Megjelent a Február Harmadika Munkacsoport 2025/2026-os országos adatfelvétele. A munkacsoport egy országos hajléktalanügyi kutató- és adatfelvételi együttműködés, melyben olyan szervezetek működtek együtt, mint a Menhely Alapítvány, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) és a Hajléktalanokért Közalapítvány. A kutatás 7900 válasz alapján ad széles képet a magyarországi hajléktalanság helyzetéről. A mintában 1500 közterületen élő ember, 5500 hajléktalanszállón lakó, 270 családok átmeneti otthonában élő, valamint 630 nappali ellátást igénybe vevő személy szerepel.

A kutatás nagyságrendje, az adatfelvétel nagy mintája miatt az eredmények ritka mélységben mutatják meg a rendszer működését és határait, valamint azt, hogy a hajléktalanság ma már messze túlmutat a lakhatási kérdésen.

A válaszok alapján a kutatás készítői arra következtetnek, hogy a hajléktalanság egy összetett, egymást erősítő problémarendszer következménye, amelyben egyszerre jelennek meg az egészségügyi, szociális, oktatási és foglalkoztatási rendszer hiányosságai.

Egyre idősebb, egyre sérülékenyebb csoportok

Különösen figyelemre méltó a 60 év feletti beteg vagy munkaképtelen emberek számának növekedése, akik közül többen idős korukban vesztették el lakhatásukat. A jelentés szerint a hajléktalanellátó rendszer egyes részei így olyan feladatokat is kénytelenek ellátni, amelyek inkább idősotthoni vagy egészségügyi ápolási ellátást igényelnének. A legnagyobb csoportot az 50 év feletti, jellemzően szakmunkás végzettségű, egyedülálló férfiak alkotják. A válaszadók jelentős része hosszabb ideje él hajléktalanságban.

A felmérés szerint a válaszadók közel fele havi 50 ezer forint alatti jövedelemből él. Ezzel párhuzamosan minden második érintett valamilyen adóssággal küzd, legyen szó lakhatási, rezsi-, hitel- vagy közlekedési tartozásról. Az alacsony jövedelmek és a felhalmozódó adósságok együtt sok esetben tartós kiszolgáltatottságot eredményeznek, és jelentősen megnehezítik a munkavállalás vagy a lakhatásba való visszatérés esélyét.

Alacsony iskolai végzettség, beszűkült lehetőségek

Az adatok szerint a társadalmi visszailleszkedés egyik legfontosabb akadálya az iskolai végzettség hiánya, ami leginkább a fiatalabb korosztályra jellemző. A 30 év alatti hajléktalan emberek kétharmada legfeljebb nyolc általános iskolai osztályt végzett, ami jelentősen korlátozza a munkaerőpiaci lehetőségeket.

A hajléktalanellátó szervezetek tapasztalatai szerint a különböző ellátórendszerek – az oktatás, az egészségügy, a lakáspolitika és a szociálpolitika – hiányosságai gyakran egymást erősítve vezetnek a hajléktalanság kialakulásához vagy elmélyüléséhez.

A gyermekkori hátrányok, egészségügyi problémák, mentális nehézségek és a lakhatás elvesztése sok esetben egyetlen, egymásba fonódó folyamatként jelenik meg. Az ellátórendszer így jellemzően a már kialakult krízisek kezelésére kényszerül, miközben a megelőzés korlátozott.

A szakmai szervezetek javaslatai

A Február Harmadika Munkacsoport szerint a hajléktalanság mérsékléséhez több területen összehangolt beavatkozás szükséges:

• a lakhatási biztonság megerősítése, valamint az ápolási, gondozási és terápiás ellátások célzott fejlesztése;
• speciális foglalkoztatási programok és felzárkóztató képzések bővítése;
• a gyermekvédelmi, egészségügyi és büntetés-végrehajtási rendszerből kikerülők számára működő utógondozási rendszer kialakítása.

A szakmai üzenet

A szervezet hangsúlyozza: a hajléktalanság nem kezelhető kizárólag rendészeti vagy városképi kérdésként. A tartós megoldáshoz olyan komplex, emberközpontú rendszerekre van szükség, amelyek egyszerre képesek megelőzni a lakhatás elvesztését és támogatni a visszajutást a társadalomba.

