11 pályázatból 10-et mutattak be a többnyire építészekből és helyi lakosokból álló közönségnek november 15-én a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) Kós termében az Ötpacsirta utcában. Arra kérték az építészeket, hogy ki-ki röviden mutassa be tervét, és a lényeget, a fő építészeti gondolat emelje ki – így is több mint két órán át tartott a prezentáció.

A győztes tervet röviden már mi is bemutattuk, a Közti Zrt. és a Hamburg C. konzorcium munkája nyerte el leginkább a bírálóbizottság tetszését.

Megvásárolták továbbá a Finta és Társai Építész Stúdió Kft. + Abud Mérnökiroda Kft. + Garten Studio Kft. + Zaha Hadid Ltd. közös pályaművét is. Második díjat nem osztottak ki, de két harmadikat igen: ezeket az Archi-kon Építésziroda + Újirány Tájépítész Kft., illetve a Fejérdy és Bartók Építészeti Kft. + CAN Architects Studio Kft. + Archi.doc Építésziroda Kft. + Narmer Építészeti Stúdió Bt. közös pályaműve kapta.

A bírálat során a zsűri anonim módon döntött, elmondásuk szerint kizárólag az építészeti gondolatokat vizsgálva a pályaművekben, és csak akkor derült ki, melyik pályamű mögött ki áll, miután a rangsorolás lezajlott.

A bírálóbizottság összetétele meglehetősen vegyes volt, szakmabeliek mellett laikusok (politikusok és egyházi személyek) is, igaz, az előbbiek voltak többségben. Az, hogy a kerület, illetve Budapest főépítészét is bevonták a zsűribe, természetesnek tűnhet, de nem feltétlenül jellemző. Utóbbi, Erő Zoltán képviselte a döntnököket Krizsán mellett az eseményen, más nem jött el.

A pályaművek bemutatása hagyományosan a nyertessel kezdődött. A terv mögött két ismert építész áll: Kruppa Gábor többek közt a Gresham-palota megújításán dolgozott, míg Tiba Zoltán tervasztalán született meg az újbudai Dorottya Udvar irodaépülete, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér SkyCourt és T2B mólója, de a Kossuth tér megújításán is dolgozott.

A nyertes terv részleteit már ismerheti a szakma és a közönség is, azonban érdemes a többiről is szót ejteni, mert mindegyik színvonalas és ötletgazdag volt, és mivel nem valósulnak meg, nem fogunk velük találkozni a valóságban.

A Finta és Társai Építész Stúdió Kft. + Abud Mérnökiroda Kft. + Garten Studio Kft. + Zaha Hadid Ltd. konzorcium megvásárolt, de meg nem valósuló tervét Ludovico Lombardi mutatta be, Londonból online bejelentkezve, aki a Zaha Hadid Architects vezető tervezője. (Zaha Mohammad Hadid a világ legismertebb és legsikeresebb építésznője volt. A 2016-ban elhunyt iraki származású nevéhez olyan ikonikus épületek kötődnek többek közt, mint a római MAXXI – A 21. századi művészet múzeuma –, a kantoni operaház, a londoni Vízi Központ, a tajvani Danjiang híd.)

Az ő tervük arra koncentrált, hogy a Nemzeti Múzeum irányába megnyissák a teret; átszakítva a közterület és magánterület közti határokat – többet adva ezzel az embereknek. A kiírásnak alapfeltétele volt, hogy a két palota (az Esterházy- és a Károlyi-palota), melyeket ugyancsak megkapott az államtól az egyetem, megmaradjon és új funkciót kapjon, de ez volt az egyik olyan terv, amelyik minél több elemet igyekezett volna megőrizni ezen felül is, például a Magyar Rádió ikonikus Pagodáját. (Amely, ahogy a 24.hu cikke beszámolt róla, végül megsemmisül a fejlesztések következtében.)

