A nők jövője az egyenlőség – Konferencia a szexuális kizsákmányolás és emberkereskedelem felszámolásáért című esemény kerekasztal-beszélgetésének egyik visszatérő frázisa volt, hogy a szexuális kizsákmányolás kérdését ugyan nem oldaná meg, de a prevencióban fontos szerepe lenne a megfelelő szexuális edukációnak (is).

A konferenciáról szóló első cikkünk:

A kerekasztalnál Sík Dorottya Borbála, az ELTE Társadalomtudományi karának oktatója, De Coll Ágnes, a Baptista Szeretetszolgálat programvezetője, emberkereskedelem-szakértő, Légrádi Gabriella nővér, a Solwodi Magyarország Egyesület alapítója és Windt Szandra, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa foglalt helyet. A résztvevők arról is beszélgettek, milyen prevenciós megoldásokat látnak sikeresnek, és mik a buktatók.

A világ második legjövedelmezőbb üzlete

Az emberkereskedelem a fegyverkereskedelem után a második legnagyobb üzlet a világon. Több formája van, ezek közé tartozik a szexuális kizsákmányolás, a kényszerprostitúció is. Ahhoz, hogy fel lehessen számolni, a problémamegoldást a gyökereinél kellene kezdeni, amire azonban nincs kapacitás, ráadásul szemléletváltást, az ellátások közötti abszolút együttműködést, társadalmi összefogást, szolidaritást igényelne – összefoglalóan nagyjából ezt a pesszimista következtetést lehetett levonni nem sokkal a beszélgetés megkezdése után.

Jelenleg a probléma tüneti kezelés zajlik (ettől semmi esetre sem mondható, hogy hiábavaló lenne), aminek eredményeként a veszélyeztetettebb helyzetben lévő csoport újra és újra kitermeli magát. Hogy miért és hogyan, azt példákkal igyekeztek magyarázni a résztvevők. Ahhoz, hogy megértsük a miérteket, az előítéletek sötét szűrőjét viszont félre kell húzni.

Csok-felvételhez kell a gyerek a futtatónak

Annak a nőnek, akit 10 éves korában kiküldött az anyja a sarokra strichelni, magától értetődő lesz, hogy ő is így bánjon a saját lányával, ha úgy alakul. Annak a nőnek, aki gyermekotthonban nőtt fel, elfogadható megoldási opció lesz, hogy állami gondozásba adja a gyerekét, akit nem tud eltartani, nevelni. A hangsúly tehát azon van: amilyen mintát elsajátítottak ezek a nők az életük során, azt tudják továbbadni, a változtatásra nincs eszközkészletük. (Honnan is lenne?) Ha nem történik korrekció, azaz például nem lép be segítő szakember, aki kivezetheti az abnormális környezetben növekvő gyereket a traumatizált helyzetből, a minta újra és újra megismétlődik.

Az emberkereskedelem szempontjából súlyosan veszélyeztetettek azok, akik diszfunkcionális, rendezetlen családi háttérrel rendelkeznek, gyerekként szexuális, mentális, fizikai bántalmazást szenvedtek el és az áldozat szerepet görgetik maguk előtt. Például, annak a nőnek, akinek bántalmazó volt az apja, férfi modelljében ezt viszi tovább, vélhetően lesz egy bántalmazó, erőszakos párja. Így bekerülhet a képbe egy futtató is, vele együtt a prostitúcióra kényszerítés.

Utóbbi nem jelentkezik feltétlen direkt módon. Egy szeretetlenségben felnőtt, a szeretet után sóvárgó szerelmes nőtől nem elvárható, hogy dekódolja, épp kihasználják, hogy a feltételezett párja tulajdonképpen a stricije. Olyan tapasztalat is van, amikor a futtató bár „befogott” egy lányt, nem küldi ki a sűrűbe mégsem. Ilyenkor valószínűleg arról van szó, hogy gyereket akar a férfi. Nem példa nélküli eset, hogy a csokhoz (Családi Otthonteremtési Kedvezmény) való hozzájutás motiválja a futtatót a „családalapításra”.

A legveszélyeztetettebb csoportba a fogyatékkal élő emberek és a pszichiátriai betegek tartoznak. Megfelelő ellátás hiányában ők aztán végképp könnyű prédáivá válnak a kizsákmányolóknak.

Felnőtt nők, és halvány fogalmuk sincs a menstruációról

A fentiekből kiindulva nem volt meglepő, hogy mintegy evidenciaként merült fel a beszélgetés több pontján, hogy a megfelelő szexedukáció nem lenne ördögtől való, hatása pedig nem lenne elhanyagolható. Elhangzott, hogy a szexuális oktatással, világossá téve alapvető tényeket az elkövetői (bántalmazó) oldalt is lehetne pozitívan befolyásolni.

A közönség sorai közül érkezett észrevétel szerint a szexuális edukáció kontextusát ki kellene szélesíteni az egészségtudatosságra nevelésre. A véleményt megfogalmazó, egyébként védőnőként nevelő és oktató hölgy ugyanis arra hívta fel a figyelmet, hogy gyakori tapasztalata, hogy 30-35 év körüli nők, akik többszörös szülők, még sincs fogalmuk a saját ciklusokról sem. Úgy véli azonban, a férfiak helyzete még rosszabb, mert ha a nemi szervükkel bármiféle probléma van, nem tudják, hogy hová kell fordulni segítségért, sőt van, hogy azt sem tudják felmérni, hogy egyáltalán problémájuk van és segítségre lenne szükségük.

Az idealisztikus kép az igazi prevencióról az, hogy mindenki kap segítséget, egy szakmai team felügyelné, akinek szüksége van rá. Ahogyan ezt megkapják azok az áldozatok, akik a védett házakba kerülnek. Ez végső soron mindenkinek járna alanyi alapon.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf