„Fokozatosan költöztem be Szabi József utcai lakásába. Közben beleszerettem Józsefvárosba, és persze Szabiba is” – mondta Asztalos Tímea Az én Józsefvárosom címet viselő önkormányzati kezdeményezés első sztorimesélő estjén. Az estsorozat célja, hogy a különféle témájú, ám Józsefvárosban megesett történeteken keresztül hozza közelebb egymáshoz az itt élőket.

Az első est – amelynek a Nem Adom Fel Kávézó adott helyet május 11-én – középpontjában a szerelem állt. Az esemény főszereplői azok a meghívott vagy épp előzetesen regisztrált storytellerek voltak, akik azt beszélték el,

és estek végleg szerelembe a kerületben. A történetek mellé limonádé és aprósüti járt, de volt élőzene is: Krasznai Gíta énekelt és gitározott.

Az esten több sztori is elhangzott, volt közöttük rövidebb, hosszabb, tömörebb, apró részletekre is kitérő, inkább bájos, inkább vicces és inkább megható is. A történeteket olvasva hátha önnek is megjön a kedve a meséléshez.

Közös sprintből házasság

Timi ott kezdte a történetét, hogy még 2015 őszén eldöntötte, hobbi röplabdázásba fog. Talált is magának egy amatőr csapatot, akik éppenséggel a józsefvárosi Tolnai Lajos utcai iskolában edzettek. Az edzést levezető sörözések a Csigában zajlottak.

Egy alkalommal Timi és Szabi olyannyira belemerültek a diskurzusba, hogy észre sem vették, a társaságból már csak ők maradtak, és úgy elszaladt az idő, hogy Timi kis híján lekéste a Kelenföldről hazafelé induló távolsági buszát. Szabi abszolút lovagként viselkedve, a metrószerelvénytől a lánnyal együtt sprintelt a buszvéghez, a célba érés sikeres volt: Timi elérte a buszt. Szabi később még fel is hívta, hogy rendben hazaért-e. Timiben ekkor világlott fel a felismerés:

Szabi bizony bukik rá.

Felgyorsultak az események, egyik randi követte a másikat, majd Timi fogkeféstül, szemöldökcsipeszestül végérvényesen beköltözött Szabihoz annak József utcai garzonjába. Jött a covid, és vele együtt az első gyermekük is megérkezett. Timi sétálva ment be a házuktól ötpercnyi gyalogtávra lévő SOTE klinikára, amit a vajúdás közepette 20 perc alatt sikerült abszolválnia.

Timi azóta is imába foglalja a Főkert és a JGK valamennyi munkatársának nevét, akinek bármi köze van e rövid szakaszon ültetett fákhoz, egy-egy fájás alkalmával ugyanis e fák törzsébe kapaszkodhatott. Soma megszületése után a Kálvária térre költöztek, bár felmerült az agglomerációba település kérdése is, végül rájöttek, közös szerelmük Józsefváros, eszük ágában sincs máshol élni.

SZTK-szerelem habos kávéval

„Az SZTK az a hely, ahol rövid, felszínes, de a várakozás perceit megszínesítő kellemes kapcsolatokat lehet kialakítani” – indult a második sztori, ami Sári Edina tollából származik. Bár a szerző nem tudott ott lenni, volt egy lelkes vállalkozó, aki felolvasta a történetét. Nem derült ki, valós alapokon nyugszik-e vagy csupán fikció, mindenesetre megható és szórakoztató volt egyszerre a lassan nyugdíjas korba érő, ám „még mindig kemény kötésű Tibor” és az „50 pluszos töltött galamb Annuska” love-storyja. Ők ketten az Auróra utcai rendelő előtt futottak össze, s minekutána a kapunyitás előtt jó alaposan szemrevételezték egymást, együtt szálltak be a liftbe, és együtt érkeztek a laborba.

Később együtt mentek szemészetre, majd váltották egymást a reumán is. A legizgalmasabb közös programpontjuk a 11 órai gerinctorna volt, ahol valamennyi textilt mégiscsak ledobtak magukról – még sincs fából az ember. Tibornak ez volt az első tornája, Annuska a szárnyai alá vette, gondosan rendezgette sorait a tornateremben. Annuska idomait a rajta feszülő, 80-as években igen nagyon trendi tornadresszben Tibor még inkább szemügyre tudta venni, mi tagadás, Annuska is „biolézer üzemmódba” kapcsolva pásztázta Tibor bi- és tricepszeit. A torna hatására annyira kilazultak, hogy kacér pillantásokat vetettek egymásra. 

Mivel egyszer minden jó véget ér, így hát a vizsgálatok sora és a gyógytorna is. Hogy ne kelljen hirtelen elválnia Annuskától, Tibor a büfébe invitálta, ahol habos kávét és rétest rendelt maguknak uzsonnára. Akkor már átsétáltak együtt a Teleki térre piacozni, majd Tibor hazáig kísérte Annuskát, még kezet is csókolt neki. Annuska előbb behunyta a szemét, majd pillanatok múlva Tiborra mordult: „Na gyere, apjuk, fel kell tennem a tyúkot főni!”

„Egy fideszes képviselőnek köszönhetem, hogy összejöttünk a férjemmel”

Szili-Darók Ildikó, Józsefváros alpolgármestere arról mesélt, hogyan jött össze néhai férjével, Szili Balázzsal. Tinédzserként ismerkedtek meg egy táborban. Ildikó reménytelenül szerelmes volt Balázsba, aki „úgymond” meglehetősen népszerű volt a csajok között. Balázs később BKV-ellenőrként dolgozott, és Ildikó, valahányszor felszállt a villamosra, mindig azt várta,

hátha egyszer felszáll Balázs is és megbünteti.

Teltek-múltak az évek, Ildikó szerelmei jöttek-mentek. 10-15 évvel később úgy adódott, Balázs is Ildikóék társaságához csapódott, együtt társasoztak, közben tökmagot ettek és a kezük időnként összeért, mikor egyszerre nyúltak a zacskóhoz. Egy riasztó szirénájának volt köszönhető az első ölelésük: Ildikó annyira megijedt a hangtól, hogy Balázs nyakába ugrott, mivel ő állt hozzá a legközelebb. Balázsban olyan mély nyomot hagyott Ildikó ugrótechnikája, hogy ettől a naptól kezdve minden este felhívta.

A behálózás második elemeként egy kosár rózsával állított be az egyik napon Ildikó munkahelyére, majd emelve a tétet orchideakiállításra vitte a Füvészkertbe. „Azóta szeretem az orchideát, addig nem volt jellemző rám.” A szűk sorok között Ildikó egyszer csak megpillantotta az egyik akkori fideszes önkormányzati képviselőt egy hölggyel, aki nem a felesége volt (Ildikó külsős szakértő volt az önkormányzatban abban az időben). Ismerte a férfi első és második feleségét is, az akkori harmadikkal pedig jóban is volt. Hogy a férfi nehogy észrevegye, hogy Ildikó észrevette, Balázs felé fordult és hozzásimult. Balázs ezt jelnek vette és nyomban visszaölelte Ildikót. Ekkor tapsikolás hallatszódott: egy idős házaspár, aki mögöttük haladt, látta, hogy Balázs szeretné átölelni Ildikót, de az utolsó pillanatban mindig visszahúzta kezét. Drukkoltak, hogy jöjjön már össze az az ölelés. Összejött.

Fotók: Mile Máté