A félerészben a Horváth Mihály térre néző épület a kerület egyik legszebb lakóháza – különlegessége az ívelt sarkán elhelyezett szobor –, Balázs Ernő, a pécsi postapalota, a terézvárosi távbeszélőközpont és számos iskola neves építésze tervezte és építtette a családjának a XX. első éveiben. Ő volt Görög Ágnes anyai dédapja.
Ugyanabban a lakásban beszélgetünk, ahol a dédpapa élt és dolgozott,
Ágnes eszmélkedése óta itt lakik. Úgy beszél a régi időkről, mintha nem múlt volna el nyolc évtized. A házról és lakóiról kérdezgetem, még ma is érezhető itt az a polgári atmoszféra, ami a régi Józsefvárost jellemezte. Nagyurak nem éltek itt, de szorgos mesterek, művészek és hivatalnokok igen, akik a Rákosi-érában hirtelen „deklasszált elemmé”, osztályidegenné váltak.
Ágnes történeteihez az 50-es évek és a forradalom adja a hátteret. „A bombázásra már emlékszem.
Megszólalt a sziréna, apám takaróba csavart, és rohantak anyámmal és három testvéremmel a hátsó csigalépcsőn, le a pincébe.”
Szomszédjuk, Gartner bácsi azzal cukkolta később, hogy a légópince síri csendjét azzal törte meg, „bili kell!”, mire röhögésben tört ki mindenki. Gartner Károlynak szikvíz- és Bambi-üzeme volt a szomszéd házban – 49-ben az állam einstandolta a Bambit, ez lett a kor üdítője –, „szerettem nézni föntről a kis háromkerekű teherautókat és lovaskocsikat, amikkel az árut szállították”, mondja Ágnes.
A ház gyerekricsajtól volt hangos:. „Nálunk volt a gyülekező, itt már volt hat gyerek, fogócskáztunk, fociztunk minden nap.” Ők 11-en laktak együtt, ahogy sok lakásban is több generáció élt együtt, kiegészülve a Rákosi-rendszer áldozatává vált rokonokkal és barátokkal.
A régi lakókönyvet lapozgatjuk, lassan kirajzolódik, kik is éltek a házban. Az iparosok, kereskedők némelyike itt lakott, az üzlethez kapcsolódó földszinti lakásokban. Csaponda Matildéknak esküvői ruhakölcsönzője volt. A mai cukrászda helyén volt Srágli József asztalosmester konyhabútor szalonja, műhelye az utcai pincehelyiségben üzemelt. A kapu melletti kirakatos ajtó mögött dolgozott Meszler bácsi, a cipész. Glasneréknek a sarkon volt zöldségüzletük, és Wendle István szabó is itt élt.
A műteremlakásban lakott Edvi-Illés Jenő festőművész. A kis Ágnes feljárt hozzá rajzolgatni, a mester pálcikarajzokkal mutatta neki az ember mozgását. És kiderült az öreg piktorról,
amivel soha nem dicsekedett: hogy neki is kellett monumentális Rákosi-képet festenie egyszer.
Magyary Kossa Anina tápiósági földbirtokos volt a másik festőművész a házban. Ő nem festett Sztálin-képet, a háború után kendők és terítők festésével kereste kenyerét.
A gyerekzsivaj napközben zeneszóval keveredett. Darvas Károly egykori tisztviselő zongorát tanított, Kis Angyal Ernő, sok ismert melódia és magyar nóta szerzője pedig éneket. Felesége, Nemes Rózsa Ágnes emlékezetében „vándorénekes” volt a Déryné Színházban, operettekben játszott. Darvaséknál néha házikoncert volt a szomszédok szórakoztatására, és a háziak is szereplési lehetőséghez jutottak, amire máshogy nem volt módjuk.
Ady Endre unokatestvére, Ady Győző és a felesége is a házban lakott, „merev emberek voltak”, mondja Ágnes, nem barátkoztak senkivel. Helyükre egy vidám család jött, lányuk híres színésznő lett. Medgyesi Mária 1954-ben robbant be a Hintónjáró szerelem című filmmel, az Operettszínház örökös tagja és Jászai-díjas.
Két 56-os halottja van a háznak, és mindketten özv. Buócz Imréné Gizi néninél béreltek egy-egy szobát. Az egyik tüntetni volt a Parlamentnél október 25-én, a sortűz áldozata lett, a másik dohányozni ment fel a kapuhoz az óvóhelyről, lelőtték.
A forradalom alatt az oroszok átkutatták a házat. „Semmit nem találtak, és éppen elmentek, amikor
nyolcéves unokaöcsém kézigránáttal a kezében jelent meg.
Egy katona felejtette az asztalon. Ha visszajönnek, végünk. Papa vakmerő módon, kézben vitte a gránátot az oroszok után. „Tavárisi, tavárisi!”, kiáltotta és csak lerakta eléjük.”
A 90-es években Erki Edit, Józsefváros múltjának tudós kutatója is élt itt. „Sajnos nem ismerkedtünk össze”, mondja Ágnes. Ahogy az öregek elmentek és az új világ lakói költöztek a házba, itt is csend lett. Nemrég felfedezte, egyikük hegedül, a másik gitározik, „én meg szájharmonikázom”, de a vágyott házimuzsika még nem jött össze.
Ha Ön is hasonlóan kalandos történetekkel teli házban él, ossza meg velünk, írjon nekünk a szerkesztoseg@jozsefvaros.hu e-mail címre!
Nyitókép: Huszár Boglárka
