Gagarin őrnagyot a szovjet vezetés választotta ki az űrrepülésre 1959-ben. Az űrből 1961. április 12-én sikerrel visszatért, és ettől a perctől kezdve a Szovjetunió reklámarca lett, akit diadalmenetben hordoztak körbe a világon. Tökéletes választás volt a 27 éves, tiszta tekintetű és feltűnően sármos fiatalember, aki a másfél órás űrutazást ugyanolyan könnyedén teljesítette, mint az évekig tartó „szovjet sztár” szerepet.
Az Esti hírlap 1961 augusztusi hírein át idézem meg Gagarin „találkozását a magyar néppel” – ma már mosolygunk a pártpropagandával átitatott szövegeken. A Szovjetunió a hidegháborús propagandaharcban az első szputnyikkal és Gagarinnal két balhorgot is bevitt az USA-nak, az űrutazás azonban valóban rendkívüli esemény volt, ami nagyon izgatta az emberek fantáziáját, a kedves Gagarinért pedig őszintén rajongtak nők és férfiak egyaránt.
A meghívás
Nagy dolgokhoz nagy ember kell. Gagarint maga Kádár János, a párt főtitkára hívta meg, amikor Moszkvában tartózkodott, de 1961. augusztus 6-án olyannyira az aznap történt második űrutazás eseményeinek hatása alatt volt, hogy majdnem megfeledkezett róla, kit is kell meghívnia.
„A fesztelen hangú beszélgetés elején Kádár János Tyitov őrnagy [a második úrhajós] egészségére ürítette poharát. »Ezzel az űrhajóval egy kicsit másképp vagyok, mint a Vosztok-1-gyel […] Az ilyen esemény […] hatása alól senki sem tudja kivonni magát, és az ember egész szívével, eszével, idegsejtjeivel együtt megy ezzel a nagyszerű emberrel, aki erre a bátor nagy útra vállalkozott. […] Amikor […] közelebbről megismertük Gagarint, rendkívül szimpatikus, közvetlen szovjet embert láttunk benne. […] Meghívásunk itt van, Moszkvában […] Most szeretnénk mindenki elébe vágni: Tyitovot is nagy szeretettel fogadnák a magyar dolgozók.«” (Esti Hírlap, 1961. augusztus 8.) Az Esti Hírlap újságírója a Corvin áruház előtt kapott el egy járókelőt aznap: „Kocsis Sándor vagyok, postai gépkocsivezető. Kérem, én már nem is csodálkozom. A Szovjetunióban akkor lőnek fel űrutast, amikor akarnak.”
Gagarin a pesti nép között
„Vendéget vár Budapest, vendéget vár Magyarország. […] Gagarin őrnagy augusztus 19-én reggel 9 órakor érkezik […] gépkocsin indul a városba, a következő útvonalon: Ferihegyi gyorsforgalmi út—Üllői út— Nagykörút—Margithíd—Mártírok útja—Moszkva tér. [A világ körül] eddig több mint 60 ezer kilométer utat tett meg, jóval többet, mint a kozmoszbeli út volt” – írta az Esti Hírlap augusztus 18-án, a fogadtatásról pedig a 20-i számában tudósított:
„A házakon transzparensek, a kirakatokban a kozmosz Kolumbusának képe […] Már kora reggel tömegek álltak végig az Üllői úton, a Nagykörúton, a Margit-hídnál, a Mártírok útján. Látni akarták a világ első űrhajósát, integetni rokonszenves, bátor feleségének. […] A repülőgép ajtajában derűs mosollyal, vidáman integetve megjelenő Gagarint elsőnek a párt és a kormány vezetői üdvözölték, de kijutott az ünneplésből a hős űrpilóta feleségének, Valentyina Ivanovna asszonynak és a rózsaszínbe öltöztetett apróságnak, az öthónapos bájos Gálocskának.” Ezután Gagarin ma már furcsán hangzó kijelentést tett: „Néhány napot töltünk itt, az önök hazájában, s bizonyos vagyok abban, hogy ezek meleg napok lesznek. A melegséget nem az időjárásra értem, hanem a magyar dolgozókkal való találkozásainkra”, majd az „integető emberek ezrei előtt elhaladva […] arra is jutott ideje, hogy egy-egy csókot nyomjon az élelmes úttörő-gyerekek arcára […] A Szív utcai általános iskola úttörő lányai rózsaszirom-szőnyeget szórtak Gagarin lábai elé.”
„A József körúton, a Lenin körúton már órákkal Gagarin gépkocsisorának érkezése előtt tömegek várakoztak, sokan a lámpaoszlopokra, a házak párkányára másztak a jobb kilátás kedvéért. S az úton mindenütt virágcsokrok ezreivel, rózsaszirom-esővel, lelkes éljenzéssel […] üdvözölte Budapest a világűr utasát.”
Ez történt hát 60 éve augusztus 20-án.
Képek: Wikimedia, Arcanum
