Nem tudni, mi mehetett félre az esemény kommunikációjában. Nem hirdették elég helyen, arra megfelelő helyeken, vagy a covid-félelem miatt maradtak otthon az érdeklődők? Mindenesetre szomorú volt látni, hogy kiváló szakemberek a középiskolás és fiatal felnőtt korosztály számára létfontosságú workshopokat, programokat hoztak, de érdeklődő alig jött, akik igen, ők is inkább tanárok, szociális munkások, más civil szervezetek önkéntesei.
Bár mindig van mit tanulni egymástól, a 60 perces foglalkozások nem adtak lehetőséget arra, hogy igazán elmélyüljünk a különböző témákban, így ezek a programok a fiatalabbaknak lettek volna igazán fontosak, nekik rengeteg új dolgot tudtak volna tanítani. Így inkább csak ízelítőt kaptunk azokból a fiataloknak szánt foglalkozásokból, melyeket általános- és középiskolákba visznek ezek a szervezetek, illetve különféle rendezvényeken mutatnak meg.
Nem a cigányság, a szegénység a társadalmi probléma
A friss Józsefvárosért-kitüntetett Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány workshopja nem is tért ki a nők elleni erőszakra, bántalmazó kapcsolatokra vagy a nők szerepére, arra próbáltak inkább rávilágítani, hogy a pozitív sztereotípia is sztereotípia, és hogy mennyi ilyen van a fejünkben a cigányokkal kapcsolatban.
A résztvevőket két kis csoportra osztották, mindenki kapott egy halom kártyát, amire állítások és tulajdonságok, foglalkozások, illetve híres emberek nevei voltak írva. Ezeket kellett felragasztgatni egy táblára aszerint, hogy a kártyák tartalma a magyar, beás vagy oláh cigányokra igaz a csoport szerint.
A feladatból kiderült, hogy míg a foglalkozásokat, hírek embereket, származási helyet, néhány népszokást oda tudunk társítani az egyes népcsoportok mellé, középen marad egy csomó minden, amiről nem cigányként azt gondoljuk sokan: minden cigányra igaz. Ilyenek, hogy a vérükben van a zene, hogy sötét a bőrük és fekete a hajuk, hogy a tűz körül táncolnak, hogy erős bennük a csapatszellem.
A foglalkozás vezetői a feladat végén megkérdezték a résztvevőket, mit gondolnak, miért maradtak középen ezek a tulajdonságok. Hamar kitalálták, hogy azért, mert ezek azok a tipikus előítéletek, amelyek az emberek fejében vannak a cigányokról. Pedig nem lehet őket egy nagy társadalmi csoportként vizsgálni, ahány ház, annyi szokás, ezért nem a cigányságot kellene társadalmi problémaként kezelni, hanem például a szegénységet.
Szubjektív térkép
Közben a Kesztyűgyár előterében zajlott a NANE szubjektív térkép programja, ahol nőket kértek (volna) meg, hogy meséljenek józsefvárosi élményeikről, társítsanak az emlékeik alapján érzéseket a különféle terekhez, utcákhoz, és az lett volna a cél, hogy ez alapján kirajzolódjon Józsefváros szubjektív térképe. Végül érdeklődők hiányában a szervezők egymást kérték meg, hogy ragasztgassák fel az érzékeket, és írjanak pár élményt a helyszínekhez, így kevésbé lett reprezentatív a térkép.
Egyenlő kapcsolat, egyenlő szex
Ezután a NANE az egyenlő kapcsolatokról, a Patent az egyenlő szexről tartott volna workshopot, de annyira kevés jelentkező maradt addigra, hogy egybevonták a kettőt, és végül az egyenlő kapcsolatokkal foglalkoztunk. Itt is kicsúszott a keretből a program, és csak két feladatra jutott idő, ezek egészséges felnőtteknek is érdekesek, de tiniknek tényleg életbevágóan fontosak lennének, hogy időben felismerjék a bántalmazó kapcsolatra utaló jeleket, és ki tudjanak lépni belőlük.
Az első feladatban két csoportban dolgoztunk, a szerintünk egyenlő párkapcsolat ismérveit szedtük össze, majd priorizáltuk őket, végül összevetettük a másik csoportéval a cetlijeinket. Bár voltak közös pontok, egészen máshogy gondolkodott a két csoport, az egymás érzéseinek és határainak elfogadása, a nemet mondás következmények nélküli lehetősége, az alapvető biztonságérzet, közös teherviselés mindenhol előjött.
Ezután egy történetet olvastak fel a szervezők egy tinikori bántalmazó kapcsolat kialakulásáról, és annyi volt a feladatunk, amikor úgy érezzük, hogy a tinikori fejünkkel kilépnénk a kapcsolatból, fordítsunk hátat. Itt is érdekes volt megfigyelni, hogy míg valaki már az extrém féltékenység és kisajátítani akarás első jeleinél megfordult, többen eljutottak a történet végéig – ami pofonnal zárult.
Ezután a történetből elemeket kiszedegetve közösen összegyűjtöttük a bántalmazó kapcsolat legfőbb ismérveit, és beszélgettünk arról, hogy milyen jeleknél érdemes azonnal kilépni a kapcsolatból.
Nők és a lakhatás
Az utolsó két programot is egybevonták, az EMMA Egyesület szülészeti erőszak előadását és a Nők és lakhatás workshopot, ahol az ugyanilyen nevű kiadvány tapasztalatait beszélték volna át a résztvevőkkel. Ide is olyan résztvevőket vártak, akik maguk is elszenvedtek szülészeti erőszakot, vagy érintettek a női lakhatás kérdésében, azaz nem megoldott a végleges lakhatásuk.
Mivel főként szociális munkások és egyéb területeken segítők jöttek, egy szakmai beszélgetés alakult ki, ahol inkább segítői oldalról járták körbe, hogy mi oldhatná meg például a gyermekotthonból kikerülő lányok és a menedékházból jövő bántalmazott nők lakásproblémáját, és hogyan lehetne elkerülni, hogy az utcára kerüljenek, a prostitúció felé forduljanak vagy épp bele-, illetve visszamenjenek a bántalmazó kapcsolatba.
Nyitókép: Nagy Dániel
