Aláfekszünk az aktualitásnak

Az Örkény Színházban drámát nézni a Szovjetunió széthullása utáni állapotokról, Csernobilról, afgán háborúról – mondjuk ki – nem volt életem ötlete az ukrajnai orosz invázió után két nappal. Feltételezem, a nézőtéren nem egyedül küzdöttem a rám-rám törő szorongással, próbáltam elvonatkoztatni az aktuálpolitikától, majd egyre inkább átadtam magam a mély kilátástalanságnak, amit a darab közvetített számomra.

Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő 2015-ben az Elhordott múltjaink (The secondhand time) című művéért elnyerte az irodalmi Nobel-díjat: a mű alapján készült darab a Szovjetunió utódállamaiban felvett emberi vallomásokból,  háborút, csernobili katasztrófát túléltek személyes tragédiáiból összeállított szarkasztikus kollázs. A történetmozaikokban felbukkanó élethelyzetek, a szöveg akarva sem lehetnének aktuálisabbak.

A darab azt boncolgatja, mi történik, mi marad, ha széthull egy diktatúra, egy eszme, amiben mélyen hitt az emberek többsége. Most mibe kapaszkodnak? Kötik az ebet a karóhoz, „csakazértis” ragaszkodnak vélt régi igazságaikhoz? Vagy újabb hazugságokat, műanyag ideákat keresnek még akkor is, ha pontosan érzik, mennyire kilóg a lóláb?

A darab zsenialitását az iróniával való játék és a végtelenül kreatív – óriási halom használt ruhából álló – díszlet adja. Végig azon gondolkoztam, hogy ér még amúgy ezzel viccelni? Belefér? Ha szabad volt is, maximum egy igen keserű nevetést tudtam a darab közben elengedni.

• Secondhand (szovjetűdök)
• Örkény István Színház
• 4/5

–AJ–

Távol-Kelet közelről

Film-színház, talán ez a legjobb műfaji besorolása annak a vetítésnek, amit a Puskinban láttam március 1-jén a Cinema Kabuki filmfesztiválon. Négy eredeti kabuki színdarab felvételét játszották le a Japán Alapítvány szervezésében nagy vásznon, ebből az első volt a Kócsaglány. A darabot 1762-ben mutatták be először, és ma is játsszák tradicionális japán színházakban, persze nyilván kicsit másképp, mint több száz évvel ezelőtt.

Az előadás egy nő életének és halálának szerelemmel és fájdalommal teli pillanatait mutatja be. Koreográfiájában a Hattyúk tava keleti változatának is tekinthető. Ahogy a kabuki színházban megszokott, minden szerepet fehérre maszkírozott arcú férfiak játszanak, ebben az egyszereplős darabban is egy férfi táncol kimonóban az apró papírdarabokkal imitált hóesésben. A darab különlegessége az átöltözés is, ami a színpadon zajlik esernyő mögé bújva: újabb és újabb csodálatos kimonókölteményeket láthatunk. Eközben a színpad oldalán a tradicionális zenekar játszik lanton, fuvolán és dobokon, énekben elmesélve a történetet.

A modernebb színházhoz szokott énemnek kicsit távoli élmény volt, de lenyűgözött. Moziban lenni színházban egész más érzés, főleg hogy ott nem esznek popcornt mellettem, ugyanakkor a közeli kamerafelvételek és különböző nézetek adtak némi pluszt is a szokásos teátrumi élményhez.

• Kócsaglány (Szagi muszume)
• Kabuki vetítés a Puskin moziban
• 4/5

–juan–

Ne állja utad a halál!

Óriásiak voltak az elvárások, borítékolható volt a bukás, ehelyett már bő másfél hete a világ legjobb játékaként hivatkozik rá a szakmai sajtó.

A játék lényege, hogy a korábban darabjaira tört Elden Ringet egyesítsük. A darabok szét vannak szórva a játék helyszíneként szolgáló Lands Betweenben az uralkodó, Queen Marika (sic!) ivadékai közt, a te feladatod, hogy legyőzd őket.

A Dark Souls és a Bloodborne játékcímekből eredő soulsborne típusú videojátékok egyetlen komolyabb hibával rendelkeznek: kegyetlen nehezek. Csak az igazi hardcore játékosok töltenek vele akár 90-100 órákat is. A műfajra jellemző még, hogy külső nézetes szerepjátékokat vonultat fel. Nehézségi szintjük nem változtatható, a játékos rá van kényszerítve, hogy karakterét folyamatosan fejlessze, és ha lehetséges, keresse a kiskapukat.

Merészet vállalt most az Elden Ringgel a készítő FromSoftware, ugyanis már a megjelenés előtt a fejükbe vették, hogy változtatni fognak a műfaj megítélésen, és minél több játékost vonnak be egy-egy kiskapu belengetésével. Most végre valós nyílt világot kapnak a gamerek, ha találsz egy számodra túl nehéz ellenfelet, csak kerüld ki és kalandozz más területeken!

Az Elden Ring világát körülölelő mítoszt George R.R. Martin írta. Én több területen is éreztem az öreg kacsintását a korábbi (és jelenlegi) munkája, a Trónok harca regények felé. A zene kellően epikus és sötét, a látvány elképesztő, brutális tereket lehet belátni egy-egy hegycsúcsról vagy kastélytoronyból. Kihagyhatatlan.

• Elden Ring
• FromSoftware
• 5/5

_MM_