„Amikor bejönnek, sokszor csak ledobják a táskájukat, mellé a kabátjukat. Nem dorgáljuk meg őket emiatt, csak rendet rakunk. Mindig van annak oka, ha a gyerek rosszul viselkedik. Igyekszünk azt megkeresni és orvosolni. Lehet, csak annyiról van szó, hogy nem éri fel a fogast” – mondta Szili-Darók Ildikó, a Városi Tanoda szakmai vezetője ottjártunkkor.
„Szia! De jó, hogy itt vagy!” – köszöntötte Ildikó az újonnan érkező önkéntest, Mónit, miközben épp a mikulásajándékokat csomagolta másik három önkéntessel, Annával, Ádámmal és Brigivel. Advent második vasárnapja utáni hétfő volt, délután 4 óra körül járt az idő.
Dávid, a hatodik osztályos fiú egy füzetet szorongatott a kezében. Izgatottan mutatta meg a benne szereplő rajzokat mindnyájunknak. Tavaly kezdett el komolyabban rajzolni. „Hármas voltam rajzból. A tanárom azt mondta, ha több energiát fektetnék a munkámba, lehetnék jobb is. Most csupa ötöseim vannak.”
A tanoda a Német utcai iskola épületének oldalából nyílik, a Józsefvárosi Szabadidős Egyesület működteti 17 éve. Az épületben egy önkormányzati helyiséget bérelnek, 3 éve vannak ott. Hétköznap délután 3-tól este 7-ig tartanak nyitva. A szoba minden egyes négyzetcentimétere kellőképp ki van használva. Fejlesztőjátékok, játékok, könyvek, feladatlapok tömkelege, számítógépek, asztalok, székek foglalják a teret, amit az érkező gyerekek azonmód élettel töltenek meg.
„Épp küzdünk a hatóságokkal, mert a bérleményben nem volt tűzjelző készülék, ezért nem kaptunk rá műszaki engedélyt. Emiatt a kormány most visszaköveteli tőlünk a teljes 2023-as normatívát. Ha ez rákerül a számlánkra, megöli az egyesületünket” – jegyezte meg Ildikó. Máskülönben
normatívát 2023 óta nem kapnak,
céges és magánadományokból tartják fenn magukat. „Nem feleltünk meg a követelményeknek, ezért nem nyertünk a pályázaton, hiába hozzánk hozták ki az EU-biztosokat annak idején, hogy szemléltessék számukra, hogyan is kell tanodát csinálni.” Hozzátette, mindig mindent megoldanak.
Jelenleg 25 leszerződött – 24 általános és 1 középiskolás – gyerek jár a tanodába. Rajtuk kívül azonban betérnek olyanok is, akik testvérük, tanáruk vagy szüleik révén ismerik az intézményt és tudják, itt segítséget kérhetnek a tanulásban, ha elakadnak. „Így körülbelül 60 gyerekkel vagyunk, ha nem is napi, de állandó kapcsolatban” – kalkulál Ildikó.
Az íróasztalokra pékáru került kosárban. A gyerekek ehetnek, amint megérkeznek. A foglalkozások végeztével közösen megvacsoráznak, általában rántott csirkét falatoznak. Ha befutnak a szülők, őket is megkínálják. A péksüteményeket a Lidl, a csirkét a Kentucky Fried Chicken ajánlotta fel – elhozhatják az előző napi maradékot. Ami pedig megmarad, azt hazavihetik a gyerekek.
A tanodának nincsenek alkalmazottjai, az önkénteseken kívül közhasznú munkások segítenek be. „Ez azt jelenti, hogy a kormányhivatal küld hozzánk olyan embereket, akik kisebb szabálysértést követtek el és valamilyen oknál fogva nem fizették ki a büntetést, nálunk viszont ledolgozhatják.” Laci így került a csapatba. Miután ledolgozta a rárótt több mint 100 órát, már önkéntes alapon vett részt a nyári táborban, és azóta is lelkesen besegít, matekot és fizikát tanít. „Fárasztó ez a munka, de közben olyan megéléseket ad, ami egyértelműen visszatölt.
Vannak benne fájdalmas pillanatok,
amikor a sorsukról mesélnek a gyerekek olyan részleteket, amit nehéz feldolgozni. Ám csodálattal tölt el, hogy nehéz sorsukban is fellelik a kis örömöket és csillogó szemekkel beszélik el. Az egyik kislány például azt mesélte, hogy az édesapja hetente hoz neki ajándékot. Amikor megkérdeztem, hol dolgozik, azt felelte, a szeméttelepen.”
Hanna, egy másik önkéntes szerint a gyerekekkel való foglalkozás sokat segít abban, hogy az ember átértékelje a saját életét. „Azért vagyok itt, mert fontosnak tartom, hogy változtassunk, főképp a gyerekek nevelésén és oktatásán. Szeretném ugyanakkor, hogy a gyerekek megértsék, a tudás érték és magukért tanuljanak. Ebben a biztonságos, megtartó környezetben az érzelmeiket is megélhetik és megtanulhatják kimondani azt is, hogy szeretlek. A gyerekek jobbára olyan családokból jönnek, ahol nemigen marad energia arra, hogy teret kaphassanak az érzéseik, és meghallgassák őket” – mondta Anna.
