NEM érted? NEM vagy egyedül

Jordan Peele, a Tűnj el! rendezőjének új alkotásától sokat várt a világ, főként, mivel műfaját a kommerszhorror és a művészfilm közé helyezte.

A Nemet nehéz érteni, nem kicsit. Rengeteg ötletet feldob, több síkon fut a történet, végig lebegteti valami hatalmas fordulat és óriás megfejtés eljövetelét, végig várakozásban tartja a nézőt, aztán nem nagyon történik semmi jelentős. Ha újranézném a Nemet, amit határozottan nem fogok megtenni, valószínűleg arra figyelmeztetném magam, hogy ne akarjam érteni, ami a képernyőn történik. Élvezzem az izgalmas karaktereket, tökéletes látványt, figyelgessem a szimbólumokat és ismétlődéseiket, amikkel végig játszik, és ne várjam, hogy a végére minden összeálljon, és megértsem, miért látjuk sokadszorra is a vérengző majmot.

Hogy miről szól a Nem, azt meg sem próbálom elmondani. Valószínűleg mindenkinek másról, a történet elmesélve egészen banálisnak hat: egy birtokon élő testvérpár földönkívüli életformát próbál megfigyelni és levideózni, a próbálkozás közben egyes szereplők elhullanak.

Kár, hogy nem lett eggyel kidolgozottabb a forgatókönyv, a karakterek nem tudtak igazán kiteljesedni, és összességében inkább hat az egész film nagy káosznak, mint átgondolt művészi alkotásnak.

• Nem (Nope)
• Universal Pictures
• 2,5/5

-ÁJ-

Teknó boomereknek

Az essexi Nitzer Ebb a 80-as évek EBM-szcénájának kultikus, ma is működő zenekara, mondjuk lemezeket ritkán adnak ki. Régebben a Depeche Mode-dal turnéztak többször, hatalmas a barátság a két zenekar között.

Az EBM – electronic body music – a hardcore techno előfutára, az indusztriális és punk zenék, valamint a szintipop ötvözete. A provokatív szövegek, militáns, monoton zene sokaknak primitívnek tűnik, bevallom, nekem ez az egyik bűnös élvezetem. És azon 40-50-eseknek is, akik boldogan „masíroztak” az Akváriumban pénteken este. Képzeljünk el egy techno live actet, ahol a dj mellett énekes is van, a parketten pedig nem huszonévesek tombolnak, hanem magamfajta boomerek, egyik-másik félelmetesnek is tűnhet ránézésre, pedig csak mulatni jöttek békésen.

Április 30-án délelőtt érkezett a hír, hogy az aznap esti koncert elmarad az énekes ételmérgezése miatt. A szeptember elejére halasztott bulira sem tudott eljönni, így egy kéttagú show-val kellett beérnünk: egy ember a kütyük mögött, egy másik alapítótag, a kiöregedett kidobóembernek látszó Bon Harris pedig énekelt, pózolt, táncolt, teljes energiaszinten.

Pár éve volt szerencsém látni őket egy külföldi fesztiválon, és bevallom, nem volt hiányérzetem a kétszemélyes verzió okán. Nagyon tisztességes haknit kapott a lelkes és hálás közönség, és ebben semmi negatív felhang nincsen: nettó 60 perc megtervezett kemény tombolás rögtönzések nélkül. Régen táncoltam ilyen jót.

• Nitzer Ebb
• Akvárium
• 4/5

-juan-

Madarat tolláról – országot tortájáról?

A finom sütemény jó eséllyel képes mínuszból pozitívba tolni az életkedvet. Még jó, hogy az ország idei tortáit kíváncsiságból teszteltem, mert búfelejtőként nem jöttek volna be.

A málna és a pisztácia különleges kombó. A piros gyümölcs karakán illata, élénk színe, lédússága, egyszerre savanyú és édes íze maga a megtestesült szenvedély. Intenzitását remekül ellensúlyozza a tompán édes, enyhén sós, a szájban lassan kibomló ízű, ropogós, pasztell pisztácia. Az elképzelés arról, ahogy e kettő selymes mascarpone mousse ágyon párosul, hosszan elnyúló kulináris orgazmus élményét vetítette előre, ami majd mennyei harmóniába szelídül.

A valóság viszont egy menzás – jól kispóroltak belőle mindent –, se íze, se bűze „desszertre” ébresztett. De legalább cukormentes, gluténmentes, és persze a mienk. Hát ezért lenne a Nagyi kedvence?

A cukros nyertesnek már csak a nevétől – Huncut szilva herceg – is ver a víz, egy abszurd antihős képét hívja elő bennem, nem ecsetelném. A puding próbája mégis az evés. A torta leírása könnyedséget, zamatosságot, lágyságot ígér, de nekem másodszorra belekóstolva is tömény volt az érzet: mintha szilvás gombócot összegyúrtak volna mézeskaláccsal. Derengett némi fanyar gyümölcsíz (ez lehetett a vörösboros áfonyás szilvazselé), de legfőképp a fahéj dominált, a csokoládéra csak a torta színe utalt, viszont nem volt gejl. Összességében inkább nyögvenyelős, erőltetett és sötét, mint a hangulat az elmaradt vihar után.

• Nagyi kedvence 3/5
• Huncut szilva herceg 1,5/5

-KIZS-