Powered by RedCircle
Az augusztus végén nyilvánosságra hozott eredmények értelmében a kormány hatmilliárd forint keretösszegű előadó-művészeti pályázatából a független színházak gyakorlatilag nem részesültek. Az ennek valamelyest kiegészítésére szánt 150 millió forintos pályázatot a főváros a Független Előadó-művészeti Szövetséggel (FESZ) és a Pro Cultura Urbis Közalapítvánnyal közösen írta ki, ám részben a pénz szűkös volta és a független színházi szakmában eleve meglevő feszültségek miatt ennek eredménye még szinte nagyobb felháborodást váltott ki a független színházi szférában, mint a máshova osztott hatmilliárd.
Sebő Ferenc színész, az Anarchista Színház rendezője és Viktor Balázs, a jövő héten megrendezésre kerülő Instant Mecenatúra Fesztivál (IMe Feszt) alapítója, független rendező a Csakugyan adásában elmondta, hogy a független színházi szféra fogalma eleve újradefiniálásra szorul, és a belső ellentétek, a kiégések, az elkeseredettség és a szféra állami kiéheztetése következtében csak komoly lépésekkel lehetne megmenteni a területet. Viktor Balázs hozzátette, hogy nem csak a kormányzat, az ellenzék sem tűnik úgy, mintha a független színházat felkarolná, ennek egyszerűen nincs támogatottsága jelenleg.
A csütörtöktől vasárnapig megrendezésre kerülő IMe Feszt éppen ezt a kérdést járja körül, a színházi produkciók mellett a kerekasztal-beszélgetések azt a kérdést próbálják tematizálni, hogyan lehetne olyan színházat csinálni, ami fenntartja önmagát, a közönségére épül és emellett valóban a közönségnek is játszik.
Sebő Ferenc és Balázs Viktor szerint a színházak egy része néha valóban elfelejti, hogy a nézőért van:
„a magyar nézők sok színházban megtűrt alkotóelemek, ahol a művészek kiteljesednek.
Pedig hát az a színház, ha úgy váltom meg a világot, hogy azt Kati néni meg Józsi bácsi is érti”, mondja Balázs Viktor, csakhogy ahhoz, hogy a színház képes legyen esetleg tükröt tartani, vagy értéket sugározni, a saját csontvázaival is szembe kellene néznie. „Ez megtörtént?”, kérdezi Sebő az adásban. „Nem történt meg, én pedig nem akarok olyan helyre menni, ahol maga a rendező sem tudhat tükörbe nézni. Így nekem ne tartsanak tükröt.”
Az adásból kiderül még, hogy
- honnan ered a független színház kifejezés, minek indult ez valójában a rendszerváltás alatt;
- mi lenne a dolga a független színháznak;
- miért van szakadás a függetlenek és a kőszínházak között;
- mennyire megosztott maga a független szféra is;
- lehet-e pénz nélkül színházat csinálni, és érdemes-e;
- miért mennek emberi életművek tönkre ebben a színháztámogatási rendszerben;
- van-e út a kilátástalanságból;
- mennyibe kerül valójában egy színházjegy;
- történt-e rendszerváltás a kőszínházakban;
- mit jelent a nézőközpontú színház;
- kell-e ide közösség, és az hogyan nézne ki;
- miért ne csak kőszínházba járjunk.
Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a következő beszélgetésekről!
Spotify / Apple Podcast / YouTube
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
