Szívritmus
Szimbolikusnak éreztem, hogy a Rákóczi téri Vásárcsarnok falai közt az utolsó fellépő a háromnapos és III. Józsefvárosi Jazzfesztiválon a JÜ formáció volt. Ha a 2010–20-as évek hangulatát kéne zeneileg megidézni, a JÜ erre eléggé alkalmas lenne. Semmi könnyedség, semmi örömzenélés.
Egy trióról beszélünk (Mészáros Ádám, gitár; Hock Ernő, basszusgitár; Miklós Szilveszter, dob), és nem konvencionális dalokat játszanak. Súlyos lüktetés ez, ahol a ritmus veri bele a fejembe a zenét, a gitár és basszusgitár pedig erre a ritmusra ülve hoz össze hosszabb-rövidebb pillanatokra eseményeket.
Nincs katarzis, állapította meg a közönség egyik tagja, pedig annyira lehetne. Nincs katarzis, helyeseltem, de nem is lehet, épp ez benne a jó.
Mindig történik valami, hol csöndesebb, Tarr Béla-i depressziós pillanatok, hol agybatolósan erős zakatolás. Az amúgy népes közönség (elég kevesen mentek ki, és sokan érkeztek) is egyre jobban bólogatott, ha mindenki elengedné a gátlásait, vad pogó törne ki a vecsési savanyú és házi mézes pultja közt.
De ez is ennek a zenének a része, hogy nem engeded el a gátlásaidat. Viharos tengeren utazva dobálnak a hullámok, ezt konstatálod, és próbálod megúszni, hogy beverd a fejed a mennyezetbe, miközben ülsz az ágyadon.
És ennek a szomorú kiszolgáltatottságnak az olykor mégiscsak libabőrös megélése, hát ez egy adekvát koncertélmény tud lenni 2023 Magyarországán.
- JÜ
- III. Józsefvárosi Jazzfesztivál
- 5/5
_dd_
Naplementék, bizsergő retinák
Radák Eszter (1971, Budapest) Naplementék, bizsergő retinák című kiállításán legújabb, az utóbbi két évben készült munkáit mutatja be önálló kiállítás keretében szeptember 6. és 23. között. Radák a magyar kortárs szcéna egyik legelismertebb művésze, oktatója a Magyar Képzőművészeti Egyetemnek, művei rangos magán- és közgyűjteményekben szerepelnek.
Az előző sorozataihoz, illetve a digitális festményeihez képest a mostani képek olajosabbak. A formarendezés érdekes – el lehet időzni a képek vizslatásával közelről, s távolról is. A vörös uralkodik a kiállításon, de sok lilát, zöldet, élénk színt is mutat. „A magyar festészetben sok a tabu, illetve a tabu tabusítása. […] Próbálom megtalálni azt az egyensúlyt, ahol fáj már a retina, de a jó ízlés határain belül maradunk.”
Első ránézésre könnyűnek látszanak a képek, de az idézetekkel, a vizuális gagekkel, tréfákkal, visszacsatolásokkal új értelmezések is megtalálhatók. Radák beszédes, humoros, olykor szarkasztikus címeket ad képeinek, verbális vicceivel hívja párbeszédre a nézőt: Kirándult a bokám; Túl keskeny, nem fér fel a fenekem.
Hangulatos képeket láthatunk, tele csalással, szándékos félreszerkesztéssel. Központi témája a tájkép, s közben játszik a térrel, a színekkel, a perspektivikus szerkesztésmóddal, a horizontok váltásaival. A képek terei szélesek, egy-egy alkotást több, önmagában is érvényes képtérre lehet osztani, melyek szétdarabolva, megfordítva is értelmezhetők.
- Radák Eszter kiállítása
- Virág Judit Galéria
- 5/5
Rebró
Hová tűntél, Carrie Bradshaw?
És egyszer csak… végre tovább szőtték Carrie és barátnői meséjét. A forgatókönyvíró magasra tette a lécet, amikor kiírta a sorozatból a vérmes szexistennő Samanthát, és Mr. Big őszülő sármja is csupán néhány képkockán tűnhetett fel: már a második részben eltemetjük, vele együtt pedig a kiböjtölt örök szerelem illúzióját is. Körömrágva vártam, hogy lássam, vajon van-e még élet 50 felett is?
Az első évad sűrű, van benne gyászmunka, betegség, kamaszodó gyerek, válás, új barátok, új szerelem, vad szex (na jó, ez csak módjával), szenvedély, humor és pofára esés is, persze. Az útkeresés, a megújulásra vágyás lendülete fűti, pörgeti, viszi előre a történéseket. Miranda és Charlotte nagyot mennek a másodikban is, bátran fejest ugranak az ismeretlenbe. Carrie viszont céltalanul kóvályog: újra lötyögni kezd a régen levetett Aidannel, öltözködik, koktélozik, eszik és rémunalmassá válik a dúsgazdag özvegyasszony szerepében, aki már nem ír, nem elemez, csak időnként kínos közhelyeket pufogtat és harsányan hahotázik. Egy komoly dilemmája van: kiköltözzön-e a hőn imádott totem-garzonjából. WTF?
Hiába a barátnők drámája, küzdelme, hiába a folyton megújuló extrém cipő- és ruhatár, a ráncfelvarrás, a csillámfény – a sorozat Carrie-vel együtt beszürkül. Mégis a képernyő elé köt, abbahagyhatatlan. Mint amikor ül az ember a tönkre ment párkapcsolata emlékromjain és reggeli pihentségében reményteljesen azt képzeli, ez lesz az a sorsfordító nap, ami visszahozza a kezdeti tüzet, de nyoma sincs már lángnak, füstnek sem. Majd holnap…
- És egyszer csak… (A szex és New York új fejezete) II. évad
- HBO Max
- 3,25/5
_IZS_
