Nem gondoltuk volna, hogy 2022 ilyen év lesz: a továbbra is létező járvány mellé háború, infláció, energiaárak ‒ vágyálmaink között lassan nem egy egzotikus nyaralás, hanem egy 25 fokos téli lakás szerepel fő helyen. Azt sem gondoltuk volna, hogy augusztus 20. előtt a közéletünk egyik fő kérdése a tűzijáték lesz ‒ a bedurranó energiaárak, infláció és a választás előtti osztogatást követő megszorítások egyik szimbolikus kérdése lett a Szent István-napi népünnepély.
Sokan érezték a szimbolikát, hogy, amikor az emberek szegényednek, nem egy gigatűzijátékkal kell elkápráztatni őket ‒ számos önkormányzat (például Szeged, kis hezitálás után Hódmezővásárhely, Százhalombatta, Pécs, a fideszes vezetésű Győr és Székesfehérvár (sőt Debrecenben sem, helyette fényfestés lesz)) úgy döntött, nem erre költ milliókat, tízmilliókat.
Mások kevésbé: a kormány nem érezte szükségét az attrakció lefújásának (bár más téren sem járt élen a szimbolikus cselekedetekben: a kata de facto eltörlése idején emelte meg a miniszterelnök, miniszterek, államtitkárok fizetését). Annak már inkább érezte szükségét, hogy titkosítsa a tűzijáték költségvetését, a Magyar Turisztikai Ügynökség nem adhatta ki ezeket az adatokat, a döntés-előkészítő dokumentumok 10 évre titkosságot élveznek. Aztán később annyit mondtak, 2021-hez képest nem drágult a tűzijáték, 1,3 milliárd forintba kerülnek a rakéták ‒ az Átlátszó cikke mutat rá, hogy tavaly ehhez még jöttek egyéb költségek, amire az egész négynapos ünnepségsorozat ára 12 milliárdra emelkedett.
A tűzijáték tehát politikai ügy lett, a hozzá való viszony szintúgy ‒ így most megkérdezzük olvasóinkat, hogy is állnak a kérdéshez. (Ha lesz tűzijáték – szombat délben dől el a kérdés, a légi parádé már biztosan elmarad.)
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
