A Ladányi testvérek harmadik generációs vállalkozók, a vérükben van a bizniszelés. Azt vallják, ha az ember szívvel-lélekkel csinál valamit, az menni fog. Ez meglehetősen optimista hozzáállás, ám úgy vélik,
ha a vállalkozó csak azt tartja szem előtt, hogy mennyi a profit, az kontraproduktív lesz,
mert kizárólag azt fogja látni, hogyan spórolhat. Ez nem az ő útjuk – mondja Gergő.
Aki etet, az szeret
Az építőiparból eveztek át a vendéglátásra, szerették volna valami teljesen másban kipróbálni magukat. A családban mindenki szereti a hasát, ugyanakkor a konyha sem ismeretlen terep számukra, mindenkinek van legalább egy specialitása. Gyakran gyűlik össze a család egy asztal köré, amolyan olaszos stílusban. „Volt is egy olasz film, abban az egyik szereplő azt mondja, hogy náluk soha nem mondták azt a családban, hogy szeretlek, hanem azt, hogy egyél. Mi is hasonlóak vagyunk,
inkább főzünk a másiknak, beletéve szívünket-lelkünket, de nehezen mondjuk ki, hogy szeretlek”
– meséli Gergő.
A rántott csirke örök
A nagy csirkebiznisz ötlete is épp a családi közös ebédek mentén született. Amikor az édesanyjuk egymás után többedik alkalommal valami zöldséges főzeléket szolgált fel, akkor megpendítették neki, szívesebben ennének inkább rántott húst. Azt azonban az asszony csak két napig vállalta. A testvérek mindenképpen valami olyan ételt szerettek volna a gyorséttermükben, ami közkedvelt, de náluk is ott van a top 3-ban, adta hát magát a helyzet, megszavazták a rántott csirkét. (Így megkímélik édesanyjukat is, viszont akkor esznek kedvencükből, amikor akarnak.)
Az irányvonal az volt, ha már belevágnak, hozzák ki a maximumot, ergo csinálják meg a legjobbat, a rántott csirkék ászát.
Koncepciójuk felépítéséhez az amerikai gyorsétterem-láncok működését tanulmányozták, mert cél volt persze az is, hogy ugyanazt az ízt és minőséget tudják abszolválni mindig minden körülmények között. A beszerzésre is ügyelnek, csak prémium minőséggel dolgoznak, nagyüzemi csirke szóba sem jöhet.
Nosztalgikus ízvilág
A Ladányi családban a rántott csirkének is megvan a saját recepteje. Az ízvilág még a nagymamától jön, aki a húslevesben főzte meg a csirkét, azt rántotta ki, megfűszerezve titkos összetevőkkel. A száraz kenyeret vászonzsákban gyűjtötte és sodrófával törte össze morzsának, ezzel panírozott, ettől volt igazán ropogós a bunda. A testvérek lekövették a folyamatot, maghőmérőkkel a saját konyhájukban állva kísérletezték ki a sütési hőfokot és időt, a megfelelő fűszerarányt és a megfelelő rusztikusságot megidéző kenyérmorzsát. Ennek köszönhetően
garantálják, hogy a csirke nem kerülhet ki nyersen vagy félig átsütve a pult mögül,
viszont gyorsan elkészül, mindig frissen és ugyanolyan ízzel. Náluk nincsenek lacikonyha jellegű, melegítőlámpás megoldások.
Közösségi csirkefogyasztás
Tavaly februárban nyitották első gyorséttermüket Érden, kertvárosi övezetben, kedvezve ezzel elsősorban a családosoknak, mivel úgy vélik, nagyban megkönnyíti a családanyák estéjét vagy épp hétvégéjét, ha nem kell összezsírozniuk az egész konyhát. Egy rántott csirkecomb elkészítése akkora macera, hogy nem szívesen fog hozzá az ember manapság.