A 7900 fős országos felmérés alapján a hajléktalanság ma Magyarországon nem egy szűk társadalmi csoport problémája, hanem egy összetett, rendszerszintű válság tünete, amely több szinten igényel beavatkozást.

Intézmény, vagy emberközpontú logika?

Győri Péter, a Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke, a magyar hajléktalanellátás egyik legismertebb alakja lapunknak a magyar szociális ellátórendszer alapvető szerkezeti problémáit elemezve azt mondta, hogy a jelenlegi finanszírozási és szabályozási modell radikális reformra szorul: „A rendszer a tetejéről a lábára állítandó. Ez ma egy túlszabályozott, intézményközpontú logikára épül, ami nem illeszkedik sem a nyugat-európai, sem a közép-európai gyakorlatokhoz.” Szerinte Európa számos országában – például Bécsben, Varsóban vagy Prágában – más felfogás szerint működik a rendszer: „Ott az emberek, a rászorultak vannak a központban, vagyis a támogatások az olyan tényleges szükségletekre épülnek, mint a méltó lakhatáshoz, az ápoláshoz vagy a gyógyszerhez jutás.”

Győri szerint a magyar hajléktalanellátás más alapvető problémája is van: „A rendszer egyszerre pazarló és alulfinanszírozott, rosszul használja fel a forrásokat. De nem azért, mert rossz emberek vannak benne, hanem mert a logikája nem működik úgy, ahogy kéne.”

Nagy bátorság kellene a rendszer reformjához

A szakember úgy látja, hogy a jelenlegi rendszer átalakítása rendkívül nehéz feladat, és a nagyon komoly politikai szándék mellett társadalmi támogatottságot is igényelne: „Ehhez nagyon erős politikai szándék és nagyon erős konfliktustűrő képesség is kell. Én azt gondolom, hogy nem logikus, hogy ezt most bevállalja egy vadonatúj kormányzat, mert bőven van mást is csinálnia, ami szintén konfliktusokat szül, például a nyugdíjrendszer, vagy a gyermekvédelem kérdése. Ez nem azt jelenti, hogy ellenzi, vagy nem ellenzi ez a kormány a reformot, hanem hogy ez egész egyszerűen nem fér bele, jelenleg nem tartozik a kormányzat fő prioritásai közé.” Győri azonban nem teljesen pesszimista: „Abban reménykedhetünk egyébként, hogy eléggé világlátottak a jelenlegi kormányzat tagjai, s ha bárhova mennek az országhatárokon kívül, és érdekli őket a kérdés, csak olyan mintákkal találkoznak, amiről beszélek, tehát az egyén- és szükségletközpontú ellátással az intézményivel szemben.”

Aránytalan finanszírozás

A terület finanszírozásáról szólva Győri elmondta, Magyarországon az önkormányzatoknak jogszabályban meghatározott ellátási kötelezettségük van hajléktalanügyben, az állam szerepe pedig az, hogy szabályozza és nagyrészt finanszírozza a hajléktalanellátást. A szolgáltatásokat az önkormányzatok gyakran civil vagy egyházi szervezetek bevonásával nyújtják, s ebben az egyházak szerepét kritikusan ítélte meg: „Az egyházaknak nincs saját pénzük Magyarországon, a magyar államtól normatív támogatást kapnak. A probléma az, hogy ha egy önkormányzati vagy civil intézmény mondjuk kap száz egységet az államtól, akkor az egyházak kapnak százötvenet. Ha ez az összeg valódi szükségleteket fed le, akkor nyilván a többi szereplőnek is százötvenet kellene kapnia. A szektorsemleges finanszírozás teljesen logikus lenne: ugyanannyit kapjanak a civilek is, mint az egyházak. A jelenlegi egy diszkriminatív megoldás.”

A Február Harmadika Munkacsoport a hajléktalan emberek országos adatfelvételét 1999 óta végzi Magyarországon. Ez egy évente ismétlődő, úgynevezett „egynapos pillanatfelvétel” kutatás, amelyet hagyományosan február 3-án készítenek a hajléktalanellátó intézmények és utcai szolgálatok bevonásával. A program a Menhely Alapítvány szakmai koordinálásával fut. A kutatás összefoglalója itt érhető el.

Nyitókép: Mile Máté