Rögtön ébredés után már pörgette is a hazai és nemzetközi híreket. Tisztán elért a szívéig a még lehetséges és a már valós háborúk absztrakt fájdalma, de a konkrét érzések mégis az öléből indultak el mindig, és csak ritkán tudott elszámolni a következményekkel. Vágyott bizonyos dolgokra, és azoknak semmi köze nem volt se a világbékéhez, se a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetéséhez, se tartós családi betegségeik felszámolásának elemi vágyához, se élethelyzeti egyediségeik megszakíthatatlanságához. Szégyenben, felhőtlen örömben és némi önsajnálatban telt Ilan kéthetes szabadsága a háború kezdetén. Nehezen birkózott meg a szekunder szorongással és azzal a jobb híján osztálybűntudatnak elnevezett valamivel, aminek közvetett következményeként éjjel kettőkor vagy a méltán híres magyar író regénytrilógiájának valahányadik kötetét bújta, vagy extrém szőnyegtisztító videókat nézett a telefonján őszinte és gyermeki áhítattal.
Félt a kiégéstől, szakmailag és emberileg egyaránt. Napok óta. Nem. Hetek óta. Nem. Hónapok óta. Jó, kit akar átverni? Évek óta. Ilan évek óta dolgozott egyedülléte megkérdőjelezhetetlen evidenciáján. Megideologizálta, kiszínezte, belakta, még emberekkel is telepakolta ügyesen, és rohadjon meg mindenki, aki mást mond: igenis, a rendszer működött. Munkahelyi szabadsága félidejében két, később már három futárcég üzenetei és e-mail értesítései váltogatták egymást a telefonján, ami aztán kiegészült a forgalmazók státuszjelentéseivel is, így aztán egyre kevésbé tudta követni, melyik értesítés milyen hiánypótló, az életét gyökeresen megváltoztató használati tárgyra vonatkozik most már. Általában figyelt arra, hogy csak utánvéttel vásároljon dolgokat, de közben adódtak annyira kivételes ajánlatok is, hogy még az előre fizetés kizárólagossága sem tudta eltántorítani Ilant az online vásárlástól.
A rendelések gördülékenyebben mentek, mint valaha, a háború előtti időkkel ellentétben most akár már másnapra kiszállították az árut. Többek között épp a méltán híres magyar író nagyregénye méltán híres homoerotikus jelenetének olvasása közben jött rá arra, hogy az otthoni hálószoba fényei gyakorlatilag alkalmatlanok a könyvolvasásra. Az USB kábelről tölthető csíptetős olvasólámpa mellé aztán bedobott a kosarába egy nyolcdarabos bugyikészletet és négy kompressziós térdzoknit is. Viccesek, praktikusak, mutatósak, hiánypótlóak. Pénzjutalmat kapott egy szakmai díjért pár hete, szóval megérdemli. Már másnap reggel írtak, hogy úton van a csomag. A futár hol tegezi, hol magázza Ilant, de istennek hála, legalább mindig felveszi a telefont. Miért nem tudja a cég online felületén módosítani a kiszállítás időpontját? Mi lesz most, hogy háború van? Mi az, hogy háború? És mi a fenét csináljon, ha a tányérkészlet, amit ráadásul már kifizetett, sérülten érkezik? Vajon az a csomagbiztosítás nem átverés? Egyedül fog majd otthonában, esetleg otthonától néhány méterre, vagy több száz kilométerre meghalni? Hány kilogramm egy ballisztikus rakéta? Mi az, hogy ballisztikus rakéta? A kutyával menjen el a másik csomagért a csomagpontra, vagy inkább hagyja őt otthon? Hol van az otthon? Ahol a kutyája van, vagy ahol az anyja és a nővére van? Akkor most a tányérkészlet érkezik a közelebbi csomagpontra és ez meg egy másik rendelés? Barátnője könnyen viccel, nem az ő mélytányérjai fogják bánni, de amúgy el kell ismerni, igaza van a csomagot illetően. Kacsintós szmájli, rakétaemoji, két lángoló szív által közrefogott, sötét bőrszínű pacsi. „Nyugi. Ha nehéz, nem bugyi.”
Nem varrhatja minden primér vágyát a méltán híres magyar író regénytrilógiájának a nyakába, de bizonyos dolgokkal tényleg számolnia kell. Dramaturgiailag és morálisan ezen az adott ponton egyaránt nehezen közbeiktatható tény, de tény. Ilan egy ideje elég sokat gondol a szexre. Majdnem annyit, amennyit a futárra, a ballisztikus rakétára és a tányérkészletre. Ebből ma vers nem fog születni. Ilan azért ingerült a futár által megadott ötvenöt perces szállítási időablak ötvenötödik percében, mert a futár nyilvánvalóan késik, ráadásul Ilan korábbi rossz kapcsolati dinamikáinak emlékét is felidézi benne. Hol vagy már, azt mondtad, nem késel. Ne mondd, hogy nyugodjak meg, én teljesen nyugodt vagyok. Ne hazudj. Mondd meg kerek perec, ha nem jössz. Ne süketelj. Háború van, nem forgalomelterelés, gyere egyenesen hozzám. Persze, más mindig fontosabb neked.
Ilan azért is ingerült, mert nem fog odaérni egy olyan kulturális rendezvényre, ahol ott lesz az a férfi, aki annyi év fásultság után végre megtetszett neki kicsit egy társadalmi célú videóhirdetésben, és amely rendezvényre és amely férfira pedig már annyi mindent kivetített az élete nyilvánvaló irányváltoztatását illetően. Ez az életmegváltozás a futár miatt fog örökre és visszavonhatatlanul befuccsolni, aki – háború ide vagy oda – ezen az estén kivételesen majd minden piros lámpánál megáll, a tányérkészlet pedig sértetlenül megússza a kalandot.
Szaniszló Judit
Nyitókép: unsplash
