„Nyári munkára mentem a Mekibe, hogy el tudjak jönni. Harmadikos korom óta járok ide” – mondta a Deák Diák iskola gimnazista tanulója, Bebe.
Az ebéd utáni ejtőzésre érkezünk Kispest káptalanfüredi táborához, ahol éppen józsefvárosi gyerekek nyaralnak. (Józsefváros vezetése megállapodott a kispestiekkel, hogy fogadják a józsefvárosiakat is, ne kelljen lemondaniuk a kedvezményes nyaralás lehetőségéről, amíg tart a mizéria a józsefvárosi tábor építkezése körül.)
A Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola és Gimnáziumban évtizedek óta szerveznek nyári tábort a diákjaiknak Káptalanfüreden. „Pedagógus létünk alapvetése: a gyerekekért mindent” – mondta Kalmár Judit.
A gyerekeket felügyelő öt tanár egyetértett abban, hogy bár a szabadidejükből áldoznak a táboroztatásra – és tisztában vannak vele, erre manapság egyre kevesebbek adják a fejüket –, ez bizony nekik is hatalmas élmény, ahogy a diákjaiknak is. „Ez nem csak munka, kikapcsolódás is.
Jó együtt játszani a gyerekekkel,
és mi, kollégák is tölthetünk együtt némi időt anélkül, hogy szakmáznánk” – mondta Csáki Anikó. „Vannak gyerekek, akiknek nincs is más nyaralási lehetőségük, van, aki most jutott el először a Balatonhoz” – tette hozzá Mészáros Dávid.
Arra törekszenek, hogy az egy hét alatt minél több mindent megmutassanak a gyerekeknek, minél több élményben legyen részük. Voltak állatkertben, kalandparkban, még egy közös vásárlást is megejtettek a balatonalmádi Tescóban.
A táboron belüli programokat tematikusan építik fel, a héten A Pál utcai fiúk története volt a porondon. A sziesztát jégkrémmel zárták, és már érkezett is az újabb vetélkedő: (gitt)rágó-verseny, majd petite petanque üveggolyókkal. Nem volt gyerek, aki ki akart volna maradni. Aki épp nem versenyezett, az lelkesen drukkolt a csapattagoknak.
„Szeretem ezt a tábort, mert barátok közt lehetek.
Valahányszor jöttem, mindig más volt a csapat összetétele, más nézőpontból láttatta meg velem a világot” – mondta Dominik.
Az átütő jó kedv a külső szemlélőt is magával ragadja. „A hangulat mindig nagyon jó, ami a sok játéknak is köszönhető. Rengeteget nevetünk. Ez a tökéletes vakáció” – összegezte Bebe.
A strandon szalagtépő játékkal indítottak, ez gyakorlatilag fogócska egy kis nehezítéssel. Délután 4 körül jártunk, de a gyerekekben még mindig tombolt az energia: futottak, mintha az életük múlt volna rajta.
Az egyik kissrác elesett, de már ott is termett mellette egy lakli kamasz a kezét nyújtva, hogy felsegítse. Úgy tűnt, tényleg a részvétel a fontos, nem a győzelem. A játék végén jókora dinnyével ünnepeltek a csapatok, és jöhetett a csobbanás a hűsítő vízbe. A mókázás ott is folytatódott: a Balaton szempillantás alatt a Füvészkert apró tavává változott.
A szabadabb környezet lehetővé teszi, hogy a gyerekek és a tanárok jobban megismerjék egymást. „Az, hogy ilyenkor mi helyettesítjük a gyerekek családját, egyfelől óriási felelősség, másfelől viszont jó kapcsolódási lehetőség. A szeretet megnyilvánulásai sokkal nagyobb területen érvényesülhetnek” – mondta Kalmár Judit. „Nincs annyi szabály, mint a suliban. Elengedhetjük magunkat, könnyebben nyitunk egymás felé, a tanárok is közvetlenebbek” – erősített rá tanárára Kiara.
A társaság 1-2 nap elteltével összeszokik: a nagyobbak – az ifik – pátyolgatják a kisebbeket, esti mesét is olvasnak nekik igény szerint. Barátságok szövődnek és mélyülnek el, a gyerekek bizalma nemcsak egymás felé, de tanáraik felé is épül. „Olyan is előfordult, hogy valakiről
azt hittem, nem igazán jó fej, itt a táborban kiderült, hogy mégis az”
– számolt be felfedezéséről Eszter.
A gyerekek megtanulják, hogy számíthatnak egymásra, és bátran kérhetnek segítséget a tanároktól is. „Ez mindannyiunk javára válik majd az iskolában. A táborozás megteremti a lehetőséget, hogy az iskola egy nagy családdá válhasson” – mondta Szabolcs Csilla.
„Semmi pénzért nem hagynám ki a tábort. Persze ahhoz a tanárok is kellettek, hogy megszerettessék velünk a táborozást, hogy megtanuljuk, jó kimozdulni otthonról” – mondta Dominik.
Fotók: Huszár Boglárka