A függőkerteket is tartalmazó terv a modernebb, hagyományos pesti építészeti elemeket összekötötte volna a régebbi historikusabb architektúrával – mindezt a legmodernebb trendeket követve és megoldásokat felhasználva; például a fényt jobban visszaverő burkolatok, bioszolár tető, vízfelületek és többszintes zöldfelületek alkalmazásával.

Az összes bemutatott projektnél fontos elem volt a „szövet”, mint fogalom, azaz a campus és a város közötti kapcsolat erősítése, és az átjárhatóság (fizikai és átvitt értelemben is), valamint  a fenntarthatósági szempontoknak való megfelelés. A kiírásban eleve szerepelt, hogy az egyetemépítésnek együtt kell járnia a műemléki felújítással és városfejlesztéssel, ami a mai építészetnek, különösen a nagyobb szabású projektek esetén már alapkövetelménynek számít.

A két harmadik helyet nyert pályázat közül az Archikon Építésziroda + Újirány Tájépítész Kft. közös munkája a két meglévő palota közé egy olyan új főbejáratot vázolt fel, amely képes beleállni a palotasorba és az egyetem meg tudja önnönmagát mutatni. Passzázsokkal és új terekkel a múzeum felé egy légiesebb nyitottabb teret képzeltek el, a Szentkirályi utca felőli rész lett volna a sűrűbb, de árkádokkal átjárhatóságot biztosított volna. A kiírásban szerepelt, hogy legyen önálló kápolnája az egyetemnek, ez ennél a tervnél központi helyre került volna a campuson belül.

Szintén 3. díjat nyert az Archi.doc, a CAN Architects, a Fejérdy + Bartók Műterem és a NARMER közös konzorciumának munkája. Ennek a tervnek a központi kérdésfelvetése az volt: Hol tanult a jövő embere? A tervezői feladat egy része pedig az, hogy mutassa be a Pázmány épülete, hogy mit is tud a magyar oktatás.

A nem frontális oktatásban és „forgó” tantermekben gondolkodó terv az úgynevezett third place (harmadik hely) fogalmat emelte ki, ami a kortárs intézményi, különösen a campus-építészetben fontos koncepció. Az első hely az otthon, a második a munkahely, a harmadik helyre pedig példák a templomok, kávézók, klubok, nyilvános könyvtárak, könyvesboltok vagy parkok, és az egyetemek is. A harmadik helyek fontosak a civil társadalom, a demokrácia, az állampolgári elkötelezettség és a helyhez kötöttség érzésének kialakítása szempontjából.

A terv egyik fontos eleme volt, hogy az autóforgalmat a Múzeum utca és a Bródy Sándor utca között a föld alá vitte volna, ezzel a Szentkirályi utca és a Pollack Mihály tér forgalmát csillapítva.

A 3h Építésziroda tervében a környék szövetszerűségét őrizte volna meg a campuson, és egy kis piazzát alakított volna ki a Szentkirályi utcában. A könyvtárat ők az Esterházy-palota tetején alakították volna ki, talált térnek nevezték azt.

A Bánáti+Hartvig Kft. tervének alapüzenete, hogy a jelenlegi földrajzi világunk véges befogadóképességű. Ennek megfelelően ökológiai megközelítésből minél kevesebb bontásban gondolkodtak, minél több egykori épületet megőrizve (a rádió H-alakú épület kollégium lehetett volna, a rádió üvegpalotáját is megtartva).

A FBIS Architects és a Feilden Clegg Bradley Studios közös anyaga a cambridge-i campus-építészetben találta meg az inspirációt. Ebben a tervben a főbejárat szintén a Szentkirályi utcába került, külön teret kialakítva, a Pollack Mihály téri oldalt pedig sok zölddel dobták volna fel. Egyébként a kiírásban eleve szerepel a Pollack Mihály tér átalakítása, új burkolatot fog kapni és sok-sok zöldfelületet.

