Az atombunkerek többségét a hidegháború éveiben föld alá építették. Sokáig titkosak voltak, ezért keveset tudni róluk. Mára azonban kevesebb lett a titok, az egyik bunkert pár éve meg is lehetett vásárolni: az inotai erőmű melletti 1400 négyzetméterest 125 millióért kínálták.

Rákosi Mátyás rendelte a híres fővárosi bunkert. A Kossuth tér és a Deák tér között, 16 emelet mélyen, 39 méterrel a felszín alatt épült F-4 objektum 2200 ember befogadására volt alkalmas. Vidékről szállított munkások kezdtek neki 1949-ben – azt hitték, metrót építenek. 1953-ban készült el, főbejárata a Steindl Imre utca 12-ben, az MDP székháza alatt volt. A metróba vezető kijáratot csak 1973-ban fejezték be.

A Sziklakórház Atombunker eredetileg a budavári labirintus része volt, a II. világháborúban kórházként működött. Az 50-es években titkosították a helyet, és az évtized végén alakították át úgy, hogy vegyi vagy atomtámadás esetén menedékként szolgálhasson. Ma múzeumként látogatható.

Kerületünkben is van egy atombunker, mert Rákosi Mátyás akart egyet a Magyar Rádió épületébe is, hogy az esetleges nukleáris katasztrófa után is lehessen adást, khm, sugározni.

Különleges, mert nem a föld alatt van. A háromszintes épületet úgy próbálták „eldugni”, hogy kívülről neoklasszicista stílusban a Puskin-épületnek is nevezett Esterházy-palota mellé, az egykori Nemzeti Lovarda helyére tették.

Senki nem gondolta kívülről látva, hogy titkos objektumot rejt az ablaktalan kubus. Az otromba betonkocka mégis elütött volna a többi épülettől, ezért álcázták. A bejárata nem a Pollack Mihály térről nyílt, hanem az udvarról, három zsilipajtón keresztül lehetett bejutni a több kisebb helyiségbe, melyekből négyet stúdiónak alakítottak ki, önálló villany- és vízellátással, légkeverő és légtisztító berendezéssel.

A két méter vastag betonfalak mögül nem lehet megmondani, hogy kint nyár van-e vagy tél. Volt egy titkos, csak kifelé nyíló kijárata is, a Pollack Mihály tér egyik csatornafedelénél végződött. Soha nem sugároztak innen adást, de úgy mondják, a Kádár-rendszerben évente kétszer, március 15-én és október 23-án mindig bement két elvtárs, hogy megvizsgálja, bevethetők-e a stúdióberendezések, ha a szükség úgy hozná, hogy innen kelljen műsort szolgáltatni.

A 60-as években felhúzták a Magyar Rádió irodaépületét, amit – a terveknek megfelelően – a felrobbanthatatlannak hitt bunkerre építettek rá. Aki ma a zöld épülettel szemben áll, annak bal oldalán láthatja a bunkert. Fehér csiszolt kőlapos borítást kapott, a homlokzaton a Magyar Rádió felirat mellett Somogyi József Szárnyas Niké nevű plasztikája látható.

A 2010-es években felmerült, hogy a funkció nélküli atombunkert arra is használták, hogy a Magyar Rádió munkatársait onnan hallgassa le az állambiztonság, de erre végül semmilyen bizonyítékot nem találtak. A lehallgatásokra valószínűleg nem került sor, és nem is lett volna praktikus a szűk, kényelmetlen és elavult telefonközpontot erre használni, amikor volt erre jobb módszer is.

A bunker modern kori funkcióiról azt tudni, hogy irattárként használták. A szűk helyiségeket, néhány szervezett túra keretében, 2011-ben a nagyközönségnek is megmutatták. Ahogy az épületekből kiköltözött a Magyar Rádió, úgy maradtak gazdátlanul ezek az épületek is, sorsuk most kérdéses, a Pázmány Campus megépítésével örökre eltűnhetnek.

Nemrég lakossági fórumot tartottak a kerületben, mely a környéket érintő elképzelések hátrányos következményeit mutatta be, a Civilek a Palotanegyedért pedig petíciót is indított a campus terveinek racionalizálásáért, hogy kevesebb bontás történjen és több zöldfelület szülessen. Mondani sem kell, hogy a két méter vastag falú bunker elbontása mennyi törmelékkel és szállítással járna.

A petíció az alábbi linken érhető el.