a kötődés. Emellett karrierjüket is nagyjából egyforma mértékben érintette a gyerekvállalás, így minden feladatot meg terveztek osztani.
„A feleségem fizetése sokkal többet csökkent volna, míg én grafikusként szabadúszó lettem és így is maradt bevételem. Persze az a nagyképű feltételezés, hogy a kislányunk mellett is ugyanúgy eldolgozgatok majd, már az első hónapban megdőlt, de az elvárt minimumot (hogy megtartsam az ügyfeleimet) mindig kiizzadtam magamból” – meséli Zoltán.
A „visszatérés”, már ha lehet egyáltalán erről beszélni, egyikőjüknek se volt, lesz nehéz. Márk munkahelye nagyon támogató, körülbelül úgy fogják fogadni, mintha most vették volna fel újra a pozíciójába, és majd lassan keresnek neki új feladatot. Zoltán fokozatosan vállalt el egyre több feladatot, de azóta sem adta fel a függetlenségét, igyekszik több lábon állni, így bármikor otthon tudott maradni a lányával, ha beteg volt vagy szünetet tartottak az óvodában.
Nincs olyan, hogy női munka
Márkék már most is megosztják a házimunkát, nem tesznek különbséget férfi és női munka között, az apa is igyekszik minél több időt tölteni a gyerekkel, tisztába teszi, vacsorát főz, fürdeti, a bevásárlást és a konyha rendben tartását is többnyire ő intézi. Amikor egyedül lesz majd otthon a gyerekkel, még nagyobb részt tud majd vállalni ezekből.
„Így mindkettőnknek marad ideje rendszeres sportolásra, illetve nekem zenetanulásra. Ha a feleségem elkezd dolgozni, ennek kereteit egészen biztosan újra kell majd szervezni, hiszen a felnőtteknek teljesen más időbeosztása lesz majd. Az éjszakai altatást jelenleg a feleségem végzi, és elég szorosan összekapcsolódik a szoptatással – hogy ezzel mi lesz, azt még ki kell találnunk” – ecseteli Márk.
Zoltánéknál is hasonló a helyzet, náluk mindenki mindent csinál, maximum egyéni arányok alakultak ki az egyes tevékenységekben.
„A gyereknevelés is így zajlik: közösen döntünk, összezárunk minden fontos kérdésben, de például a szülőire legtöbbször nem én megyek, de ha nincs más lehetőség, akkor megoldom. Rendszerint reggel Orsi viszi suliba lányunkat, délután pedig én megyek érte” – magyarázza.
Az anyának ösztönösen, az apának izomból
A gyerekkel való kötődés kialakításánál egyik családban sem volt probléma, Zoltánéknál viszont az anya, Orsi úgy indult reggelente munkába eleinte, mintha a szívét tépnék ki. Az apa így emlékezik erre az időszakra:
„Izgalmas és egyben nagyon nehéz volt. Piszkosul be voltam tojva az első perctől, mert azt láttam, hogy ami a kedvesemnek ösztönből ment anyaként, az nekem általában csak izomból sikerült. Orsi mindent megtett, hogy minél kevesebb gondunk legyen napközben. Azt hiszem a legnagyobb erősségem a kialakult rutinok pontos követése lett, amit egy gyerek biztonságként él meg. Viszont amikor valamiért el kellett térni a jól bevált napi programunktól, akkor azonnal bepánikoltam.”
Márk már most is rendszeresen vigyáz egyedül a kisfiára, megvannak a saját mondókáik, játékaik, de az is megnyugtatja, ha apukája a földön fekve olvas, amíg ő játszik.
„Úgy általában az volt a legszebb, hogy szó szerint az első naptól kezdve mennyire emberi kapcsolatunk van. Azt hallottam, hogy az első hónapokban a babák csak esznek meg kakilnak, ebből én semmit sem tapasztaltam” – meséli,
majd azzal folytatja, hogy a saját szintjén már a kórházban is ki tudta fejezni magát a baba, amikor elkezdett fájdogálni a hasa, apaként percek alatt megértette, mi a baja, a második alkalomtól kezdve pedig már rögtön kezdte is a hasmasszázst és a tornáztatást.
Mindkét apának rengeteg meglepetést okozott a gyerek érkezése a családba. Márk az érzelmi túltelitettségen lepődött meg leginkább: „bár tudtam, hogy a gyerekvállalás sok örömmel jár majd, erre a boldogságra és erre a feltétel nélküli, túláradó szeretetre, amit a kisfiam iránt érzek, nem voltam felkészülve” – vallja be.
Magukról tanultak a legtöbbet
Zoltán saját magáról és a határairól tanult a legtöbbet, kislánya alaposan kimozgatta a komfortzónájából. Leginkább azon döbbent meg, hogy az előre elképzelt határai sokkal szűkebbek voltak az utána tapasztalt valósághoz képest. Úgy látja, néha talán többet is tanul a lányától, mint fordítva, ezért egy blogot kezdett vezetni „Nevel a lányom” néven. Kedvenc történetét idézi fel:
„Hazafelé sétálunk. Postán voltunk, ahol addig nézett rám szomorú szemmel, míg meg nem vettem neki egy plüsskutyát. Hazaúton örömmel birizgálja.
– Készülj fel lelkileg, hogy anya leharapja a fejünket, ha hazaérünk – figyelmeztetem szomorú sorsunkra a lányomat.
– Hmmm – gondolkodik el. – Tudod mit, apa? Állj elém, ha hazaérünk. Hátha anya jóllakik veled.”
A legnépszerűbb szülő a játszótéren
Bár sokan csodálkoztak, amikor Márkék bejelentették, hogy az apa marad otthon a gyerekkel az első év után, ők úgy gondolják, bármikor adódhat olyan helyzet, amikor helyettesíteni kell az anyát, így nem árt, ha felkészülten éri a családot mondjuk egy betegség.
„A gyereknevelés sokkal egyszerűbb, mint ahogy az előtte látszik. Nagyon figyelünk a szükségleteire, kommunikálunk vele, amennyire lehet, és sok dolog teljesen simán a helyére zökken” – állítja Márk, és hozzáteszik, ha őt kérdezik, mindenkinek ajánlaná, hogy időnként vegye át a férfi az anya szerepét.
Zoltánnak először érdekes élmény volt a délelőtti játszóterezés egyedüli apaként, sokan rácsodálkoztak, de aztán elfogadták, megszokták az anyukák.
„Az összes kispasi velem akart volna focizni, de a lányom elég kemény kézzel irányította az eseményeket, így sokkal többet sütöttem homoksütit” – meséli nevetve.
Családja, ismerősei elfogadták a döntésüket, hogy ő marad otthon a kislánnyal, mondjuk arra sosem érzett késztetést, hogy bárkit megtérítsen a témában, úgy gondolja, nekik ez rengeteget adott, de nem biztos, hogy mindenkinek ideális megoldás lenne. Azért hozzáteszi:
„Férfitársaimnak üzenem: nem kell betojni, a gyereknek nem tökéletes apa kell, hanem egy megérinthető, szerethető apa.”
Nyitókép: Pixabay
