Habcsók lett a virágfüzérből
A jó hír, hogy újra pompázik a virágfüzéres ház a Baross utca 40. alatt (nyitóképünkön). A jövőre 180 éves lakóházat Hild József tervezte, húsz évre rá Deischer József emeletesre bővítette, és akkor kapta ablakai fölé a virágfüzéreket, ami különlegessé tette az egyébként egyszerű vonalú házat.
A 2000-es években privatizálták, és hamarosan a teljes pusztulás szélére jutott az addig is nagyon elhanyagolt épület, megmaradása is kétségessé vált. A tulajdonos beruházó végül olyan ingatlanfejlesztés mellett döntött az értékes telken, ami meghagyta az eredeti épületet. Díjazásra érdemes, hogy látszólag változatlan formában újították fel – erről azért heves vita dúl az építészek között – és mögötte húztak fel egy társasházat.
Ez csak az utca másik oldaláról látható, és az új épületrész talán szándékoltan semleges, rácsozatával a 70-es éveket idézi: ide valami eredetibb elkelt volna, növényfallal például. A régi lakóház pedig túlontúl élénk színű lett, és szakított a megszokott kontraszttal is – világos fal, sötét keret és virágfüzér –, amit a pesti nép elismerően hübschnek (csinosnak) nevezett.
Most a falak barnásvörösek, az ablakok sötétek, a virágfüzérek pedig, mint egy süteménydísz, úgy világítanak. Kicsit gejl (émelyítő), mondta volna a régi nép. Talán a szomszédos színes házakhoz kívántak idomulni, de némiképp túllőttek a célon.
- Virágfüzéres ház (Palota Apartman)
- Baross utca 40.
- 4/5
–bg–
Szem-szájnak hányingere
A szemünket és agyunkat körülvevő látványuniverzum egyre szorosabb egységet alkot: szuperhősöket terelünk egy univerzumba, majd megsokszorozzuk az univerzumok számát, mellékszereplőkből lesz film, sorozat, játékokból film, filmekből játék stb. A videójátékból film fejezet leágazása, a „film, ami olyan, mintha videójáték lenne” olyan extrémen erőszakos példányokat szült, mint a 2015-ös Hardcore Henry.
Ettől a Carter sem különbözik sokban, de más a nézőpontja: nem a főhős szemszögéből látjuk a történéseket, hanem kívülről. A történések kiindulása tipikus videójátékhelyzet: egy férfi, Carter alsónadrágban ébred, nem emlékszik semmire, fegyverek merednek rá, minden csupa vér – innen kell megszabadulnia. Itt indul az az egysnittes látványorgia, amely brutálisan erőszakos – rögtön az elején egy (vér)fürdőbe csöppenünk – és festői is, a 2003-as Oldboy képsorait idézi. De csak a képeit, mélysége nincs, a cél a szem kielégítése (Carter, azaz Joo Won akrobatikájával), ami az ilyen töménységű szekvenciáktól inkább kifárad. A végén egyszerre vagyunk túltelítve és marad hiányérzetünk Jung Byung-gil filmjétől.
- Carter
- Netflix
- 3/5
_dd_
Téves első benyomás
A komplementer színekkel, rózsákkal dizájnolt borító meg a hatásvadász cím – Darázsfészek – enyhén romantizált, könnyedén emészthető olvasmány képzetét keltette bennem.
A másik előítéletet a lapokon lézengő, szellős, szokatlanul rövid sorok rendezetlensége szülte: margó smafu. (Mekkora íróóriásnak képzeli magát az, aki képes ekkora pazarlásra a nagy papírhiány kellős közepén?! De legalább a szavakat nem koptatja.) A fülszövegen a sztori (röviden: a nőnek meghal a szeretője) felébresztett bennem némi dühödt empátiát. Ana veszi a bátorságot, félrelép, és tessék, szerelme halálával lakol érte. Köszi, 21. századi álkonzervatizmus!
A csőlátás komfortjából már a második oldalon kizuhantam: a kendőzetlen őszinteség irdatlan pofonként csattant az intellektuson. A szöveg felépítése: a manírmentes gondolatok kuszasága, az emlékek elő-előtörése, a hirtelen hangulatváltások, a szűnni nem akaró feszültség, a sorok feszessége, ugyanakkor fegyelmezetlensége, a volt és a nincs szembenállása, az ezekből születő, folyamatos pörgésben tartó dinamika tökéletesen formázza meg a gyászoló lelket.
Totálisan beszívott, a kilátástalannak tűnő veszteségek útján bolyongtam Anával együtt. Taknyom-nyálam egybefolyt, úgy bömböltem kábé a regény közepétől. Részint együttérzésből, de főleg, mert elsirattam újra minden szerettemet, akitől valaha búcsúznom kellett. A könyv 264 oldala felért egy utógyászterápiával. Kis spoiler: happy end is van. (Nem, nem egy új pasi!)
- Sarah Crossan: Darázsfészek
- General Press Kiadó, 2021
- 6/5 (!)
-KIZS-
Nyitókép: Mile Máté
