Nem kezelhetjük másként, mint botrányként Horváth Alexander önkormányzati képviselő fehér poros videóját. A bizonytalanság oka az, hogy a videón egyáltalán nem egyértelmű, hogy a fiatal politikus szívott-e az asztalon lévő fehér csíkból, és az sem, hogy az tényleg valamilyen drog-e, vagy csak szódabikarbóna, amit némi infantilis viccelődni vágyástól vezérelve húztak ki az asztallapra. Mindenesetre a Fidesz médiagépezete kéjjel csapott rá a rövid szórakoztató mozgóképre és fennhangon heves drogosozásba kezdett. Az eset lépéskényszerbe hozta Pikóékat, valamit tenni kellett. A megoldás az egykori DK-s politikus lemondásában, ezáltal pedig egy időközi választás kiírásában kristályosodott ki, ezt Horváth végül magabiztosan behúzta annak ellenére, hogy Pikóék egykori szövetségesei, a DK és az MSZP és ráindult.
Ha már Pikó András és MSZP, nem mehetünk el szó nélkül a polgármester és Camara-Bereczki Ferenc Miklós (MSZP) közötti egyre jobban elmérgesedő konfliktus mellett sem. A botrány tárgya az MSZP-s politikus által bérelt önkormányzati lakás cseréje volt, ezt az ingatlant szerette volna nagyobbra cserélni Camara-Bereczki. Erre meglett volna a törvény adta lehetősége, azonban Pikóék nem tartották etikusnak, hogy egy aktív politikus ezzel az eszközzel szándékozik élni. Az eredmény: egy létrejött lakáscsere és Camara-Bereczki kizárása a Közösen Józsefvárosért frakcióból egy újabb szomorú mérföldköveként a Pikó Andrásék és az MSZP között már rég fennálló konfliktusnak (a 2024-es önkormányzati választásokon például a szocialisták ráindultak a Közösen Józsefvárosért frakció jelöltjeire, de ez csak egy eset).
A következő ügy, még ha jól illeszkedik is abba a trendbe, ahogy a kormányzat viszonyul például a kutatási szabadsághoz, és tulajdonképpen mindenféle szabadsághoz – tehát a megszokott módon –, mégis botrány. Történt ugyanis, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen etikai eljárást indítottak három pszichológus oktató – Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes – ellen, mert a HVG-n megjelent véleménycikkükben kiálltak az LMBTQ-közösség és a szivárványcsaládok elfogadása mellett, és azt írták, hogy „minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű”.
Az egyetem szerint az oktatók megsértették a belső szabályzatot, mivel a világi sajtóban való megjelenéshez rektori engedély kellett volna, ezért indult az eljárás. A döntés szerint nem bocsájtották el őket, de figyelmeztetésben részesültek, és felajánlottak számukra egy ingyenes katolikus hit továbbképzést, hogy „jobban megismerjék az egyház tanításait”. Az ügy széles visszhangot kapott: több száz tudós és hallgató írt alá petíciót az oktatók védelmében, és voltak diplomás hallgatói tiltakozások is.
Ahogy a stadionrock zenekar is a koncertfellépés legvégére tartogatja a leggigább slágereit, úgy mi is a lista végére helyeztük legnagyobb botrányhősünket, aki ki lenne más, mint Kecskeméti László, aki hatalmas önigazságérzetről téve tanúbizonyságot látott neki az általa évek óta jogosulatlanul bérelt önkormányzati lakás szétbarmolásának. Történt ugyanis, hogy az egykori fideszes képviselőt végleg kiutasították a corvinnegyedi ingatlanból, azonban
Kecskeméti távozás előtt még leszerelte a lakásban található villanykapcsolókat, hálózati dugaljakat, a konyhaszekrényt, de még az ajtófélfát is sikerült neki magával vinnie.
Teljesítményével az országos média ingerküszöbét is sikerült megugrania, Puzsértól elkezdve mindenki vele foglalkozott a széles nyilvánosságban, akciója pedig számtalan mémet és néhány emlékezetes kutyapártos akciót is generált, mondhatni egy egész ország zárta a szívébe a berendezési tárgyakhoz körömszakadtáig ragaszkodó politikust. A történet aztán jó véget ért, Kecskeméti a leszerelt tárgyakat visszaszolgáltatta és a havi 1,1 millió forintot fialó kormányhivatali állása is megmaradt.