A Földes Architects terve egy semleges építészeti rendszerben gondolkodott kétszintes árkáddal, hogy ne nyomja el a palotákat. Sikátorok alakítottak volna ki a Pollack Mihály tér és a Múzeum utcák felől, és ők is használták volna a zöldtetős megoldásokat – mint a legtöbb pályázó. Ami különlegesség volt a tervükben, hogy a Pagodát ők is megtartották volna, de áthelyezve és 90 fokkal elforgatva.

MCXVI Építészműterem Kft. a 4d Tájépítész Irodával együtt dolgozta ki terveit. Ők egy 1870-es levéltári térképből indultak ki, azon még utcát terveztek az Esterházy-palota helyére, igaz ez sosem valósult meg. Azon a térképen a Szentkirályi utcai résznél volt egy felirat, hogy

igaz ez 1870 után hamar beépült. Ők a Múzeumkert és campus átmenetét akarták átalakítani, valódi térré téve a Pollack Mihály teret, ami viszonylag sivár most, ez egyszerre alakult volna át térré és utcává. A palotákhoz tartozó egykori kerteket is renoválták volna, ami egyben azt is eldöntötte, hová kerüljön az épület.

Az M-Teampannon + Szántó & Mikó Építészek Tervezőirodája Kft. + kollektív műterem Kft. munkájában Kuminetz Gézát, a PPKE rektorát, egyben a bírálóbizottság tagját idézték, aki egyetemi székfoglalójában azt mondta, hogy

a tudományt igazi hivatás- és küldetéstudatból szolgáló ember is mózesi (platóni) feladatra vállalkozik, hiszen az igazság rejtezve tárulkozik, s feltárulva rejtezkedik, s az emberek, az egyébként igen képzett emberek nagy részét is inkább érdekli a látszat, semmint a valóság, vagyis az igazság.

Tervükben a szakralitás volt az egyik központ elem. Mint az előadók sorát zárók, kritikát is fogalmaztak meg a bírálóbizottsággal szemben, úgy érezték, hogy a zsűri nem vette figyelembe, milyen komoly munkák születtek – mindegyik terv ilyen volt. Madzin Attila építészmérnök hibának találta, hogy nem osztottak ki második helyet. Az, hogy a kiírás és a döntés szempontjai nem egyértelműek, szerinte elveszi a kedvét a pályázóknak attól, hogy szabadon gondolkodjanak. Egyúttal remélik, hogy ez a beruházás, amely minimum százmilliárdos nagyságrendű, ha megvalósul, sokkal jobban kiállja az idő próbáját, mint a piliscsabai Makovecz-fél campusé, ahonnan az egyetem Budapestre költözött.

A prezentációkat követően Erő Zoltán és Krizsán András reagáltak a zsűri részéről. Előbbi elmondta, hogy építészként ő azt figyelte a munkákban, milyen architektúrát képviselnek a tervek. Mindegyik pályamunka hozta azt, hogy ez egy városi szövetben megvalósuló campus kell legyen, ebből adódóan az átjárhatóság és a kereszttengelyek kialakítása minden tervben helyet kapott és értékelték, hogy a pályaművek mindegyike zöld kertekben gondolkodott a műemléki és egyetemi környezetben.

Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az építészek mellett laikusok is voltak a bírálóbizottságban, akik nem feltétlenül a kurrens építészeti szempontokat figyelték. Felmerült kérdésként, hogy mivel egy katolikus egyetemről van szó, az is szempont volt, az adott tervek hogyan képviselték ezt az irányt. Erre utalt a kiírás, mely kiemelt fontosságot tulajdonított a kápolnának a kiírásban – erről külön látványtervet is kellett készíteni. És ha már szóba került a katolikus karakter, vajon a 20 éves piliscsabai múlt után egy egészen más, világi környezetben hogyan valósulhat meg ez a katolikus karakter? Vajon egyes bírálóknál a téglaarchitektúra reprezentálja a hagyományokhoz kötődést?