Decemberben érkeztek meg a József körút 63. alá, ahová be is lehet ülni, ráadásul a székek kifejezetten kényelmesek. Szól a zene, van wifi, még telefontöltő is, március 15-től pedig lesz teraszuk is. A járványhelyzet miatt most a kiszállítás pörög jobban, bár szeretnék, ha idővel minél többen helyben fogyasztanának, törekszenek a személyességre. Nagyon jól érzik magukat újdonsült vendéglátósként, főleg azért, mert itt nem kell éveket várni a sikerre, egyből jön a megerősítés, a visszajelzés arról, hogy amit csinálnak, az tényleg jó és örömet okoznak-e vele.
„Nagyon jó azt hallani, amikor elégedett reakciókat kapunk”
– emeli ki Gergő. Remélik, hogy a betérőkből törzsvendégek lesznek, örülnének, ha igazi közösség alakulna a csirkézőjük körül.
Mell- és combteszt
Naná, hogy kipróbáltuk, amit csak lehetett. Nem is tudtunk volna mást tenni, Gergő több tálca ínycsiklandó kaját rendelt nekünk. A húsok mellé zöld salátát és bécsi krumplisalátát, illetve édes vagy hagyományos sült burgonyát lehet választani. Vannak szendvicsek is, amikhez a zsemle bajor perectésztából készül.
A legnagyobb élményt a rántott felső csirkecomb nyújtotta, ami akkora volt, hogy kisebb túlzással, de vetekedett egy soványabb strucc végtagjával, azaz volt mibe beleharapni, ráadásul egymás után többször. (Évek óta nem ettem rántott csirkecombot, mert valóban szívás elkészíteni otthon: mire megsül a belseje, szénné ég a bundája – ez volt a saját tapasztalatom, ezért inkább a kevésbé nagy kihívást jelentő mellet választom, aminek viszont sosem lesz combíze, márpedig én combos vagyok.) Visszatérve,
a hús omlós, zaftos, csontig átsült, jó ízű, a bundája tényleg ropogott, és nem tocsogott az olajban.
Valódi gyerekkori íz, nem a mindent elnyomó só dominál.
Furcsának hatott, hogy a bőre is rajta volt hagyva a húson, ettől kissé idegenkedtem, aztán beadtam a derekam, csak a fitneszedzőm meg ne tudja! Ezek után a csirkemell nekem nem volt különösebb élmény, nem volt kiszárítva, de közelébe sem ért a combnak (a gyerekeim persze imádnák, és valószínűleg gyorsan is észrevennék, hogy nem mekis vagy kentákis csikkennággetszet burkolnak). A zöldséges salátát nem erőltettem, bár nagyon ízléses a színvilága, annál inkább az osztrák krumplisalátát, ami nem mellesleg egyenesen Linzből érkezett az asztalra. Rajongok az osztrákokért, ezt már csak azért sem hagytam volna ki.
A lágyan ecetes íz teljesen rendben volt, pár villányi után azonban inkább arra ügyeltem, a szendvicsnek is jusson hely. A buciba kerülhet melle húsa vagy combfilé, hagyma, csemege uborka, cheddar sajt, majonéz vagy BBQ-szósz. Mivel a zsemle elég tömény, az öntetből jöhetett volna több is nekem, de itt pár falat után már kidőltem. Ráadásul olyan vastag, hogy képtelenség konszolidáltan fogyasztani – nem ajánlom feszengős, üzleti gyors ebédekhez. Utánam nem csak az asztalt, de imitt-amott a padlót is takarítani kellett.
Ráadás
Desszert is van: a gyerekek kedvence a csokimázas fánk és a csodás cannoli, szicíliai ricottakrémmel töltve. Mire ideértünk, már betelt a gyomorkapacitásom, pirinyót törtem belőle, hogy meg ne sértsem a házigazdát, aztán becsomagoltattam. Aznap már nem igazán tudtam ételre nézni, édesszájú kolléganőm falta be az édességet, és csalódott volt kissé, hogy csak ilyen keveset vittem.
Összefoglalva: aki kíváncsi rá, van-e csirke a Kentucky Fried Chicken után, az semmi esetre se hagyja ki a Rántottcsirke-próbát.