Az önkéntesek között több olyan fiatal is van, akik korábban a tanoda tagjai voltak. Zoé még karonülő kisgyerekként ismerkedett meg a tanodai légkörrel, a nagyobb testvérei ide jártak. Iskolásként ő is rendszeresen jött, mára segítővé avanzsált. Bár időközben Tápiószelére költöztek, Zoé számára a háromórás út nem jelent akadályt. „Olyan ez itt, mint egy második otthon” – mondta.
A tanodában hétfőnként összegyűlik a teljes gyereksereg, olyankor a közös tanulás is helyet kap: felvetnek egy témát, majd ahhoz minél több irányból közelítenek. „Az a legfőbb gondjuk a gyerekeknek, hogy tantárgyakban gondolkodnak, és nem látják az összefüggéseket a különféle tananyagok között. Nálunk épp ezért komplex tanítás zajlik.” A hét további napjain órabeosztás szerint kisebb csoportokban járnak különféle fejlesztésekre, korrepetálásokra a gyerekek.
A gyerekek különböző iskolákból jönnek, azért érkeznek más-más időpontokban, magyarázta Ildikó. Az egyre növő létszámmal együtt nőtt a zsivaj is, a gyerekek izgalma a tetőfokára hágott az izgalomtól, „Mikor jön már a Mikulás?!” Ildikó igyekezett némileg lehűteni a kedélyeket, míg meg nem érkezik mindenki: „ha láttatok valami pirosat a bejáratnál, akkor minden bizonnyal meg fog érkezni”.
A közös foglalkozást nyitókörrel kezdték, amikor mindenki beszámolhatott arról, hogy van, mi foglalkoztatja éppen. Aztán meggyújtották az adventi koszorún a második gyertyát és énekeltek; akiknek nem volt kedve dalra fakadni, nem nyaggatták emiatt. Kinél volt gyertyagyújtás vasárnap, kérdezett rá Ildikó. Többen jelezték, hogy náluk elmaradt, volt, aki azt mondta, koszorújuk sincs. Ha szeretnék, a következő héten készíthetnek együtt koszorút, amit aztán hazavihetnek, ajánlotta fel Ildikó. Kiderült, minden évben ilyentájt indul be a tanodai ajándékgyár, ahol
ékszereket, díszeket készíthetnek, amikkel a szüleiket tudják megajándékozni.
A tanoda igazi multikulti közeg, különféle származású és vallású gyerekek látogatják. „Van olyan gyerekünk, aki kopt származású, van görög, cigány is, de jártak ide mongol gyerekek is. Előfordult, hogy egyszerre volt ukrán és orosz tanulónk, akik egyébiránt nagyon jó barátságba kerültek egymással. Nemcsak interkulturális, hanem interetnikus tanoda vagyunk. Figyelembe vesszük a gyerekek vallását, szem előtt tartjuk a családi hagyományaikat is. Itt mindenki büszke lehet a származására” – mondta Ildikó.
Közben megérkezett a Mikulás is, aki sietségében otthon hagyta az ajándékokat. Feleségét, Télanyót riasztotta, hogy jöjjön utána a csomagokkal. A humoros performanszt a gyerekek is élvezték, tetszett nekik a játékosság. Amíg a Télanyóra vártak, érdekes információkat tudhattak meg arról többek között, ki volt Szent Miklós és miért fehér lovon jön, és arról is, miért ábrázolják olyan soványnak az ortodox szenteket a képeken, és mit is jelent a fekete böjt.
A mikuláscsomagok kiosztása után kiscsoportos tanulás kezdődött. A gyerekek pikkpakk egy-egy önkéntes mellé szegődtek, és mindenki tette a dolgát, a hangzavar sem volt jelentős. Akinek mégis zavaró volt, elvonulhatott a tanáriba.
Akinek nincs házija, elmaradása, feladatlapot kap. „Itt minden gyereknek egyéni fejlesztési terve van. Amikor bejönnek, felmérjük őket, de nemcsak a korosztályos kompetenciateszteket csináltatjuk végig velük, hanem az alatta és fölötte lévőket is. Így rögtön kiderül, hol vannak hiányok, ahogyan a tehetségre is fény derül. Van például két harmadikos gyerekünk, akikről a teszt megírása során derült ki, folyékonyan beszélnek angolul, pedig soha nem tanították nekik a nyelvet, videókból sajátították el. Azóta tehetséggondozásban vesznek részt angolból” – mondta Ildikó.
Eljött a vacsora ideje. A gyerekek fáradtak voltak, de a hangulat továbbra is emelkedett volt.
Ha hármat kívánhatnál karácsonyra, mi lenne az? – tett fel a kérdést Ildikó. „Egy Barbie-hajót szeretnék és azt, hogy a nővérem jöjjön vissza” – hangzott az egyik válasz. Volt, aki azt kívánná, hogy a bátyja többet látogassa őket, egy másik gyerek robotot szeretne, aki vesz egy házat és takarítja is azt. „Nekem egy kívánság is elég lenne. Csak egy apukát szeretnék” – mondta egy másik gyerek.
Fotók: Mile Máté