Kérdésként merült fel, hogy miért engedték el olyan sokan a meglévő épületi elemeket, melyeket fel lehetett volna használni az új campusnál is. A Pagodát – mely nagyon fontos kulturális helyszín volt, az egykori Magyar Rádió szíve és jelképe – csupán két pályamű tartotta volna meg, de a rádió „talált” elemeiből sem sokat használtak volna fel. Pedig a 6-os stúdió falburkolata adhatott volna valamilyen kontinuitást, de persze kérdés, ez a PPKE szellemiségéhez hogyan csatlakozna.

Ezután a jelenlévő közönség kapott szót, melyben több olyan építész is ott volt, akik itt élnek, és nemcsak a szakma, hanem a helyi lakosság szempontjait is szemük előtt tartják.

Az első megszólaló Sipos Julianna volt, aki sokáig dolgozott a rádió tudományos szerkesztőségében, majd ledoktorált és több egyetemen oktatott, így sok campust látott már. Ő amellett kardoskodott, hogy fontos lenne az egykori rádióépületből több elemet megtartani, ezért meg is kereste az egyetem rektorát, és a világhírű 6-os stúdió történetről, valamint más egykori fontos kulturális értékekről is mesélt neki. És bár készek a tervek, érdemes lenne ezeket annyiban újragondolni, hogy a rádió múltjából további inspirációkat lehessen szerezni.

Sipos furcsállotta, hogy Fürjes Balázs kormánybiztos nemrég nyilatkozott az Inforádiónak a pályázat eredményeiről, és a politikus egy mondattal sem említette, hogy itt működött a Magyar Rádió – de ez nyilván már politikai szempont, az építészek viszont nagyon komoly szakmai alapon dolgoztak.

De vajon lehetne-e afféle „harmadik hely” a Pagoda vagy a 6-os stúdió? Ezek mindenképp alkalmasak lennének erre, ahogy a 22-es stúdiót is jó lenne megmenteni, amelyik Európa második klasszikus rádióstúdiója, ház a házban elven készült, és olyan egyedi hely, hogy amikor évekkel ezelőtt francia rádiósokat kalauzolt itt, azok nagyon irigykedtek, hogy nekik nem lehet ilyen.

Józsa Árpád építész 35 éve lakik a Szentkirályi utcában. Ő azt vetette fel, hogy szerinte egyik terv sem veszi figyelembe az itteni lakásokat és az itt élők érdekeit. Campust terveznek egy olyan környezetben, ahol polgárok élnek, de mintha utóbbiak érdekei nemigen jelentek volna meg a tervekben. Szerinte ez a program eltúlzott, ha itt megjelenik 4000 hallgató 500 oktatóval, az nagyon felforgatja a városrészt, és oda kellene hatni, hogy ne legyen ennyire zsúfolt a környék, mert így tönkreteszi az itteni életet, és az sem utolsó szempont, hogy az építési szabályokat is be kellene tartani.

Márkus Ferenc, a szintén a környéken lakó építész fel is vetette a kérdést a közönségnek, ki ért egyet ezzel a léptékkel (50 000 nm-es területről van szó), és ki az, aki szerint egy ilyen nagyszabású campus valóban beilleszthető-e ebbe a városi szövetbe, és indokolt-e. Senki nem tette fel a kezét. Miután feltette az ellentétes kérdést, hogy ki ellenzi, nemcsak a helyi lakosok közül, de még a pályázók közül is voltak, akik felemelték a kezüket.

Azzal folytatta mondandóját, hogy vajon belegondolt-e bárki, hogy ez mekkora környezetterhelést jelent, már csak a bontás is önmagában. „Hol itt a fenntarthatóság? Miért nem a meglévőt használjuk fel?” Parancsra sem kell megerőszakolni a várost – zárta szavait.

Perényi László szintén helyi építész, egyben a Civilek a Palotanegyedért Egyesület elnöke, kért is egy ilyen lakossági fórumot, ahol közös gondolkodásra lenne lehetőség.

Címkép: Huszár Boglárka